Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon. Az értesítőben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. Az értesítő küldése ingyenes!
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2015. november 16., hétfő

Késve érkezett számlához kötődő Áfa

„Egyik ügyfelünk  szolgáltatást vett igénybe olyan EU-s cégtől, amelyik nincs letelepedve Magyarországon. A számla kiállítása  és eljuttatása csak több hónapos késéssel történt meg. Kérdésként merül fel, hogyan jár el helyesen a hazai, havi áfa bevalló társaság? Dokumentálja le, hogy késve kapta meg a számlát és állítsa be a soron következő bevallásba? Vagy önellenőrizze a korábbi bevallását, amelyik érintett a gazdasági eseményt illetően? Levonásba is helyezheti az önellenőrzött időszakban, annak ellenére, hogy abban az időszakban még nem állt rendelkezésére számla? Milyen árfolyamon könyvelje le?

Az Áfa törvény 37. §-a szerint az adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Tehát esetünkben az áfa fizetésére a magyar vállalkozás, - mint a szolgáltatás igénybe vevője - kötelezett. Természetesen ha megfelel a törvény által előírt egyéb feltételeknek, akkor ezt a fizetendő áfát ugyanabban a bevallásban levonásba is helyezheti.

Az Áfa törvény logikája az, hogy általános szabályokat állapít meg, majd ezt követően felsorol úgynevezett különleges szabályokat. Amennyiben egy adott esetre nem találunk konkrét utalást, amely egyértelműen összefüggésbe hozható valamely különleges szabállyal, úgy a kérdéses gazdasági eseményt az általános szabályok szerint kell elbírálni.

A kérdésben szereplő Közösségen belüli külföldi adóalany szolgáltatását e logika alapján szintén az általános szabályok szerint kell megítélni, hiszen hiába kerestünk, nem akadtunk olyan fordulatra, amelyik EU-ból késve érkezett számla teljesítési időpontjára különleges szabályt állapít meg.

Bár a 60. § éppen azzal az esettel foglalkozik, amikor az adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, ez még sem illik esetünkre.  E paragrafus alapján a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
A három felsorolt eset közül azt kell alkalmazni, amelyik a leghamarabb következik be. Mindez megfontolandó lehetne, ha nem létezne egy 5) bekezdés is, amelyik úgy rendelkezik, hogy "e § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybe vevője fizeti. Vagyis éppen a más tagállambeli adóalany által nyújtott szolgáltatásra nem alkalmazható.

A szolgáltatás igénybe vevőjének, mint az áfa fizetésére kötelezettnek (37. §) tisztában kell lennie azzal, hogy az adó-fizetési kötelezettség megállapítására a teljesítés tényszerű megvalósulásának időpontjára kell megtörténnie és ennek megfelelően gondoskodnia kell arról, hogy a számla időben a rendelkezésére álljon.  Következésképpen álláspontunk szerint a több hónap késéssel megérkezett számla alapján a szolgáltatás igénybe vevőjének korrigálnia kell  azon bevallási időszakra benyújtott bevallását, amelyben a szolgáltatás tényszerűen megvalósult.

A levonási jog a 120. § és a 127. § paragrafusok alapján – véleményünk szerint – szintén ugyanabban az időszakban nyílik meg. A 127. § (1) ba) csak a termékbeszerzésről szól. A szolgáltatás igénybevétele a bb) bekezdésbe tartozik, mint a ba) alpont alá nem tartozó eset. Arról biztosan van dokumentum már a szolgáltatás megtörténtekor, hogy az mennyibe fog kerülni, szerződés, ajánlat kérés-elfogadás, vagy más egyéb okirat alapján. A törvény az adólevonási jog gyakorlásának kötelező tárgyi feltételeként szabja meg a számla rendelkezésre állását Közösségen belüli termékbeszerzés esetére. Szolgáltatás igénybe vételére viszont megengedően kiterjeszti a feltételt azzal, hogy kimondja: "ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek" szintén teljesíthetik a feltételt.

Az adó alapjának forintban történő megállapításához a 80. § az irányadó. Az igénybe vett nem időszakos szolgáltatások estében a 80. § c) pontja szerint kell eljárni, mely a teljesítéskori árfolyam figyelembe vételét írja elő.


Jogszabályi környezet:

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE, FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Általános szabályok
55. § (1) Az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul (a továbbiakban: teljesítés).
(2) Az (1) bekezdéshez fűződő joghatás beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya ellenére számlakibocsátás történik. A joghatás a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személyre, szervezetre áll be, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy
a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy
b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,
és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik, illetőleg – nevében, de más által kiállított számla esetében – az a) vagy b) pontban meghatározottak fennállásáról haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.
56. § A fizetendő adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – a teljesítéskor kell megállapítani.

Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok

57. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ügylet tárgya természetben osztható és a részteljesítésnek egyéb akadálya nincs, a részteljesítés is teljesítés.
58. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
(1a)
(2) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja az egy naptári hónapot, az (1) bekezdéstől függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik a naptári hónap utolsó napján is, feltéve, hogy a termékértékesítésre a 89. § alkalmazandó.
(3) Abban az esetben, ha az az időszak, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik, tartamában meghaladja a 12 hónapot, az (1) bekezdéstől és az 58/A. §-tól függetlenül – időarányos részteljesítésként – teljesítés történik
a) a naptári év utolsó napján is, feltéve, hogy az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti, vagy
b) egyéb, a (2) bekezdés és az a) pont alá nem tartozó esetekben pedig a tizenkettedik hónap utolsó napján is.
(4) E § nem alkalmazható a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésére.
58/A. § (1) Az 58. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően, ha a felek a könyvviteli, könyvvizsgálati, adótanácsadási szolgáltatásról időszakonkénti elszámolásban vagy fizetésben állapodnak meg, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét meghatározott időszakra állapítják meg, teljesítés az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napja.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően teljesítés
a) a számla vagy a nyugta kibocsátásának időpontja, amennyiben az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége és a számla vagy a nyugta kibocsátása az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját megelőzi,
b) az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszakra vonatkozó ellenérték megtérítésének esedékessége, de legfeljebb az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő harmincadik nap, amennyiben az ellenérték megtérítésének esedékessége az elszámolással vagy fizetéssel érintett időszak utolsó napját követő időpontra esik.
59. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak (a továbbiakban: előleg), a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani.
(2) A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
(3) E §-t alkalmazni kell az olyan szolgáltatás igénybevételéhez fizetett előleg esetében is, amelynél az adófizetésre a 140. § a) pontja alapján az igénybevevő kötelezett, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben az előleget nem lehet úgy tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
(4) E § nem alkalmazható a 89. §-ban meghatározott feltételekkel adómentes termékértékesítésre.
60. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót
a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján
kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be.
(3) Az (1) bekezdésben említett adófizetésre kötelezettől, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (2) bekezdés szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) tartozását ellenérték fejében átvállalják,
a fizetendő adót – a (2) bekezdéstől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállás-változást megelőző napon, a b) pontban említett esetben pedig a tartozás átvállalásakor kell megállapítani.
(4) E § egyéb rendelkezéseitől függetlenül a fizetendő adót az (1) bekezdés c) pontja szerint kell megállapítani arra a termékértékesítésre is, amely a 89. §-ban meghatározott feltételekkel mentes az adó alól azzal az eltéréssel, hogy ha az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátása a teljesítést követő hónap tizenötödik napjához képest hamarabb történik, a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor kell megállapítani.
(5) E § nem alkalmazható arra a szolgáltatásnyújtásra, amely esetében az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti.
61. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték megtérítése pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, a teljesítésre kötelezett adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, vagy
b) nyilvántartási kötelezettségének az államháztartás számviteléről szóló jogszabály szerint tesz eleget,
a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatja meg.
(2) Ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet megfizetésekor, legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani.
(3) Ha az ellenértéket a teljesítéstől számított negyvenötödik napig egészben vagy részben nem fizették meg, az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a fizetendő adót az előzőekben említett határidő lejártát követő napon, a meg nem fizetett ellenértékre is meg kell állapítani.
(4) Az (1) bekezdésben említett adóalanytól, ha a teljesítés és a fizetendő adó – (1)–(3) bekezdések szerinti – megállapítása között
a) az e törvényben szabályozott jogállásában olyan változás történik, amelynek eredményeként tőle adófizetés nem lenne követelhető, vagy
b) követelését ellenérték fejében engedményezi, vagy
c) a kettős könyvvezetés szabályaira tér át,
a fizetendő adót – az (1)–(3) bekezdésektől eltérően – az a) pontban említett esetben a jogállásváltozást megelőző napon, a b) pontban említett esetben a követelés engedményezésekor, a c) pontban említett esetben pedig a nyitómérleg fordulónapján kell megállapítani.
(5) Annak a teljesítésre kötelezett adóalanynak, aki (amely) a kettős könyvvezetés szabályairól tér át az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére, azon termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében, amelynél a teljesítés megelőzi a mérleg fordulónapját, fizetendő adót újólag nem kell megállapítania, még abban az esetben sem, ha az ellenértéket egészben vagy részben a mérleg fordulónapján vagy azt követően fizették meg.

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is –, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti – kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;


Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei

127. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon
a) a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla;
b) a 120. § b) pontjában említett esetek közül:
ba) termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg
bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig szintén a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek;
c) a 120. § c) pontjában említett esetben a nevére szóló, a termék szabad forgalomba bocsátásáról rendelkező határozat, valamint
ca) a 120. § ca) alpontjában említett esetben a nevére szóló, az adó megfizetését igazoló okirat, vagy ha az adót közvetett vámjogi képviselője fizette meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó megfizetéséről,
cb) a 120. § cb) alpontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek, vagy ha a fizetendő adót közvetett vámjogi képviselője állapította meg, a közvetett vámjogi képviselőnek az adóalany nevére szóló nyilatkozata az adó fizetendő adóként történt megállapításáról és bevallásáról;
d) a 120. § d) pontjában említett esetben a nevére szóló, az előleg megfizetését tanúsító számla;
e) a 120. § e) pontjában említett esetben mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.
(2) Abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik, de van az e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az (1) bekezdésben említett okiratok jogelődjének nevére szólnak.
(3) Az a személy, szervezet, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, az adólevonási jogot – az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül – olyan, az (1) bekezdésben említett okiratok tekintetében is gyakorolhatja, amelyek az adóalannyá válását megelőzően keletkeztek, de azok, mint a 6. § (4) bekezdésében említett termék igazolt tulajdonosa nevére vagy igazolt jogelődjének nevére szólnak.
(4) A levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg az (1) bekezdésben említett okiratban adóként szereplő, illetőleg az abból adóként kiszámítható összeget.
(5) A (4) bekezdés sérelme nélkül a levonható előzetesen felszámított adó összegében nem haladhatja meg azt az adóösszeget sem, amelyet a termék, szolgáltatás szokásos piaci árának alapulvételével kell megállapítani abban az esetben, ha az adó alapjának megállapítására egyébként a 67. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
(6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett okirat nem magyar nyelvű, az adóigazgatási eljárás keretében lefolytatott ellenőrzés során az adólevonási jogot gyakorló adóalanytól megkövetelhető, hogy saját költségére gondoskodjon a hiteles magyar nyelvű fordításról, feltéve, hogy a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.

Adó alapjának forintban történő megállapítása

80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint – jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében

140. § Abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására
a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany,
b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.

Rendelhető a:

Társasági adó 2015 kalkulátor (Kizárólag újként)

Üzleti terv készítő 2016


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése