Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: áfa kötelezettség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: áfa kötelezettség. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 21., szerda

Tárgyi eszköz közösségen belül történő áthelyezése

Osztrák székhelyű anyavállalat a magyar leányvállalat tevékenységének támogatására nagyértékű tárgyi eszközöket küld. A szóban forgó berendezésekkel a leányvállalat alkatrészeket gyárt az anyavállalat részére. Az anyavállalat rendelkezik magyar adószámmal is. Kérdésként merült fel, hogy miként kell áfa szempontjából kezelni ezen eszközöket. Van-e időbeni korlátja a Közösség más tagállamában történő tartásnak? És ha igen, akkor az mekkora időtávot jelent? Közösségen belüli értékesítésnek, illetve beszerzésnek minősül-e a ilyen ügylet? Van-e számla kiállítási kötelezettség? Mi a teljesítés időpontja? Milyen értéken kell az ilyen eszközöket a számlán szerepeltetni?

Az osztrák anyavállalat tulajdonát képező tárgyi eszközök a Magyarországra történő  szállításukat követően változatlanul az anyavállalat tulajdonát képezik, és az  osztrák szabályok szerint, idegen helyen tárolt eszközökként kell szerepelniük ennek nyilvántartásában.

Az Áfa tv. szerint ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek tekintendő az is, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja belföldről a  Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. E joghatás nem áll be többek között abban az esetben, ha az adóalany termékét 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használat céljából a Közösség más tagállamába továbbítja. Ugyanez a szabály alkalmazandó fordított esetben is, vagyis akkor, ha a továbbítás a Közösség más tagállamából történik belföldi helyszínre. Az Uniós jogharmonizációt figyelembe véve, joggal feltételezhetjük, hogy az osztrák anyavállalatra ugyanezen szabályok vonatkoznak Ausztriában.

A törvény a termék fogalmát közvetlenül nem határozza meg, de a szövegkörnyezetekből – például: „termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz …” – következtethetünk arra, hogy a termékértékesítés fogalmába a tárgyi eszköz is beletartozik.

A jogalkotó ideiglenesnek tekinti a 24 hónapos időtávot. Ez egyben azt is jelenti, hogy az anyavállalat különösebb joghatás nélkül küldhet a magyar leányvállalatához termelő berendezést és ennek mozgását az Intrastat dokumentálja. Az említett időtáv elmúltával azonban az anyavállalatnak kell döntenie a tárgyi eszköz sorsáról, ez az ő kompetenciája!

A döntés vonatkozhat visszaszállításra; értékesítésre a leányvállalat részére, illetve vagyonáthelyezésre. Amennyiben vagyonáthelyezésről születik döntés, úgy az osztrák anyavállalatnak kell számlát kiállítania. Vevőként saját nevét és a magyar adószámát kell szerepeltetnie.  Teljesítési időpont a a 24 hónapos időtáv bekövetkezésének napja.

Az adó alapját az osztrák szabályok szerint kell megállapítani, de fontos tudni, hogy a számlát befogadó szemszögéből nézve az adó alapját pénzben kifejezve, a termék szokásos piaci árán kell megállapítani!


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2020. február 2., vasárnap

A nyíltvégű pénzügyi lízinggel kapcsolatos áfa szabályok

Az Áfa törvény a személygépkocsi meghatározását a 8703 vámtarifaszámra
való hivatkozással teszi meg és nem a forgalmi engedély szerinti minősítéshez köti,
így a besoroláshoz ezt a szempontot kell  irányadónak tekintenünk.

Alap esetben a személygépkocsival kapcsolatos igénybe vett szolgáltatásokról kiállított számlák, előzetesen felszámított áfaként feltüntetett, összegének 50 százaléka levonásba helyezhető, amennyiben minden egyéb, a törvényben meghatározott feltétel teljesül.

A személygépkocsihoz beszerzett alkatrészek, kiegészítők és egyéb termékek előzetesen felszámított áfája nem vonható le.

A szerviz szolgáltatások esetében, a szolgáltatói számlán tételesen feltüntetett kicserélt alkatrészek (termékek) áfája, tekintettel arra, hogy a velük kapcsolatban előzetesen felszámított áfa beépül a főtevékenységhez kötődő áfába (szerviz szolgáltatás), ezért az ilyen számla teljes összege után előzetesen felszámított áfa 50 százaléka levonásba helyezhető. Ez abban az esetben is igaz, ha egyébként maga a szerviz szolgáltatás értéke alacsonyabb, mint a kicserélt alkatrészek értéke.

A bérbe vett személygépkocsinak (ideértve a nyílt végű lízinget is) ahhoz, hogy az 50 százalékos visszaigényelhetőséggel élni lehessen részben legalább adóköteles tevékenységet kell szolgálnia. E feltételnek ügyletenként teljesülnie kell, vagyis minden egyes külön teljesítés, elszámolási időszak tekintetében meg kell valósuljon. Ennek bizonyítása a vállalkozó feladata. Amennyiben a vállalkozó havi áfa bevalló és a lízing díj is hasonló gyakoriságú, akkor esetében az adómegállapítási időszak és az igénybe vett szolgáltatás elszámolási időszaka egybeesik, azaz havonta kell rendelkeznie legalább egy olyan bizonyítékkal, amely alátámasztja a személygépkocsi adóköteles tevékenységhez történő használatát.

A NAV álláspontja szerint „Az üzleti célú használat alátámasztására alkalmas lehet bármely olyan irat, dokumentum, akár egy email is, amely a szokásos ügymenet során keletkezik, és a tartalma alapján az üzleti célú használatot, annak megtörténtét igazolja”. Ezzel szemben olvashatók olyan szakértői vélemények is, amelyek szkeptikusak az ilyen jellegű bizonyító erejű dokumentumokat illetően!

Feltételezve, hogy a havi áfa bevalló vállalkozó kizárólag adóköteles szolgáltatást teljesít, kizárjuk a törvény által engedélyezett 50%-os levonási hányadra vonatkozó – 123. § szerinti – arányosítási kötelezettséget. Természetesen, ha van adómentes tevékenység is, akkor a levonásba helyezhető rész arányosítását nem lehet megúszni.

Az 50%-os levonható átalányszámítás mellett a vállalkozások továbbra is élhetnek az áfatörvény (Áfa tv.) 125/A §-ában biztosított választási jogukkal és az üzleti használat arányában igényelhetik vissza a bérleti- és lízingdíj áfáját. Ez azoknak éri meg, akik az 50%-nál lényegesen nagyobb arányban használják üzleti célra a személygépkocsit és ezt megfelelően bizonylatolni is tudják.

Fontos lehet, hogy mi a teljes ügylet végkimenetele. Amennyiben a vége az, hogy az egész ügylet nem más, mint egy termék értékesítése és nem szolgáltatásnyújtás, úgy az áthárított általános forgalmi adó az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem vonható le! E tekintetben a lízing szerződés a meghatározó. Az utolsó lízingdíj tulajdonképpen a maradványérték kell legyen és  a személygépkocsi értékesítéséről kell szóljon. Ennek  az áfája nem vonható le.

Úgy tudni, előfordult már néhány olyan eset, amikor a nyílt végű pénzügyi lízingszerződést zárt végű pénzügyi lízingszerződéssé minősítette az adóhatóság, ezért nem árt az óvatosság. A Ptk. a nyílt végű lízing meghatározása tekintetében lehetőséget biztosít arra, hogy a maradványérték lényegesen alacsonyabb legyen, mint a szerződéskötéskori piaci ár. Lemondani is lehet a vételi jogról egy más személy javára, de ekkor számolnunk kell az illetéktörvény ajándékozással kapcsolatos szabályaival is.

A Ptk. pénzügyi lízing szerződésekre vonatkozó meghatározása:
Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

Áfa arányosítás kalkulátor

Útnyilvántartó
Szabadon lekérhető!


Üzemanyag megtakarítás nyilvántartó

Cégautó szabályzat minta




Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2020. január 13., hétfő

Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól

Történet

2006

A Tanács 2006/112/EK irányelve ( 2006. november 28. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről;

2007

Feltétele az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek, hogy a termék a termékértékesítés közvetlen következményeként hagyja el Magyarország területét (2007.01.03.
[1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) 29/A. § a) pont] - NAV Archív: 2017.09.28.)

Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli
adómentes értékesítés esetén (2007.02.16. 1992. évi LXXIV. törvény - régi Áfa törvény 29/A. §-ához - NAV-Archív: 2017.09.28.)

Új Áfa törvény; (2007. november 16.)

2011

A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete ( 2011. március 15. ) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról

2013

Termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén NAV (A 2013. évi lényegében megegyezik a 2007 -ben kiadott anyaggal, amely a régi áfa törvényre vonatkozott.)

2018

A Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete (2018. december 4.) a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes adómentességek tekintetében történő módosításáról

2019

Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól - PMNAV (2019. 12. 20)

Nézzük az előbbi történeti áttekintés tükrében, hogy mi is változott. Az Áfa törvény régi paragrafusa 2019. december 31. -ig:

89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.

Az Áfa törvény új paragrafusa 2020 január 1-től:

89. § (1) Mentes az adó alól – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel – a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, feltéve, hogy:

a) az egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik, és

b) az az adóalany vagy adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) részére az értékesítés történik, adószámmal rendelkezik a Közösség más tagállamában és ezt az adószámot közölte az értékesítővel.

(1a) Az (1) bekezdésben meghatározott adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany a 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette, kivéve, ha igazolja, hogy a mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.

A PM - NAV 2019. 12. 20. -i tájékoztatója összefoglalja az adómentesség feltételeit:

"Termék Közösségen belüli értékesítése a következő feltételek együttes fennállása esetén áfamentes:

a) a termék más tagállamba történő feladása vagy elfuvarozása igazolt,
b) az értékesítés egy másik, adóalanyi minőségében nem belföldön, hanem a Közösség
más tagállamában eljáró adóalanynak vagy a Közösség más tagállamában
nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek történik,
c) a b) pontban meghatározott személy adószámmal rendelkezik a Közösség más
tagállamában, és ezt az adószámot közölte az értékesítővel,
d) az értékesítést teljesítő adóalany az ’A60-as jelű összesítő nyilatkozat (áfatörvény 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti nyilatkozat) benyújtására vonatkozókötelezettségének hibátlanul és hiánytalanul eleget tesz, vagy igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be, és ezzel egyidejűleg az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére bocsátja az összesítő nyilatkozat teljes körű és helyes tartalmának megállapításához szükséges adatokat.
A c) és d) pontban foglaltakat a 2019. december 31-ét követően teljesített ügyletek esetén kell először alkalmazni."


A termékértékesítésre vonatkozó adómentességet a TANÁCS 2006/112/EK IRÁNYELVE tömören megfogalmazta:
"(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy."(138. cikk)

A 2011. évben kiadott TANÁCS 282/2011/EU végrehajtási rendelete nem fogalmazott meg eljárási szabályokat a 2006 -os irányelv 138. cikkében foglaltakkal, de addig is és azután is többé-kevésbé világos volt az irányelv és az ezzel harmonizáló új Áfa törvény szabálya (89. §) a kérdéssel kapcsolatban, úgy a megvalósulás,mint a hely, illetve az adóalanyiság (az ügyletben résztvevők tekintetében. 

Ezt a hiányt pótolta a Tanács (EU) 2018/1912 végrehajtási rendelete, amely a 2006/112/EK irányelv 138–142. cikkeivel kapcsolatos eljárásokat fogalmaz meg. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

A kérdés csak az, hogy mit kell tulajdonképpen alkalmazni kötelező módon? A joganyag ugyanis a közösségen belüli termékértékesítés tekintetében egy vélelmi szempontrendszert állít fel annak bizonylatolására, hogy az ügylet ebben a minőségben megtörtént. Az adózó azt gondolhatná, - ha még nem ért a joganyag végére az olvasásban, - hogy végre van egy konkrét, egyértelmű felsorolás a bizonylatolást illetően. Csakhogy a történet végén ott a másik szabály, amely kimondja, hogy mindezt a nemzeti adóhatóság megdöntheti. És hogy a csavar tökéletes legyen az adóhatóság pedig a következőket írja:

 "VHR megdönthető vélelmet állít fel arra vonatkozóan, hogy mikor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az egyik tagállamból egy másik tagállamba feladták vagy elfuvarozták. Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem lehet adómentes. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént. Ez utóbbi tekintetben a továbbiakban is irányadóak a Termék más tagállamába történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli értékesítés esetén című, a NAV honlapján 2013. június 19-én megjelent tájékoztatóban foglaltak".

Az adózó pedig elmélázhat egy kicsit a történtek felett. Van egy új végrehajtási rendelet, amelyik saját magát sem veszi komolyan és van az adóhatóság, amely egy vélelmi alapú bizonyítékot nem köteles elfogadni, de nem is kérheti számon, hiszen a "vélelem" nem fogalmaz meg a történet résztvevői számára semmi kötelezőt. Maradt viszont a végrehajtási rendelet ösztönző mivolta a jogalkotó számára, s így az Áfa törvény 89. § -ának egyértelműsége tovább lett pontosítva ...


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2016. január 19., kedd

Amikor a túlzott pontosság hiba

Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának az Áfa törvény 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere a törvény 5. számú mellékletében található.
Az arányosítással kapcsolatban már több téves gyakorlattal is találkoztunk. Az egyik legfontosabb dolog azt megérteni, hogy az előzetesen felszámított adó megosztása arányosítandóra és nem arányosítandóra, az nem keverendő össze a bevételekből (adóköteles és adómentes) számítandó levonási hányadossal.
Ez utóbbi képlete az áfa törvény 5. számú mellékletében így néz ki: L = A x L(H)
ahol
L: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adóból a levonható rész összege;
A: az arányosítással megosztandó előzetesen felszámított adó éves szinten összesített összege;
L(H): a levonási hányados, amelynek
– számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel,
– nevezőjében pedig egyrészt a számlálóban szereplő összeg, másrészt az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékének – ideértve az ezekhez kapcsolódó előleget is – adó nélkül számított, forintban megállapított és éves szinten összesített összege szerepel együttesen.

Fontos, hogy itt minden bevételt számba kell venni, azt is, amelyik teljesen elkülöníthető előzetesen felszámított áfához kötődik, s amely áfát nem is kell bevonni az arányosításba. Az is lényeges, hogy az export és a Közösségen belüli értékesítés - bár áfa mentesen számlázzuk, - az adóköteles árbevétel részét képezik.

De térjünk vissza erre az arányszámra, mert nagyon érdekes a meghatározása. Az a szabály ugyanis, hogy a levonási hányadost felfelé kerekítve, 2 tizedesjegy pontossággal kell megállapítani. Laikusan azt gondolhatná az ember, hogy felállítja az arányt egy Excel táblában, beállítja két tizedesre az arány megjelenítését és készen is van, azzal lehet tovább számolni. Ez a megközelítés azonban csak addig helyes, amíg valaki úgy folytatja a számítást, hogy az előbbiekben kiírt arányszámot bepötyögteti egy számoló gépbe és így számol vele. Majdnem azt mondtam, hogy arrébb tolja a golyókat a mechanikus számolón, de hát azért mégsem. Szóval, ha az ember fia arra vetemedik, hogy az Excel táblán további képletekkel folytatja a számításait, akkor azzal szembesülhet, hogy nem ugyanazt kapja, mint a kézi számításnál. A magyarázat tulajdonképpen egyszerű! A két tizedesre kiírt szám mögött továbbra is ott van a végtelen számú töredék, amelyet a képlet figyelembe vesz a levonási hányadosnál.

A törvényalkotó biztosan nagyon kedvelte az adózókat, mert azt írta elő, hogy felfelé kell kerekíteni. Így még a 0,111 is 0,12 lesz, és nem 0,10, fittyet hányva a matematikai kerekítés szabályainak. Ebből kifolyólag aztán a helyes felkerekítéssel remekül járnak, főleg a nagy számokkal rendelkező adózók, hiszen az arányosan levonható áfa akár több százezer forinttal is több lehet, mintha azt a matematikai kerekítés általános szabályai szerint végeznénk el. Arról nem is beszélve, hogy a mai technikai vívmányok mellett akár még a pontos számítás is szóba jöhetne, akárhány töredék számmal a két tizedesre kiírt szám mögött. De ezt csak nagyon halkan mondom, mert végre van egy olyan szabály, amivel az adózók jobban járnak.

Segédletünk itt található: Áfa arányosítás kalkulátor




Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2012. augusztus 27., hétfő

Export Svájcba


Svájci magánszemélynek (nem adóalanynak) szállít egy magyar ÁFA általános szabályok szerinti adózó egyéni vállalkozó új nyílászárókat. Exportnak minősül-e, adómentes levonási joggal, vagy 27 % -os ÁFA kulccsal adózik?

Feltételezzük, hogy a szóban forgó magyar egyéni vállalkozó az új nyílászárókat Magyarország területéről értékesíti. Az ügylettel kapcsolatos adófizetési kötelezettség megítéléséhez tekintsük át az Áfa törvény, feltételezhetően érintett rendelkezését:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Alkalmazási hatály
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Tehát a főszabály szerint egy belföldön teljesített termékértékesítés után adót kell fizetni. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a "termékértékesítés" és a "belföldön teljesített" feltételek fennállnak-e.

Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.

Az első feltétel elég egyértelműen megállapítható, nevezetesen termékértékesítésről van szó. A teljesítés helye, - mint az alábbiakból kitűnik - függ a termék mozgásától, illetve a mozgató személyétől is.

Teljesítés helye termék értékesítése esetében

Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.

A fenti különös szabály alapján kimondhatjuk, hogy a kérdésben szereplő értékesítési ügylet teljesítési helye belföld (feltételeztük, hogy az értékesítés Magyarország területéről történik). Amennyiben az Áfa törvény itt véget érne, úgy nem maradna más feladat, mint az adófizetési kötelezettség megállapítása az alábbiak szerint:

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Mielőtt elhamarkodott következtetést vonnánk le, meg kell vizsgálnunk, hogy nincsenek-e olyan szabályok, amelyek az általánostól eltérő kötelezettséget határoznak meg. Ilyenek az Áfa törvény mentességi szabályai, többek között a mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan.

VI. Fejezet
ADÓ ALÓLI MENTESSÉG

Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy – javára – más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy – javára – más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.

A fenti szabályból kitűnik, hogy a mentességre más szabály vonatkozik, ha a fuvarozást maga az értékesítő bonyolítja és megint más, ha a beszerző intézkedik az elszállításról. Ez utóbbi azzal egyenértékű, mintha Magyarországon venné meg a terméket (ide jön érte).

Ha feltételezzük, hogy a fuvarozást az értékesítő végzi (vagy az ő megbízása alapján valaki), akkor a mentesség feltétele már csak a bizonyítékoktól függ. Az értékesítőnek rendelkeznie kell a kiléptető hatóság igazolásával és olyan körülményeket szükséges teremtenie, amely kizárja a (2) bekezdés b) pontja szerinti használatot. Az biztosan nem működik, hogy a vállalkozó bepakolja autójába az ablakot és elhúz vele Svájcba a hatóság megkerülésével, majd ott zsebre vágja a pénzt és angolosan távozik!

Amennyiben a vevő intézi a fuvarozást, úgy további feltételek fennállásának vizsgálata szükséges "a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §" alapján. Ennek már a letelepedés helyéhez, a szállító járműhöz, illetve a külföldi utas útipoggyászához is köze lehet. Erre az esetre most nem térünk ki.

A kérdés arra is vonatkozott, hogy az ily módon értékesített termékhez kötődő beszerzések áfája levonható-e?

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98–117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;


Mindezt összegezve, véleményünk szerint a magyar vállalkozó a svájci magánszemélynek szabályszerűen exportálhat adómentesen új nyílászárókat, amennyiben Magyarországról teljesít, ő fuvaroz, vagy fuvaroztat és rendelkezik a megfelelő bizonylatokkal. Az értékesített termékhez kötődő beszerzéseinek áfáját pedig levonásba helyezheti.

Ez is érdekelhet: Áfa arányosítás kalkulátor

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. december 19., hétfő

Értékesítés külföldi felségjelzésű hajókra

Cégünk főtevékenysége: 4639 Élelmiszer, ital, dohányáru vegyes nagykereskedelme, valamint
4631 Zöldség-, gyümölcs nagykereskedelem.
A fentiekből származik a teljes árbevétel. Vevőink közösségi adószámmal rendelkező Dán illetve Francia partnerek, akik saját illetve bérelt, külföldi felségjelzésű hajókon idegenforgalmi szolgáltatással és vendéglátással foglalkoznak. Magyarországon Budapesten a MAHART kikötőben visszük fel a hajókra a megrendelt árut, amit a partnerek tételesen vesznek át és pecséttel, aláírásukkal a számlán igazolják az átvételt. Az áruinkat a dunai hajóút során a vendégek fogyasztják el. Pontos információink nincsenek a felhasználásról /mint szállítóknak erre nincs lehetőségünk/, de feltehetően az átvett áruk elhagyják az országot, mivel a hajók 2-6 órát tartózkodnak a kikötőben és tovább utaznak. A tartózkodás idejét a HAJÓ MENETREND adja meg, amely rendelkezésünkre áll. Valószínűleg partnereink a biztonságos ellátás érdekében áruinkat beraktározzák.
Az EU-s áfa szabályainak megfelelően „a termék beszerzője az adófizetésre kötelezett” megjegyzés is szerepel a kiállított számláinkon (melyek a külföldi partner közösségi adószámát is tartalmazza ).
A számlák kiegyenlítése a külföldi partner bankjából utalással történik Euróban.

KÉRDÉSÜNK:

Megfelelően értelmezzük-e a fent leírt ügyletekre a közösségi értékesítés szabályait, az ÁFA nélküli számlázást?
Milyen bizonylatok szükségesek a Dunán hajózó külföldi felségjelzésű hajók esetében a közösségi értékesítés bizonyítására?

Tekintsük át először, hogy milyen jogszabály helyek érinthetik a fenti kérdést:

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
után.
4. § (1) Belföld alatt a Magyar Köztársaság államterülete értendő.
Termék értékesítése
9. § (1) Termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
12. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés továbbá, ha az adóalany a vállalkozása tulajdonában tartott termékét továbbítja, vagy bizományba átvett terméket továbbít belföldről a Közösség más tagállamába vállalkozása szükségleteire. A továbbítás minden olyan módozatot magában foglal, függetlenül attól, hogy azt az adóalany maga vagy - javára - más végzi, amelynek eredményeként a termék a küldeménykénti feladás vagy a fuvarozás megkezdéséhez képest a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van.
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás nem áll be, ha
a) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 29. §-ban említett feltételek teljesülnek;
b) a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, a termék értékesítésére a 32. §-ban említett feltételek teljesülnek;
c) a termék vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történő értékesítésére a 33. §-ban említett feltételek teljesülnek;
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
25. § Abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.
Különös szabályok
26. § Abban az esetben, ha a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van.
33. § (1) Abban az esetben, ha a termék értékesítése vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesül, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a személyszállítás indulási helye van.
(2) E § és a 45. § (2) bekezdésének alkalmazásában
a) Közösség területén végzett személyszállítás: az a személyszállítás, amelynél az indulási és az érkezési hely egyaránt a Közösség területén van, és ez idő alatt a Közösség területén kívül nincs megállási hely;
b) személy szállításának indulási helye: az első beszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt megelőzően a Közösség területén kívül volt-e megállási hely vagy nem;
c) személy szállításának érkezési helye: az utolsó kiszállási pont a Közösség területén, függetlenül attól, hogy azt követően a Közösség területén kívül van-e megállási hely vagy nem.
(3) Menettérti személyszállítás esetében az oda- és visszautazás külön-külön, önálló személyszállításnak tekintendő.
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
50. § Termék Közösségen belüli beszerzése esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a termék - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
89. § (1) Mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
98. § (1) Mentes az adó alól a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése a Közösség területén kívülre, feltéve, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását
a) az értékesítő maga vagy - javára - más végzi;
b) a (3) és (4) bekezdésben, illetőleg a 99. és 100. §-ban meghatározott további feltételek szerint a beszerző maga vagy - javára - más végzi.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy
a) a termék Közösség területéről való elhagyásának tényét, amelynek az értékesítés teljesítésekor, de legfeljebb a teljesítés napját követő 90 napon belül kell megtörténnie, a terméket a Közösség területéről kiléptető hatóság igazolja, valamint
b) az a) pontban említett határidőn belül az értékesített terméket rendeltetésszerűen ne használják, egyéb módon ne hasznosítsák, ide nem értve a kipróbálást és a próbagyártást.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja - a 99. és 100. §-ban meghatározott eltéréssel - abban az esetben alkalmazható, ha ezzel összefüggésben a beszerző nem telepedett le belföldön, letelepedés hiányában pedig, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
(4) A (3) bekezdéstől függetlenül nem alkalmazható az (1) bekezdés szerinti adómentesség abban az esetben, ha a beszerző kiránduló hajó, turista repülőgép vagy magánhasználatra szolgáló közlekedési eszköz felszerelését (tartozékát), valamint az üzemeltetéshez, ellátáshoz szükséges terméket maga fuvarozza el.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
103. § (1) Mentes az adó alól a vízi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése abban az esetben, ha a vízi közlekedési eszköz
a) kizárólag vagy túlnyomó részben nyílt tengeren közlekedik, és kereskedelmi célú személyszállítási, illetőleg ipari, kereskedelmi vagy halászati tevékenységet végez;
106. § Mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja.

Az euvonal.hu oldalon található tájékoztatások, amelyek a kérdéshez kapcsolódhatnak:
Az adómentesség feltétele: 
- egyrészt, hogy a vevő más tagállamban közösségi adószámmal rendelkező adóalany legyen, és az a kiállított számlán szerepeltessék (Áfa-törvény 169. § d), 
- másrészt, hogy a termék az értékesítés közvetlen következményeként - igazoltan - más tagállamba jusson el. 
A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.
A szállításhoz számla, szállítólevél, CMR szükséges.

Amennyiben a számlán nem szerepel a vevő közösségi adószáma, illetve ha szerepel ugyan, de a termék nem kerül ki belföldről (ezt nem tudják bizonyítani), úgy az értékesítőnek normál belföldi áfamértéket (5 százalék, 20 százalék) kell felszámítania.

Ha a vevő a szállítást a saját gépkocsijával végzi, akkor a vásárláskori nyilatkozata, a számlán történő aláírása nem elegendő az értékesítés Közösségen belüli mentesként való számlázásához, ezért ezt belföldi tranzakciónak kell minősíteni.
http://www.euvonal.hu/?op=kerdesvalasz

További fogalmi szempont:

Az államterület
Az államterület az a földrajzilag körülhatárolt, államhatárok által körülvett terület, amelyre az állami főhatalom kiterjed.
Az államterülethez tartozik a légtér - mai becslések szerint mintegy 60 km magasságig -, továbbá a föld mélysége addig, ameddig az abba való behatolás és birtokbavétel lehetséges. A belvizek, folyók, tavak, természetes vizek szintén az államterülethez tartoznak. A tengerparti államok területéhez tartozik a parti sáv.
Úszó, illetve repülő államterületaz állami lobogóval ellátott hajó, illetőleg légi jármű.

Megpróbáltuk az áfa törvényből összeszedni minden olyan részt, amely a kérdéses ügylethez, akár érintőlegesen is, kapcsolódhat. Ilyen az EU-s  hajóra történő értékesítés mellett, a harmadik ország felé történő értékesítés, a fedélzeti ellátást szolgáló termékek értékesítése, a tengeri hajózásra vonatkozó különleges szabály, vagy éppen az ügylet fordítottjára, azaz a beszerzésre vonatkozó szabály.

Az áfa törvény 2. §-a meghatározza azokat az eseteket, amikor a törvény alapján adót kell fizetni. Ilyen eset a belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítés. A szabály alapján mondhatjuk, hogy egy olyan értékesítés, amely nem belföldön teljesül, arra nem vonatkozik az adófizetési kötelezettség. 

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel, nem fuvarozzák el, a termékértékesítés helye az a hely, ahol a termék ténylegesen gazdát cserél az eladó és a vevő között, ahol  az értékesítés pillanatában a termék ténylegesen megtalálható. Küldemény esetén alapesetben a teljesítés helyének a feladó telephelye számít.

A szóban forgó ügylet esetében azt a helyet ahol a termék gazdát cserél, megelőzi egy belföldi szállítás. Ez a termék származhat a hajókikötőhöz közeli utcából, vagy akár egy távolabbi városból egyaránt. Ennek az útvonalnak további jellegzetessége, hogy a szállított termék átlép egy "országhatárt". Vagyis felkerül mondjuk egy dán zászló alatt közlekedő hajó fedélzetére. A termék gyakorlatilag dán felségjelzésű területen cserél gazdát.

Nézzük a normál helyzetet, amikor nem egy úszó államterületről, hanem tényleges földrajzi határról beszélünk:

Első lehetséges eset:
A magyar cég fogja a termékét és elviszi Dániába, majd ott eladja egy helyi kereskedőnek. Lehetséges-e ez a megoldás? Igen, ebben az esetben a magyar cég a termékét saját magának helyezi át Dániába. Mentes a belföldi adó alól, ha a magyar cég rendelkezik dán adószámmal is és gyakorlatilag egy közösségen belüli értékesítést hajt végre saját magának. A későbbiekben az ottani adószáma alatt dán belföldi értékesítésként adhatja el áruját egy dán cégnek.

Második lehetséges eset:
A magyar cég megjelöli már itthon a dán céget vevőként, kiállítja a megfelelő szállítási okmányokat, amelyek egy esetleges út-közbeni vámhatósági ellenőrzéskor bizonyítják a termék eredetét, desztinációját, és így tovább, illetve a visszaigazolásuk bizonyítékként szolgál arra, hogy a termék ténylegesen átkerült a másik országba. A fuvarozást természetesen maga az eladó is végezheti. Az okmányokon megjelölt paritás eldönti, hogy mikor száll át a tulajdonjog. Ha csak a vevő telephelyén történő átadáskor, akkor ez azt jelenti, hogy a szállítmánnyal kapcsolatos felelősség útközben még az eladót terheli.

A dán felségjelzésű hajó:
Visszatérve hajóhoz, itt is a második esetnek kellene bekövetkeznie. Az árút a magyar cég olyan szállítási okmányok kíséretében kell elfuvarozza a dán cég mozgó telephelyére, amelyből egyértelműen kiderül, hogy az értékesítés dán területre történik. Például FOB paritással szállított áru (free on board) azt jelenti, hogy költségmentesen a megjelölt hajófedélzetre. Az eladó akkor teljesít, ha az áru az elhajózási kikötőben a vevő által megnevezett hajó korlátja felett áthalad. A kockázat (kárveszély) amíg az áru át nem haladt a hajó korlátja felett az eladót, onnan pedig a vevőt terheli.  Az áru tulajdonképpen nem akkor hagyja el belföldet, amikor a Dunán közlekedő hajó átlépi a határvonalat, hanem akkor, amikor a hajó korlátja fölött áthaladt. Ettől kezdve dán úszó államterületen található.


A Közösségen belüli beszerzés teljesítési helye az a tagország (azaz annak a tagállamnak áfáját kell fizetni), ahol a fuvarozás befejezésekor található a termék. Véleményünk szerint, mivel az áru a mozgó dán államterületre került, ezért a hozzáadott érték adó fizetésére a dán cég a kötelezett. A magyar cég a 89. § (1) alapján közösségen belüli termékértékesítést hajt végre és nem kell az áfát felszámítania.

Fordított esetben:
Ugyanez lenne igaz fordított esetben is. Ha egy magyar felségjelzést viselő hajón egy magyar cég "mozgó" telephelyet (mondjuk egy vendéglőt) üzemeltet és ahhoz dán kikötőben szerezne be nyersanyagot úgy, hogy nem az ottani piacra megy ki vásárolni, hanem megrendeli azt egy dán cégtől, akkor közösségen belüli beszerzést hajtana végre és a magyar áfát kellene itthon megfizetnie. Mivel a 106. § szerint  "mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az vasúti-, vízi- vagy légiközlekedési eszközön történik, és az a Közösség területén végzett személyszállítás részeként teljesül, feltéve, hogy az értékesített termék a közlekedési eszköz fedélzetén történő helybeni fogyasztás célját szolgálja", ezért a beszerzett termék után megfizetett adó egyidejű levonásba helyezése nem lehetséges, hiszen tárgyi adómentes tevékenységhez történt a beszerzése. A fordított esetet csak a téma jobb megértése végett mondtuk el.


Bizonyítékok:
A termék határátlépésének bizonyítékait a törvény taxatíve nem sorolja fel. A bizonyítási kényszer minden esetre az eladót terheli. Véleményünk szerint a megfelelő tartalommal kiállított fuvarlevél, szállítólevél, az átvételi igazolás és a számla elfogadható mértékű bizonyíték kellene legyen ebben az esetben. Amennyiben az ügylet jogvita tárgyát képezi, úgy az ésszerű mennyiségi megítélés, illetve a külföldi vevő által a saját országában vezetett nyilvántartások, adóbevallások további bizonyítékul szolgálhatnak. Jogkövető magatartás esetén a külföldi vevőnek is érdeke az ügy tisztázása, hiszen ez részéről is intézkedéseket igényel. Ha az értékesítés belföldön adózna, úgy a külföldi vevőnek nem kell hozzáadott érték adót fizetnie közösségen belül történt beszerzés jogcímén. Ugyanakkor pótlólagosan meg kellene fizetnie a magyar áfát.

Visszaélés lehetséges?
Nagy valószínűséggel igen. Az áru papíron történő mozgatása, vagy akár a fizikai is, amennyiben nem eredményezi a hajón történő felhasználást, vagy a végleges átkerülést a Közösség másik országába, hanem visszakerül belföldre, úgy alkalmas lehet az áfa törvény kijátszására és az adófizetés elkerülésére. Ennek lényegesen kisebb a valószínűsége, ha a külföldi vevő bankszámláján látszik a forgalom. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ugyanúgy megjelenik az ő könyvelésében is. A két ország adóhatósága, az uniós adószám ismeretében, szintén egyeztetheti, hogy a vevő megfizette-e saját országában a hozzáadott érték adót.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. szeptember 14., szerda

Az áfa fizetésére kötelezett dologi biztosíték számlázása esetén

 A Jogosult társaság követelése teljesülésének biztosítása érdekében vételi jogot alapított a Kötelezett tulajdonát képező egyik munkagépre. A Kötelezett nem elégítette ki határidőre a Jogosult követelését, ezért az élt opciós vételi jogával. A vételi jog érvényesítése alapján a Kötelezettnek értékesítenie kell egy munkagépet a Jogosult részére. Kérdés, hogy az áfát illetően ki az adó fizetésére kötelezett?

 Az Áfa törvény VIII. fejezete foglalkozik az adófizetésre kötelezett személyével. A kérdés kapcsán ezen belül a 142. § az irányadó:

142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
f) az adós és hitelező viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;

Véleményünk szerint a 142. § vonatkozik az ügyletre.
  • Az ügylet adós és hitelező viszonylatában kerül rendezésre. 
  • A kötelezett olyan terméket értékesít, amely dologi biztosítékként nyújtott fedezetet a  a kedvezményezett követelésére. 
  • Az eseményt a követelés nem teljesítése váltotta ki, a vételi jogról szóló szerződés alapján.
 E szabály szerint a Kötelezettnek olyan számlát kell kibocsátania a Jogosult felé, amely áfát nem tartalmaz, azzal a megjegyzéssel, hogy "az áfa fizetésére a vevő a kötelezett".

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. február 21., hétfő

Vállalkozásból kivont vagyon

Egyéni vállalkozó 2000 évben üdülőt vásárolt bruttó 4,6 M Ft ellenértékért, amely jelenleg fizető vendégházként üzemel és 50 M Ft -ot ér.
Úgy döntött, hogy elajándékozná a gyermekének a haszonélvezeti jog fenntartása mellett.
Ingatlanjogi értelemben nincs semmi probléma, mert egyéni vállalkozónak kizárólag magánszemélyként van ingatlantulajdona.
Vásárláskor azonban az áfát visszaigényelte. Azóta egyéni vállalkozóként amortizációs és egyéb költségeket számol el rá.
A könyvelő azt mondta, hogy a vállalkozásból a jelenkori értéken tudja csak kivenni, ez után kell az áfát megfizetnie, és utána úgy ajándékozza el, ahogy akarja.
A kérdés az, hogy van-e más lehetőség? Van olyan vélemény is, hogy a gyermek folytathatná a vállalkozási tevékenységet és akkor adómentesen átvehetné az ingatlant is. Ennek az az akadálya, hogy az egyéni vállalkozási tevékenység ennél szerte ágazóbb és nem áll szándékában a többit megszüntetni.
Átadható-e adómentesen a vállalkozás egy része? Vagy ez a vállalkozás átadás kizárólag mezőgazdasági tevékenység esetén lehetséges?
Mindenki mást mond, és erre az ajándékozási szerződésre nagyon ráfizethet, ha tényleg a jelenkori forgalmi érték számít és nem a könyv szerinti.
Van-e egyáltalán megoldás? Mik a szabályok a vállalkozásból történő ingatlan-kivonásra, vagy elajándékozásra?

Ajándékozás egyenesági rokonnak

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alapján az örökhagyó és az ajándékozó egyenes ági rokona (leszármazottai, felmenői) által megszerzett örökrész, illetve ajándék mentes – annak értékétől függetlenül – az illeték alól.
16. § (1) Mentes az öröklési illeték alól:
i) az örökhagyó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett örökrész.
17. § (1) Mentes az ajándékozási illeték alól:
p) az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék;

Egyenesági rokonnak tekinthető: a gyermek, a szülő, a háztartásban eltartott szülő nélküli unoka, valamint az unoka.
A törvényalkotó az egyenes ági rokonok közül csak a vérrokonok szerzését mentesítette az illeték alól, így a mostoha és nevelt gyermek, valamint a mostoha és nevelőszülő az I. csoportban maradt.Az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolat szintén mentességet élvez, mert egyenes ági rokoni kapcsolatnak minősül.
Az egyenes ági rokonok közötti öröklést és ajándékozást a mentesség tényétől függetlenül ezután is be kell jelenteni az állami adóhatósághoz az Itv. 89-91. §-ai alapján.

Az APEH honlapján olvashatjuk a következő kérdésre adott választ: Ha a szülő örökbefogadott gyermekének ajándékozza a tulajdonában álló ingatlant úgy, hogy azon fenntartja magának a haszonélvezeti jogot, keletkezik-e a szülőnek vagy a gyermeknek illetékfizetési kötelezettsége?

Az ajándékozási illetéknek nem tárgya az a jogügylet, amelynek során az ajándékozó maga javára tartja fenn az elajándékozott ingatlanon haszonélvezeti jogát, ezért ajándékozási illetékfizetési kötelezettség ebben az esetben nem merül fel. 2010. augusztus 16-tól mentes az ajándékozási illeték alól az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is) által megszerzett ajándék. Így az örökbefogadott gyermeknek sem kell az ajándékba kapott ingatlan után ajándékozási illetéket fizetnie.

Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolása


1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról
10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról

A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.

I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

XI. Fejezet

A VAGYONÁTRUHÁZÁS
Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem

62. § (1) Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből (a szerzés időpontja szerint megosztott bevételből) le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket, kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként elszámolt:

(4) Az ingatlan átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás a megszerzés évében vagy az azt követő öt évben történik, az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerint kiszámított összeg (e § alkalmazásában: számított összeg). Ezt követően a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csökkenteni kell, ha az átruházás - a megszerzés évét követő évet első évnek tekintve -,
a) a hatodik évben történik, a számított összeg 10 százalékával,
b) a hetedik évben történik, a számított összeg 20 százalékával,
c) a nyolcadik évben történik, a számított összeg 30 százalékával,
d) a kilencedik évben történik, a számított összeg 40 százalékával,
e) a tizedik évben történik, a számított összeg 50 százalékával,
f) a tizenegyedik évben történik, a számított összeg 60 százalékával,
g) a tizenkettedik évben történik, a számított összeg 70 százalékával,
h) a tizenharmadik évben történik, a számított összeg 80 százalékával,
i) a tizennegyedik évben történik, a számított összeg 90 százalékával,
j) a tizenötödik évben vagy később történik, a számított összeg 100 százalékával.

Az SZJA szabályokból következik, hogy a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz kivonása a vállalkozásból, amennyiben a kapott ellenérték kisebb, mint a piaci érték, úgy azt az elidegenítés évében bevételként kell figyelembe venni.

Önmagában a vagyoni érték "eltüntetése" veszélyt és kérdést is jelenthet a vállalkozói vagyon kivonása tekintetében.
Ahogyan a törvényből is kiolvasható, az egyéni vállalkozás bevételeit növeli: a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el. Ha nem kizárólag üzemi célt szolgáló eszközről van szó, akkor a figyelembe veendő kivont érték nem változik, csak a jövedelem megállapításának módja.

Természetesen itt lehet vitatkozni azon, hogy ez nem értékesítés, nincs ellenérték, tehát nehezen értelmezhető az, hogy az ellenérték alacsonyabb, mint a piaci érték, de hát a nulla ellenértéknél biztosan magasabb!

Tehát a mi jogi jogérzetünkkel az nem fér össze, hogy ki lehessen venni büntetlenül egy vagyontárgyat a vállalkozásból, amellyel kapcsolatban költségeket számoltunk el, csökkentve ezáltal a fizetendő vállalkozói nyereségadót. Az ellenérték kifizetésével megterheltük a vállalkozói bankszámlát, vagy a pénztárt. Az ingatlan értéke sem nőtt csak úgy magától! Feltételezzük, hogy költöttek rá. Ha az elidegenítéskor mindezt helyreállítjuk azzal, hogy megnöveljük a bevételeket a kivont vagyontárgy értékével, akkor ez a tétel nem sérül.

A termék értékesítés fogalma az Áfa törvényben

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
Termék értékesítése
11. § (1) Ellenérték fejében teljesített termékértékesítés [2. § a) pontja] az is, ha az adóalany a terméket vállalkozásából véglegesen kivonva, azt saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére ingyenesen felhasználja, illetőleg azt más tulajdonába ingyenesen átengedi, feltéve, hogy a termék vagy annak alkotórészeinek szerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

A fenti szabályból következik, hogy a szóban forgó ingatlan elajándékozása áfa fizetési kötelezettséggel jár.  Ami az adó alapját illeti, amennyiben nincs pénzben kifejezett ellenérték, úgy arra a törvény a következő szabályt fogalmazza meg:

66. §
(2) Az adó alapját pénzben kifejezve, a termék, szolgáltatás szokásos piaci árán kell megállapítani.
 Véleményünk szerint nincs esély arra, hogy az áfa alapját a könyvszerinti érték szerint lehessen megállapítani.

Megoldás-e az átalakulás?

A korábban hatályos általános átalakulási szabályokra vonatkozó visszterhes vagyonátruházási illetékmentesség 2010. január 1-től megváltozott. Ettől az időponttól kezdődően az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) és h) pontja alapján már csak a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak és a 4. § 23/c. pontjában foglalt kedvezményezett részesedéscserének megfelelő átalakulás mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól.

Mivel sem az egyéni vállalkozó egyéni céggé, sem az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása nem felel meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható. Illetékfizetési kötelezettség megállapítható.
Amennyiben olyan társaságban történik a vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése, amely belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezik, akkor a szerzés a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség hatálya alá tartozik.

Tehát az átalakulás folyamatában az Áfa fizetés elkerülhető lenne, de bejön helyette a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség. Ezen kívül bonyolíthatja a helyzetet az egyéni vállalkozás megszűnésének évében az adóalap korrekciók miatt előálló adófizetési kötelezettség. Egyébként is az átalakulás nem egy olcsó játék.

Az egyéni kisvállalkozói vagyon öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye
Az egyéni vállalkozó a kizárólag üzleti célt szolgáló vállalkozói vagyonát  ajándékozás útján átadhatja egy másik vállalkozásnak  és illeték kedvezményben részesülhet a megajándékozott, bizonyos feltételek teljesülése mellett.

A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a vagyonszerző - öröklés esetén a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől, ajándékozás esetén az ajándék elfogadásától számított - 30 napon belül
a) a vállalkozási tevékenységet egyéni vállalkozóként megkezdje, vagy
b) a megszerzett vállalkozói vagyont egyéni cége, illetve többségi tulajdonában álló gazdasági társasága részére nem pénzbeli hozzájárulásként átadja,
és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése évének utolsó napjától számított legalább három évig a vállalkozási tevékenységet nem szünteti meg, illetve egyéni cégében fennálló vagyoni betétjét nem idegeníti el vagy a többségi tulajdonában álló gazdasági társaságban fennálló részesedésének arányát nem csökkenti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kedvezmény akkor vehető igénybe, hab) ajándékozás esetén az ajándékozó a kisvállalkozói tevékenység megszüntetéséről, a magánszemély megajándékozott az (1) bekezdés szerinti feltételek vállalásáról a vagyonszerzés bejelentéséig nyilatkozatot tesz az állami adóhatóságnál.
A kérdező szempontjából a téma nem lehet érdekes, hiszen a gyermeke részére történő ajándékozás eleve illeték mentes, tehát nem vonzó szempont az illeték kedvezmény. Az ügylet csak akkor bonyolítható le érvényesen, ha az ajándékozó a megszűnéséről nyilatkozik. Az Áfa törvényben sem látunk mentesítő kivételt erre az esetre. De várjuk az ezzel kapcsolatos ellenvéleményeket is!

Végezetül még halkan hozzátesszük, hogy egy jelentős vagyongyarapodást összehozó vállalkozó talán meg kellene tudja oldani, hogy megfizesse azt az adót, amely egy ingatlannak a vállalkozásából történő kivonásával jár.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2011. január 7., péntek

Önkormányzat által nyújtott támogatás Áfa kötelezettsége

Az önkormányzat  képviselő-testülete dönthet úgy, hogy az intézményeknél ( iskola, óvoda, polgármesteri hivatal) a takarítási és karbantartási feladatokat valamint az önkormányzat által kötelezően ellátandó feladatok közül a településüzemeltetési és kommunális feladatokat az önkormányzat által alapított 100 százalékos önkormányzati tulajdonú gazdasági társasághoz helyezi át. A feladatok ellátását az önkormányzat a saját cégének nyújtott támogatással kívánja biztosítani. Kérdés, hogy ez a támogatás az önkormányzatnak nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kezelendő-e? A támogatás keletkeztet-e Áfa fizetési kötelezettséget a gazdasági társaságnál?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény megfogalmazza, hogy adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után adót kell fizetni.

Az ellenérték fejében teljesített szolgáltatás nyújtás feltételezi egy olyan polgárjogi megállapodás létrejöttét, amelyben az egyik fél megbízóként, a szerződő partnere pedig megbízottként, illetve vállalkozóként van jelen. A megállapodás keretében rögzítésre kerülnek a teljesítendő feladatok, a feladat ellátását érintő körülmények, feltételek biztosítása, határidők, garanciák és a feladat sikeres ellátásáért járó díj. Tehát egy ilyen jellegű megállapodás alapján - függetlenül attól, hogy ez közfeladat-e, vagy sem, - a gazdasági társaság szolgáltatást nyújt az önkormányzatnak és erről Áfás számlát kell kibocsátania.

Az önkormányzat az előbbiekben leírt megállapodástól eltérően, dönthet úgy is, hogy az általa 100 százalékban tulajdonolt gazdasági társaságot támogatásban részesíti. A támogatásokat az Áfa törvény megkülönbözteti attól függően, hogy közvetlenül árat befolyásolnak-e, vagy sem. Lényeges különbség van a két fogalom között az Áfa fizetési kötelezettséget illetően.

A 65. § kimondja, hogy
Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapja - ha e törvény másként nem rendelkezik - a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell akár a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybe vevőjétől, akár harmadik féltől, ideértve a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát (díját) közvetlenül befolyásolja.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Például az önkormányzat tulajdonában lévő fürdőt a település egyszemélyes gazdasági társasága üzemelteti. A belépőjegy a fürdőbe a gazdaságossági feltételek szerint 1000 forintba kerülne (800 Ft + Áfa). A lakos a pénztárnál mondjuk csak 750 forintot fizet. Ez akkor lehetséges, ha a hiányzó 250 forintot az önkormányzat - megállapodás alapján - közvetlen ártámogatásként biztosítja (200 Ft + Áfa).

A törvény logikájából az is következik, hogy amennyiben egy támogatás nem befolyásolja közvetlenül az árat, úgy ez általános működési támogatásnak minősül. Ebben az esetben a teljes összeg a társaság egyéb bevételeként jelenik meg és nem kapcsolódik hozzá Áfa fizetési kötelezettség.

Felmerülhet a kérdés, hogy megengedheti-e magának az önkormányzat, hogy ilyen, - feltételekhez nem kötött - általános jellegű támogatást nyújtson?

A cégjogi helyzet sajátosságaiból adódóan a képviselő testület a gazdasági társaság felett  felügyeletet tud gyakorolni az általa delegált személyek  útján, még akkor is, ha a vezető tisztségviselő közvetlenül nem utasítható. A társaság által évente elkészített üzleti terv megfelelő feltételekkel történő jóváhagyása és betartatása hatékonyan működő eszköz lehet a kérdés kezelésében.

A támogatás módjának meghatározásakor a döntéshozóknak körültekintően kell eljárni.
Jogi bizonytalanságot, illetve verseny-semlegességi kérdést is jelenthet egy olyan helyzet, amikor nyilvánvalóan veszteséges tevékenység finanszírozása válik szükségessé és ezt a partnerek általános célú működési támogatás keretében kívánják megoldani.
Amennyiben az önkormányzat és cége közötti megállapodás nincs összhangban az általánosan nyújtandó és árat közvetlenül nem befolyásoló támogatás jellegével, úgy a későbbiekben ez komoly vitás kérdés lehet a szolgáltatás-ellenszolgáltatás, az ár-befolyásolás, illetve az Áfa fizetési kötelezettség tekintetében.



Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. november 17., szerda

Ingatlan beruházáshoz kapcsolódó szolgáltatások megítélése

Magyarországon épülő engedélyköteles ingatlan beruházás egyik fázisára szerződést kötött egy olasz cég egy magyar fővállalkozó Kft-vel.
Az olasz cég üvegfalakat szállít Magyarországra.
A közöttük létrejött szerződés üvegfalak szállítását és szerelését tartalmazza.
Az olasz cég a szállítás és szerelés megszervezését és lebonyolítását kiadta egy másik magyar Kft-nek. Ez a magyar Kft a szerelés egy részével elkészült (alvállalkozóján keresztül), melyről az olasz cég felé rész-számlát kíván kiállítani.
Kérdés: A számla Áfá-s?
Áfa mentes, mint területi hatályon kívüli szolgáltatás?
Áfa mentes, mint fordítottan adózó?
Legjobb tudomásom szerint, nincs bejelentkezve Mo-n, egyáltalán kell-e, elvileg hosszabb ideig tart a munka.
Áfa 39.§ . 244§ és még melyek tartoznak ide?
Ha be kellett volna esetleg jelentkeznie, de nem tette, akkor mi lesz az Áfa sorsa?
A tényleges szerelő magyar Kft számlázhat-e fordítottan a megbízó magyar Kft-nek, aki majd ezt számlázza tovább az olasz megrendelő felé. (fenti első kérdés, hogyan?)


A kérdésben szereplő Fővállalkozó vállalkozás (a továbbiakban Fővállalkozó) üvegfalak legyártására, szállítására és szerelésére szerződött egy egy belföldön nem letelepedett, a Közösség más tagállamában illetőséggel (székhellyel) bíró társasággal (a továbbiakban Olasz cég). Az Olasz cég pedig további alvállalkozói szerződést kötött egy magyar társasággal (a továbbiakban Alvállalkozó) az általa legyártott üvegfalak szállítására és szerelésére.




A Olasz cég, amelyik üvegfalak gyártására szakosodott ebben az értelemben Közösségen belüli termékértékesítést hajt végre, amely termékbe beépül a járulékos szolgáltatásként vállalt szállítás és szerelés is. Ennek a ténynek a rögzítése rendkívül fontos az egész ügyletsor megítélése szempontjából. A magyar Fővállalkozó szolgáltatást nyújt a beruházás megrendelőjének, hiszen arra vállalkozott, hogy felépít számára egy ingatlant. A maga során a Fővállalkozó további szerződéseket köthet szolgáltatások igénybevételére, illetve termékek beszerzésére. A két dolog megkülönböztetése jelentőséggel bír úgy az ingatlan területi elhelyezkedését illetően, mint a fordított adózás miatt. A további bekapcsolódó szolgáltatók a Fővállalkozón keresztül közvetlen kapcsolatba kerülnek az ingatlanhoz kötődő szolgáltatások tekintetében és az egyéb feltételek fennállása esetén fordítottan adóznak. Ugyanakkor a Fővállalkozónak terméket értékesítő cégeket ez a szabály nem érinti.

Hozzátesszük, hogy a fordított adózás alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen. E törvényi feltétel eleve kizárja annak lehetőségét, hogy az Alvállalkozó és az Olasz cég között ezt a szabályt alkalmazni lehessen.

Az Olasz cég fő tevékenysége maga az üvegfalak gyártása. Ennek értékesítéséhez kapcsolódhatnak járulékos szolgáltatások, mint például a szállítás, vagy a szerelés. Ettől azonban a lényeg nem változik és termék értékesítésről beszélünk. Áfa szempontjából ez azt jelenti, hogy az Olasz cég hozzáadott érték adó nélkül állítja ki számláját a Fővállalkozó felé, aki a maga során megállapítja adófizetési kötelezettségét a magyar szabályok szerint, mint Közösségen belülről beszerzett termék után. Így a magyar költségvetés hozzájut a termék útján hozzátapadt összes hozzáadott érték adóhoz.

Az Alvállalkozó és az Olasz cég közötti szerződés egy szolgáltatói szerződés, amelyre annak ellenére, a láncban szereplő további alvállalkozók valamelyike a szerelést is elvégzi majd, mégsem lehet közvetlen összefüggésbe hozni az ingatlannal, hiszen e szolgáltatások mind az Olasz cég által előállított és Magyarországra számlázott termékbe épülnek be. Ez pedig eldönti azt a kérdést is, hogy az Áfa törvény főszabályát, vagy az ingatlan elhelyezkedéséhez kötődő és kizárólag a szolgáltatások tekintetében alkalmazandó szabályt kell-e követni.

A főszabály:
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Általános szabályok
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások szabálya:
39. § (1) Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van.
(2) Az (1) bekezdésben említett ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások körébe különösen beletartoznak: az ingatlanközvetítői és -szakértői szolgáltatások, a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások, az ingatlanhasználatra vonatkozó jogok átengedése, valamint az építési munkák végzésének előkészítésére és összehangolására irányuló szolgáltatások.


Mivel az Alvállalkozó szolgáltatása nem közvetlenül az ingatlanhoz kapcsolódik (még áttételesen sem), hanem beépül az Olasz cég termékének árába, ezért álláspontunk szerint az Áfa törvény általános szabályát kell alkalmazni, amelyik kimondja, hogy a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett. Így Áfa területi hatályán kívüli szolgáltatás nyújtásáról beszélünk, hiszen az Olasz cég nem Magyarországon letelepedett, tehát Áfa mentesen kell számlázni. Az Olasz cég pedig az ő országa szabályai szerint lesz e szolgáltatás igénybevétele miatt adófizetésre kötelezett.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. augusztus 4., szerda

Egyéni vállalkozó egyéni céggé alakul - nesze semmi fogd meg jól!

Segítséget szeretnék kérni ÁFA ügyben. Egyéni vállalkozó egyéni céget alapít. Az ÁFA szempontjából, hogyan viselkedik az a tárgyi eszköz, amit nem apportként visz be (ad át) konkrétan az egyéni vállalkozó az Egyéni cégbe. Én úgy látom, hogy a törvényben itt hiba van, mivel ezzel nem foglalkozik a törvény, hanem csak azzal, hogy az Egyéni cég alakul át KFT-vé, RT-vé. Vagy van még egy olyan eldugott mondat, amit én nem találtam meg eddig a törvényben?

Szakmai megnyilatkozásokból is kitűnik, hogy számtalan bizonytalanság övezi az egyéni vállalkozó által alapítható egyéni cég körüli elszámolási és adózási kérdéseket. Név nélkül, néhány véleményt szeretnénk idézni:

"Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnik ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon. Az egyéni cég nem számít az egyéni vállalkozás jogutódjának."

"Az áfa törvény alapján termékértékesítésnek minősül, így áfa fizetési kötelezettséget eredményez az egyéni vállalkozó megszűnése, ha a megszűnéskor olyan termék (készlet, tárgyi eszköz) van a tulajdonában, amivel kapcsolatban a beszerzéskor áfát vont le."

"Ha a termékeket az egyéni vállalkozó az egyéni cégbe apportálja, akkor nem keletkezik áfa fizetési kötelezettsége, ha a készlet, tárgyi eszköz szerzésekor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany volt és kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő jogok és kötelezettségek a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik."

"Az egyéni cég önálló cégnévvel azonosítható, a magánszemély vagyontárgyai kizárólag jogutódlás útján kerülnek át az egyéni cégbe."

"Az egyéni cégbeli egyedüli tagságot a törvény vagyoni betétként nevezi erre is vonatkoznak a visszterhes vagyonátruházás illeték és adószabályai."

"Ahogy minden más cégformára is a számvitel, és a társasági adózás (tao) az érvényes, az egyéni cégre nincs megkülönböztetés, legfeljebb annyi, hogy kiegészítő melléklet nélküli, úgynevezett „sajátos” számviteli beszámolót is készíthet."

"Az egyéni cég jogutódként viheti magával az egyéni vállalkozó kisvállalkozói adókedvezményeit."

"Az Szja. és a Tao. törvény ugyanakkor speciális szabályokat tartalmaz az egyéni cég alapításával, az egyéni vállalkozás egyéni céggé való átalakulásával kapcsolatban, részletesen szabályozva e két vállalkozási forma közötti átmenetet."

"Tekintettel arra, hogy az új szabályok értelmében az egyéni vállalkozó nem átalakul egyéni céggé, hanem alapítja azt, ezért az átalakuláshoz kapcsolódó illetékmentesség alkalmazásának nincs helye."
"Ha az egyéni vállalkozó például gépjárművet, ingatlant visz be az egyéni cégbe, akkor visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie."

"Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át."

"Az egyéni cégre és tagjára az Evtv. törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ettől azonban nem tekinthető gazdasági társaságnak sem a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.), sem más törvény alkalmazásában az egyéni cég."

"Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2010. január 1-jétől hatályos 26. § (1) bekezdésének g) pontja értelmében a Tao tv. szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól."

"Mivel a kedvezményezett átalakulás definíciója tartalmazza, hogy az csak olyan ügylet lehet, melyben kizárólag társaság (Tao tv. 4. § 32/a. pont) vesz részt – az egyéni cég pedig nem minősül társaságnak a Tao tv. alkalmazásában –, ezért erre a jogügyletre az Itv. mentességi szabálya nem vonatkozik."

"Mivel sem az egyéni vállalkozó egyéni céggé, sem az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása nem felel meg a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23/a. pontjában foglalt kedvezményezett átalakulásnak, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja nem alkalmazható. Illetékfizetési kötelezettség megállapítható."

"Az új Evtv. szerinti egyéni cég bejegyzésével az adózó egyéni vállalkozói adószámon történő adóhatósági nyilvántartása megszűnt, és az adóhatóság az egyéni cégként továbbműködő adózók részére a társas vállalkozásokkal azonos új adószámot állapított meg, amiről írásos tájékoztatót is küldött számukra. Mivel az új adószám megállapítása nem jelent a használó személyében történő változást, ezért az egyéni cégek által használt pénztárgépekben és /vagy taxaméterekben a szakszerviznek az új adószámra történő átprogramozáshoz nem kell adómemória-cserét végrehajtania."

"A társas vállalkozók személyi köre is bővült az egyéni cég tagjával, akinek a biztosítási kötelezettsége az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig tart."

Kérdés:
"Ha az egyéni vállalkozó azért kerül ki az eva hatálya alól, mert egyéni céget alapít vagy megvásárol, akkor az adókötelezettségét a megszűnésre vonatkozó előírások szerint kell megállapítania?

Válasz: "Igen"

"A 2010-ben hatályos Tao. tv. 16. § (5) bekezdésének előírása értelmébenaz egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerint az alapításig keletkezett, és addig nem rendezett elhatárolt veszteséggel a Tao. tv. 17. §-ában foglaltak szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét. Azonban, ha nem minden eszközét viszi be az egyéni vállalkozó az egyéni cégbe, akkor ez a lehetőség csak az átvitt eszközök nyilvántartási értékével arányos, két tizedesjegyre számított veszteségre vonatkozik."

"Amennyiben az egyéni vállalkozó az eva hatálya alatt egyéni céggé kíván alakulni, akkor az egyéni vállalkozói jogállása az egyéni cég cégnyilvántartásba vétele előtti nappal megszűnik. Az egyéni cég a társasági adó hatálya alá tartozik. Az egyéni cég két adóév után a feltételek megléte esetén bejelentkezhet az eva hatálya alá, ami azt jelenti a gyakorlatban, ha a 2010. évben alapít egyéni céget, akkor 2012. évre az evát ismételten választhatja."

És most idézünk az érintett törvényekből ide vonatkozó részeket:


2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről

19. § (1) Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság e törvény erejénél fogva megszűnik
b) ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon, illetve ha az egyéni vállalkozó átruházással megszerezte az egyéni cég vagyoni betétjét, az átruházás napján
(6) Az egyéni cégre és tagjára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
22. § (1) Az alapító okiratban meg kell határozni:
d) az egyéni cég jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,
25. § (1) Egyéni cég átalakulással, valamint nem üzletszerű gazdasági tevékenységre nem hozható létre.
30. §
(7) Egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át.
31. §
(2) Ha az egyéni vállalkozónak hatósági engedély kiadása iránti kérelemre indított eljárása van folyamatban és az egyéni cég alapításának elhatározását az engedélyt kiadó hatóságnak bejelenti, a hatósági engedély jogosultja az egyéni cég lesz, kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek az egyéni cég nem felel meg.
(3) Ha a hatósági engedélyre vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik, az egyéni vállalkozó számára az egyéni cég alapítását megelőzően kiadott hatósági engedély jogosultja az egyéni cég lesz, kivéve, ha a hatósági engedély feltételeinek az egyéni cég nem felel meg.
33. § (1) Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át.
38. § (1) A cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül kötelesek a létesítő okiratuk e törvénynek megfelelő módosításával az egyéni cég az e törvény rendelkezéseinek megfelelő működését megvalósítani vagy az egyéni cég megszűnésről határozni és azt a cégbíróságnak bejelenteni.
Az e törvény hatálybalépésekor egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók gazdasági társággá nem alakulhatnak át. Az e törvény hatálybalépésekor egyéni cégként bejegyzett cégek megszüntetése az egyéni vállalkozói jogviszony fennállását nem érinti.

2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
17. § (1) Nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany a terméket, vagyoni értékű jogot nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként (a továbbiakban együtt: apport) bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
2) Szintén nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás, ha az adóalany jogutódlással szűnik meg, feltéve, hogy az a 18. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A (2) bekezdésben említett jogutódlással történő megszűnés a következő eseteket foglalja magában:
d) egyéni cégnek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti átalakulását;

18. § (1) Az apport [17. § (1) bekezdése], illetőleg a jogutódlás [17. § (2) bekezdése] útján szerzett vagyon (vagyonrész) és vagyoni értékű jog
(e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: vagyon) tekintetében a szerzőnek a következő feltételeknek kell egyidejűleg megfelelnie:
a) a szerzéskor vagy annak közvetlen következményeként belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen;
b) kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzéshez, illetőleg a szerzett vagyonhoz fűződő, az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek - a (2) bekezdésben említett eltéréssel - a szerzéstől kezdődően jogutódként őt illetik és terhelik;
c) sem a szerzéskor, sem azt követően nincs olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amely természeténél fogva össszeegyeztethetetlen lenne a b) pontban említett kötelezettségek teljesítésével, vagy annak csorbítására lenne alkalmas.
(2) Az apportálót, illetőleg jogutódlással történő megszűnés azon esetében, amelyben a jogelőd nem szűnik meg, a jogelődöt az elévülési időn belül a szerzővel együtt egyetemleges felelősség terheli azon, e törvényben szabályozott kötelezettségek teljesítéséért, amelyek az (1) bekezdés b) pontjában említett vagyonhoz fűződően a szerzésig bezárólag keletkeztek.
(3) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az apportra, illetőleg a jogutódlásra vonatkozóan a feltétel nem teljesülésekor a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás haladéktalanul beáll.

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról

33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet.
2. § (1) A társasági adó alanya a (2)-(4) bekezdésben meghatározott személy.
j) az egyéni cég.
4. §
40. egyéni cég: az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvényben egyéni cégként meghatározott jogalany.
A társasági adóalap módosításának különös szabályai
16. §
(5) Az egyéni cég az alapító egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerint az alapításig keletkezett, és addig nem rendezett elhatárolt veszteséggel a 17. §-ban foglaltak szerint csökkentheti az adózás előtti eredményét. Az egyéni cég - ha az alapító egyéni vállalkozó nyilvántartásában feltüntetett összes eszköz nem kerül az egyéni cég tulajdonába - az egyéni vállalkozónál nyilvántartott elhatárolt veszteségnek az átadott eszközöknek az összes eszköz értékéhez viszonyított arányos részére, minden esetben a nyilvántartott értékek alapján, két tizedesjegyre számítva alkalmazza a 17. § (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit.
(16) Az egyéni cég
a) az alapító egyéni vállalkozó megszűnésekor nyilvántartott fejlesztési tartalékot - amelynek megfelelő összegben köteles az alapítását követő nappal lekötött tartalékot képezni - a 7. § (15) bekezdésében foglaltak szerint oldhatja fel, azzal, hogy a felhasználásra rendelkezésre álló időpont meghatározásakor kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalékot vállalkozói bevétel csökkentésként érvényesítette, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
b) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített kisvállalkozói kedvezményre a 8. § (1) bekezdés u) pontjában foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy az eredmény csökkentése adóéveként a vállalkozói bevétel csökkentésének adóévét kell tekinteni, az eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjának meghatározásához kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a kisvállalkozói kedvezményt érvényesítette, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
c) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített foglalkoztatási kedvezményre a 8. § (1) bekezdés v) pontjában és (6) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy igénybe vett kedvezmény alatt az alapító egyéni vállalkozó által érvényesített vállalkozói bevétel csökkentés összegét, a kedvezmény igénybevétele időpontjának a vállalkozói bevétel csökkentés adóévét tekinti, továbbá a foglalkoztatottak létszáma változása vizsgálatakor számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
d) az alapító egyéni vállalkozó megszűnésekor személyi jövedelemadó különbözet címen nyilvántartott különbözetre - amelynek megfelelő összegben köteles az alapítását követő nappal lekötött tartalékot képezni - a 19. § (5)-(6) bekezdésében foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy a felhasználásra rendelkezésre álló időpont meghatározásakor kezdő időpontnak azt az adóévet kell tekinteni, amelyben az alapító egyéni vállalkozó a 10 százalékos adómértéket alkalmazta, továbbá számításba kell venni az egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is,
e) az alapító egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó törvény előírása alapján érvényesített kisvállalkozói adókedvezményre a 22/A. §-ban foglaltakat alkalmazza, azzal, hogy a 22/A. § (5) bekezdésében előírt időtartamba a hitelszerződés megkötése, illetve a tárgyi eszköz használatba vétele időpontjától az alapító egyéni vállalkozó megszűnéséig eltelt adóéveket is számításba kell venni.
19§
(8) A jogutódnak, a jogelőd nélkül alakult adózónak az első adóévében a (3) bekezdés c) pontjában foglaltak alkalmazásakor a megelőző adóévre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmaznia (a jövedelem- (nyereség-) minimum szerinti adózás). E § alkalmazásában az egyéni cég az alapításakor jogelőd nélkül létrejött adózónak minősül.

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

10. melléklet
II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek

Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül:
1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni [kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a g) vagy a p) alpont alapján történik]. Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni.
13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói adókedvezményekről
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti.
Kisvállalkozások adókedvezménye
14. Az egyéni vállalkozónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha
a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,
b) a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy azt követő három évben elidegeníti.
Ezt a rendelkezést kell alkalmazni, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála).

Összefoglaló, avagy véleményünk szerint:

Az egyéni cég jogutód is, meg nem is. Akár a 22-es csapdájának is lehetne nevezni.
Az egyéni cég jogutód, amikor arról van szó, hogy egyetemlegesen felel az egyéni vállalkozónak az egyéni cég alapítását megelőzően keletkezett kötelezettségei tekintetében (még akkor is, ha az alapító a korlátolt felelősségű verziót választotta). Ugyancsak jogutód a veszteség elhatárolás tekintetében, olyan arányban, amilyenben az egyéni vállalkozói vagyon átkerült az egyéni végbe. És szintén jogutód a fejlesztési tartalék, illetve a kisvállalkozói kedvezmény tekintetében (bár, ha csak az SZJA rendelkezéseit olvassuk, akkor abból ez mintha nem derülne ki!). A meglévő, illetve engedélyezési eljárás alatt lévő működési engedélyek tekintetében a jogfolytonosságot a törvény hasonló módon elismeri.

Nem jogutód az egyéni cég, ha az átalakulással létrejövő egyéb esetek törvényben meghatározott kedvezményeivel összehasonlítjuk. Például nem mentesül az illeték megfizetése alól. Sőt! Ha el akar jutni a végső célig, hogy a többi céggel egyenrangú gazdasági társaság legyen, akkor az illetéket kétszer is meg kell fizetnie, hiszen az egyéni cég átalakulása egyszemélyes Kft-vé szintén nem kedvezményezett. Lehet, hogy ez már a többszörösen adóztatás kategóriája? Az Áfa törvény legalább arról gondoskodott, hogy átalakulás esetén ennek az adónemnek a tekintetében ne legyen adóztatható.

Az egyéni cég társas vállalkozás, de nem gazdasági társaság. Pedig működési szabályait tekintve semmi különbséget nem vélünk felfedezni egy egyszemélyes Kft és egy Egyéni cég között.

És végül az Áfa. A törvény kizárólag az apport tekintetében oldozza fel az egyéni vállalkozót az áfa fizetési kötelezettség alól, akkor, ha bizonyos egyéb feltételnek is megfelel (kötelezettségvállalás 18. §).

Tehát egyéni vállalkozó polgártársunk, ha mondjuk 100 millió forintos készlettel és egy 20 millió forintos ingatlannal rendelkezik, akkor választhat:

1. Alapít egy egyéni céget 120 millió forintos jegyzett tőkével. Így, apport lévén nem kell áfáznia, de az ingatlan után az illetékfizetést nem ússza meg. És ott találja magát a már említett 22-es csapdájában, mert nem tud tovább lépni az egyszemélyes gazdasági társaság felé, csak újabb illeték fizetés bevállalása melett. Egyre azonban büszke lehet! Abban a kategóriában, ahol mindenki "gyanús", mert feltételezhető, hogy a korlátolt felelősség miatt választotta ezt a megoldást, ő tőke-erősebb lesz, mint a legtöbb "mezei" gazdasági társaság. Biztosan erre gondolt a törvényalkotó!?

Egyébként az ily módon megszünő egyéni vállalkozó vagyonleltárában már nem készlet és ingatlan fog szerepelni, hanem vagyoni betét, amely attól függően keletkeztet többlet adózási kötelezettséget, hogy az alapítandó egyéni cégbe apportált vagyoni elemek könyv szerinti értéke és az alapító okiratban meghatározott érték eltér-e egymástól. Ez különösen fejtörést okozó téma lehet például egy leamortizált tárgyi eszköz tekintetében. Ha ugyanis azt szeretné a vállalkozó, hogy a valós piaci értéken szerepeljen a könyveiben, akkor ezt ennek megfelelően kell nyilvántartásba vennie. Ezzel viszont a vagyoni betétje értékét növeli és a különbözet az elfogadott érték és a könyv szerinti érték között adóalapot képez a megszünés szabályai szerint adózó vállalkozásnál. Készlet esetében szintén adóalapot képez az olyan apportálás, amely a korábbiakban már költségként elszámolt eszközöket érint.

A "játék" vége az lesz, hogy megszűnik az egyéni vállalkozás és marad a magánszemély egy vagyoni betét birtokosaként a saját egyéni cégében. Amennyiben az egyéni vállalkozó nem apportál be minden vagyoni elemet, úgy áfa tekintetében felmerül az áfa fizetési kötelezettség (a megszünés szabályait figyelembe véve) a magánszemély tulajdonába kikerülő olyan eszközök után, amelyre korábban a vállalkozás adólevonási jogot alapított.

2. Második, de talán szerencsésebb lehetőség, ha a magánszemély alapít egy Kft-t 500 ezer forint jegyzett tőkével. Az értékesítési rendszerét és esetleges szerződéseit "átvarázsolja" az új Kft-be és fokozatosan az eladások ütemében átveszi az egyéni vállalkozó készletét. Ha a piaci árrés szabályait is betartja, akkor ez egyáltalán nem kifogásolható ügylet kapcsolt vállalkozások között. Az ingatlant pedig bérbe adja a Kft részére. Itt természetesen meglévő engedélyek jogfolytosággi problémáiba is ütközhet.

Végül egy kissé komikusnak is tekinthető megoldás az Evt. törvény hatályba lépése előtt már egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozók esetében. Ők nem kellett megszünjenek az új törvény szabályai szerint, hanem az adóhivatal nemes egyszerüséggel kiosztott rájuk egy új adószámot, amennyiben éltek az új törvény hatálya alá kerülési lehetőséggel.

"A cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozók e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül kötelesek a létesítő okiratuk e törvénynek megfelelő módosításával az egyéni cég az e törvény rendelkezéseinek megfelelő működését megvalósítani vagy az egyéni cég megszűnésről határozni és azt a cégbíróságnak bejelenteni."

Igaz, hogy ők "megbélyegzett" egyéni cégek, hiszen nem alakulhatnak át.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell!
Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy  bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tistább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.


Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével!