Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
Név:(ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2012. február 19., vasárnap

Munkahelyi étkeztetés, béren kívüli juttatások


Vállalkozásunk úgy nyújt szolgáltatást üzleti partnerének, hogy munkavállalóink egy része a megrendelő társaság telephelyén dolgozik. A megrendelő ugyanakkor munkahelyi étkezési szolgáltatást biztosít a nála dolgozó munkatársaink részére, amelyet ki is számláz nekünk. E viszont-szolgáltatási érték pénzügyi rendezése kompenzálással történik. 
Kérdésem, hogy a szóban forgó munkahelyi étkezési szolgáltatást kezelhetjük-e az alkalmazottainknak nyújtott béren kívüli juttatásként?


A béren kívüli juttatások körét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 69.-71. § szabályozza. Ennek értelmében vizsgálni kell, hogy milyen szolgáltatást értünk munkahelyi étkeztetés alatt,  milyen formában adható, ki lehet a juttató, illetve kik azok, akik részesülhetnek benne.

Az alábbiakban idézünk néhány törvényi részletet.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
14. Munkáltató: az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra [71. §] az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni.

69. § (1) Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások [70. §], valamint a béren kívüli juttatások [71. §] után az adó a kifizetőt terheli.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó juttatás esetében jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. A kifizetőt terhelő adó alapja az előzőek szerinti jövedelem 1,19-szerese.
(4) Egyes meghatározott juttatásnak minősül az a juttatás, amely megfelel e törvény külön rendelkezése [71. §] szerint meghatározott béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja. Egyes meghatározott juttatásnak minősül továbbá a munkáltató által a munkavállalónak, valamint a munkavállalóra tekintettel más magánszemélynek az adóévben biztosított béren kívüli juttatások együttes értékének az évi 500 ezer forintot, illetve az 500 ezer forintnak - a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló a jogviszonyban töltött napokkal - arányos összegét (éves keretösszeg) meghaladó része.
Béren kívüli juttatások
71. § (1) Béren kívüli juttatásnak minősül - ha a juttató a munkáltató - a munkavállalónak
b) a munkavállaló választása szerint
ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában juttatott jövedelemből a havi 12 ezer 500 forintot meg nem haladó rész [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is], és/vagy
bb) fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet-utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész;
c) az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya
cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) kormányrendeletben meghatározott étkezési szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 150 ezer forint támogatás;
cc) szabadidő alszámlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló, kormányrendeletben meghatározott szolgáltatásra felhasználható - több juttatótól származóan együttvéve - legfeljebb 75 ezer forint támogatás;
(4) A kifizető az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételek általa nem ismert fennállását a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó nyilatkozata alapján veszi figyelembe.
(5) Ha béren kívüli juttatásra vonatkozóan az adóhatóság a feltételek fennállásának hiányát állapítja meg, a jogkövetkezményeket - ha nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával - a kifizető viseli. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve a magánszemély a nyilatkozat átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell viselnie.
(6) E § alkalmazásában
a) munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is;
b) munkavállalónak minősül a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is;

2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről 
27. telephely: az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található,


Erzsébet utalvány - APEH tájékoztató
2012. január 1-jétől új elemmel bővült a béren kívüli juttatások köre. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány, amellyel a munkáltatók széles körben felhasználható, kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára.
Az utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken (így munkahelyi étkezőhelyeken) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható. A törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás.
A fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító Erzsébet utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóévben utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész minősül béren kívüli juttatásnak.
A kifizetőt terhelő közterhek alapja a juttatás értékének 1,19-szerese, mely után a személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék és 2012. január 1-jétől a kifizetőt 10 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás is terheli.
A jogszabály nem tiltja, hogy a munkáltató havi 5 ezer forintot meghaladó értékben is juttasson utalványt munkavállalójának. Az adó alapja ebben az esetben is a juttatás értékének 1,19-szerese. Az értékhatárt meghaladó összeg ebben az esetben egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely után a kifizetőt 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A törvény alapján kész étel vásárlásra felhasználható utalvány nem csak a munkavállalónak (ide értve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagját is), hanem szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak is adható a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint nyugdíjban részesülő magánszemélynek is, ha a juttató a volt munkáltató, vagy annak jogutódja.
Erzsébet utalvány - APEH

Erzsébet-utalvány - honlapja
3. § (1) Az utalvány formájában nyújtott juttatás során a juttató a kibocsátótól papíralapú utalványokat vagy elektronikus utalványokat vásárol.
4. §    Az adott naptári évben juttatott utalványokat a következő naptári év december 31-ig lehet felhasználni. 

5. § (1) A kibocsátó az elfogadóhelyekkel az üzletszabályzatában meghatározott 
feltételekkel köt szerződést. Az elfogadóhelyek listáját a kibocsátó a honlapján teszi közzé. 

15. §    Ez a rendelet 2012. január 1-jén lép hatályba. 
16. § (1) 2012. december 31-ig elfogadóhelynek minősül a melegkonyhás vendéglátóhely is. 

17. §    A 16. § 2013. január 1. napján hatályát veszti.



A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK 
3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:... 
87. *  Erzsébet-utalvány: a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papír alapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. 
Erzsébet-utalvány - honlapja


A jogszabályi háttér: a közigazgatási és igazságügyi miniszter 39/2011. (XII. 29.) KIM rendelete az Erzsébet- utalvány kibocsátásáról.
Az elfogadóhely kereső a honlapon csak címeket hoz találatként egy-egy településre, amiből az üzlet hálózathoz tartozása nem derül ki. Így meglehetősen nehéz kikérni a munkavállalók véleményét, akik feltehetően ezután is a kedvenc, megszokott boltjukban, bevásárló helyükön szeretnének ilyen lehetőséghez jutni. Azt tudni lehet, hogy a magyar tulajdonosok által üzemeltetett üzletláncoknak és a hazainak tekintett üzemanyag töltőállomásoknak van megállapodásuk az utalvány elfogadását illetően.



Tájékoztató a béren kívüli juttatásokat érintő változásokról - APEH
Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére.
Az Erzsébet-utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlásra is felhasználható.
APEH - Tájékoztató


1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről - kirendelt munkavállaló
106. § (1) A munkavállaló a munkáltatók között létrejött megállapodás alapján, más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető (kirendelés). Ennek feltétele, hogy a munkavállaló kirendelésére ellenszolgáltatás nélkül kerüljön sor és a munkavállaló a kirendelés során olyan munkáltatónál végezzen munkát,
a) amelynek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy
b) a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
c) a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.
(3) A kirendelés során - eltérő megállapodás hiányában - a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatót illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót a munkáltatói jogok gyakorlójának személyéről tájékoztatni kell.

Széchenyi Pihenő Kártya - 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet
4. § (1) A munkavállaló a közeli hozzátartozói részére is igényelhet kártyát (a továbbiakban: társkártya) a munkáltatójánál, vagy közvetlenül az intézmény ügyfélszolgálatán. Az élettársi kapcsolat fennállását a munkavállaló nyilatkozattal igazolja a munkáltató vagy az intézmény felé.
(2) A társkártyával rendelkező közeli hozzátartozót a munkavállalóval megegyező jogosultságok illetik meg az elektronikus utalványok felett.
5. § (1) A szolgáltató – a kártyával azonosított elektronikus utalvány elfogadás esetén – kizárólag a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó, a kártya elektronikus utalvány funkciója szerinti felhasználásnak jogszerűen megfelelő, és az alábbi felsorolásban szereplő belföldi szolgáltatást nyújthat a munkavállaló és társkártyával rendelkező közeli hozzátartozója részére:
b) az SZJA törvény 71. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti vendéglátás alszámla terhére
ba) éttermi és mozgó vendéglátás (TEÁOR'08 56.10.),
bb) egyéb vendéglátás (TEÁOR'08 56.29.)
bc) szálláshely-szolgáltatás (TEÁOR'08 55.10., 55.20., 55.30., 55.90.),


1. Értelmező rendelkezések
1. § E rendelet alkalmazásában:
2. közeli hozzátartozó: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó és az élettárs,


Fontos, hogy vendéglátó hely nem számolhat el, nem kérhet és nem kap engedélyt csak a tevékenységének megfelelő "zseb" megterhelésére. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a szállodában nem vesz a Kártyabirtokos igénybe szállást, hanem külön csak éttermi szolgáltatást és/vagy szálláshely-szolgáltatást.

5610 - Éttermi, mozgó vendéglátás
Ez a szakágazat magában foglalja a fogyasztók kiszolgálását étellel úgy, hogy felszolgálják nekik, mialatt ők ülnek, vagy a fogyasztók kiszolgálják saját magukat a kitett ételekből (svédasztal), vagy elfogyasztják a kész ételt az adott helyiségben, vagy elviszik onnan, vagy akár kiszállíttatják. Idetartozik még az ételek elkészítése és felszolgálása azonnali közvetlen fogyasztásra motoros vagy nem motoros járműből, vagy élelmiszer-szállító kocsiból.
Ebbe a szakágazatba tartozó szolgáltatás helye:
- az étterem
- az önkiszolgáló étterem
- a gyorsétterem
- a pizzaszállító
- az előre elkészített és csomagolt ételek elfogyasztására alkalmas étkezőhely
- a fagylaltos kocsi
- a mozgó élelmiszer-szállító
- az ételkészítő piaci bódé
- a közlekedési eszközben működő étterem, bár, ha elkülönült egységként üzemel

5629 - Egyéb vendéglátás
Ebbe a szakágazatba tartozik a konyhaüzem ételszolgáltatása, azaz a fogyasztóval kötött szerződéses megegyezésen alapuló ételszolgáltatás, meghatározott időszakban.
Idetartozik még a koncesszióval működő kedvezményes étkeztetés sport- és hasonló létesítményekben. Az ételt többnyire központi egységben készítik.
Ebbe a szakágazatba tartozik:
- az ételszállítás (pl. közlekedési vállalkozások részére)
- koncessziós ételszolgáltatás a sport- és hasonló létesítményekben
- üzemi étkezdék, menzák, kantinok és kávézók üzemeltetése koncesszióval (pl. üzemben, irodában, kórházban vagy iskolában)

A munkáltató számára a Széchenyi Pihenő Kártya támogatás beszerzése és az intézménnyel megkötendő szerződés nem visszterhes. Így SZÉP Kártya nem tartozik a közbeszerzés-köteles szolgáltatások körébe.


Értelmezéseink

Az SZJA törvényből kitűnik, hogy étkeztetési juttatást a munkáltató adhat  a  munkavállalóinak (és még egy bizonyos körhöz tartozó személyeknek, - lásd az ábrán), mégpedig úgy, hogy számukra választási lehetőséget biztosít.

Egyik lehetőség, hogy az arra jogosultak a munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában kapják a juttatást. Vagyis a munkáltató telephelyén kell működjön egy étkezőhely, ahol fogyasztásra alkalmas ételt lehet kapni. Ebben az esetben közömbös, hogy az étkező helyen kik étkeznek (csak a munkavállalók, vagy tőle független személyek is). Lényeges viszont, hogy ezt étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében lehet igénybe venni, tehát maga az esemény (ebéd, reggeli) áll a dolgozó rendelkezésére és vagy él a lehetőséggel, vagy nem. Már az ebédjegy alkalmazhatósága is jogvitát szülhet, mert összemosható az utalvány fogalmával (amelynek nincs pontos definíciója). A telephelyen való működés feltétele is fontos követelmény. Ha egy ipari parkról van szó például, ahol több vállalkozásnak is van telephelye, ott csak az a társaság lesz ilyen juttatásra jogosult, akinek a területén működik az ellátó egység.

Ugyanez a juttatás utalvány formájában is biztosítható, ami tágabb mozgásteret kellene jelentsen, de ennek miben létére még eddig nem sikerült rájönnünk. A törvény ezzel szemben további szigorító feltételeket támaszt, amely belterjességét erősíti. Az utalvány felhasználási helye kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhely kell legyen. Úgy tűnik, hogy ezeket a feltételeket a jogalkotó nem gondolta át alaposan. Egy kórházban például, ahol van étkezőhely, ott nem csak az orvosok és nővérek étkeznek, hanem a betegek is. Ők pedig nem munkavállalók, ami az utalvány felhasználási lehetőséget kizárja. Ugyanez a legtöbb intézményre szintén igaz. Az iskolában például a tanárok mellett a nem munkavállaló diákok is étkeznek. További feltétel, hogy az utalvány kibocsátója a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy kell legyen. Elég kreatív fantázia kell hozzá, hogy életszerűen olyan megoldást el tudjunk képzelni, amelyik eleget tesz ennek az előírásnak.

És / vagy lehetőségként kínálja fel a törvény az Erzsébet utalványt. Az Erzsébet utalvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által papíralapon vagy elektronikus formában kibocsátott, fogyasztásra kész étel vásárlására felhasználható utalvány. Ezzel a munkáltatók kedvezményes adózású hideg-meleg étkezési jegyet biztosíthatnak munkavállalóik számára az arra szerződött elfogadó helyeken.

Akiknek nincs lehetőségük munkahelyi étkeztetésre, azok számára megoldás lehet a Széchenyi Pihenő Kártya. Elterjedése jelen pillanatban még nehezen prognosztizálható, de az bizonyos, hogy a "három zseb", amelyből a középső 150.000 forint értékű éves keretet biztosíthat étkeztetési témában.

A HVG Adókülönszám arról ír, hogy "Munkahelyi étkeztetésnek minősül a munkáltató telephelyén működő, kizárólag a munkáltató munkavállalóit  ellátó étkezőhelyen igénybe vett munkahelyi (üzemi) étkeztetés havi 12.500 forintot meg nem haladó része". Ez véleményünk szerint nincs összhangban a törvény által megfogalmazott szabállyal. A munkahelyi étkeztetésnek feltétele, hogy a munkáltató telephelyén működő étkezőhely által történő ellátásról legyen szó, amely az adott munkáltató munkavállalóit látja el, de nem kizárólagosan! A kizárólagosság (mármint, hogy csak a saját dolgozók vehetik igénybe), csak az utalvány formájában történő juttatásnál feltétel. Felidézve a törvény szövegét:
"71. § (1) ba) munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás ... [ideértve a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalványt, elektronikus adathordozót is]"

Ismét utalva a HVG Adókülönszám tartalmára, fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a Személyi jövedelemadót bemutató részben (111. oldal) a bb) bekezdés második része a jelenleg hatályos törvényben nincs benne "azzal, hogy a munkavállaló az adott hónapra e juttatások közül csak az egyik fajtát [vagy ba), vagy bb) választhatja]". Pedig érdekes módon az és/vagy feltétel már ott is szerepel a két juttatást összekötő szövegben.

A különszámban megfogalmazott vélemény több internetes oldalon megjelent állítással is egybe cseng, miszerint: "a hatóságok jelenlegi álláspontja alapján az olyan étkeztetés minősül munkahelyi étkeztetési szolgáltatásnak, amely keretében kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó és a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen felhasználható utalványt vagy elektronikus adathordozót biztosít a munkáltató. Amennyiben viszont a telephelyen működtetett étkezőhelyen a társaság bármilyen formában kiszolgál más magánszemélyt is, úgy a hatósági értelmezés szerint nem teljesülnek a munkahelyi étkeztetés feltételei és ezáltal a munkavállalóknak adott juttatás nem minősül béren kívüli juttatásnak".
Ezekkel az állításokkal kapcsolatban ugyanaz a véleményünk, hogy a jogszabály csupán az utalványok alkalmazásának esetére írja elő a "kizárólag" szabályt. Megjegyezzük, hogy vannak olyan weboldalak is, ahol véleményünkkel egyezően értelmezik ezt a szabályt.

Szintén a különszámban olvashatjuk az Erzsébet utalvánnyal kapcsolatban,  "az utalvány 2012. december 31-éig meleg-konyhás vendéglátó helyeken (így a munkahelyi étkezőhelyeken is) étkezési szolgáltatás vásárlására is felhasználható". Ez a megfogalmazás, bár szövegszerűen egyezik az adóhatósági állásfoglalással is, újabb értelmezési gondot vet fel. Szerintünk a munkahelyi étkező hely nem kell feltétlenül meleg konyhával rendelkezzen. Tehát nem "így", hanem "és", ha már értelmezni akarjuk.

Míg a SZÉP kártya esetében támpontként szolgálnak a TEÁOR számok, addig a "munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás" definíciójára nem találni pontos leírást. Pedig itt sokkal fontosabb lenne, hiszen adózói döntések helyessége múlhat rajta. A SZÉP kártya számára megnyitott lehetőségeket mérlegelve úgy tűnik, hogy még egy  "fagylaltos kocsi" is lehet elfogadóhely, bár őszintén szólva nem igazán életszerű. Minden esetre mi úgy gondoljuk, hogy a munkahelyi étkezőhely fogalmába a sajtos pogácsát forgalmazó üzemi büfé is belefér. A lényeg az, hogy legyen legalább kockás füzet, amelyben fel vannak vezetve név szerint a munkavállalók, akik a rendelkezésükre álló keret terhére a büfében fogyasztásra kész élelmiszereket vásárolhatnak. A büfé pedig attól függően, hogy maga a munkáltató üzemelteti, vagy egy tőle független vállalkozó, havonta számlázhat (vagy belső számlát készíthet?), név szerint feltüntetve a fogyasztást.

Kérdés, hogy a 71. § (1) ba) és bb), azaz munkahelyi étkeztetés + Erzsébet utalvány mellett, tehát bármelyik vagy mindkét formájának juttatása nem zárja-e ki, hogy a munkáltató a SZÉP kártya vendéglátó „zsebébe is utaljon a dolgozója részére? Ezzel ugyanis háromra növekszik az igénybevételi lehetőségek száma.

Az említett HVG különszám ezt számszerűen meg is fogalmazza és azt állítja, hogy összesen havi harmincezer forint  étkezéssel kapcsolatos juttatás adható a munkavállalóknak. Mi érzünk itt némi jogbizonytalanságot. Az adóhivatal eddig megjelent állásfoglalásai szerint:
"Az Szja tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére..."
vagy:
"a törvény szerint természetben nyújtott munkahelyi étkeztetés keretében, Széchenyi- pihenőkártya vendéglátás alszámláján keresztül és Erzsébet utalvány formájában együttesen is biztosítható munkáltatói juttatás..."
Ezeket írásunkban idéztük is, megjelölve a dokumentumok elérési címét. A bizonytalanságunk két ok miatt is fennáll. Láthatjuk, hogy az adóhivatal sem beszél együtt mind a háromról egyetlen esetben sem. Legalábbis mi még ilyen megfogalmazással nem találkoztunk. A másik maga a törvény szövege, "cb) vendéglátás alszámlájára utalt, meleg-konyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is)...". Ha úgy gondolkodunk, hogy az "ideértve" azt jelenti, a vendéglátás alszámlára történő utalással betudtuk a munkahelyi étkeztetést is, akkor ez azt jelentené, nincs három fajta egyszerre. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy a munkahelyi étkező helyeken is felhasználható, akkor az nem zárja ki, hogy a munkahelyi étkeztetés mellett még ez is adható. Az a gond az utóbbi verzióval, hogy tudvalevően a SZÉP kártya csak szerződött, elektronikus rögzítésre is alkalmas elfogadó helyeken működik. Ha pedig így van, és a munkahelyi étkező hely ilyen, akkor mi értelme van az "ideértve" megfogalmazásnak? Hajlunk arra, hogy a második adóhivatali idézet szerint, a SZÉP kártya és az Erzsébet utalvány tud együtt működni, de a SZÉP kártya és a munkahelyi étkeztetés már nem.

A munka törvénykönyve meghatározza, hogy milyen esetben beszélhetünk kirendelt munkavállalóról. Feltételezzük, hogy a kérdés feltevőjére ez nem vonatkozik. Ha egy társaság a munkavállalóinak egy részét egy másik cég telephelyén dolgoztatja, attól azok még nem válnak ottani munkavállalókká. Ez pedig azt jelenti, hogy a számukra biztosított reggeli, olyan szolgáltatás, ami nem minősíthető béren kívüli juttatásnak és inkább az azonos módszerrel meghatározott keret terhére választható béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatásként kezelhető. Természetesen itt olyan Cafeteria szabályzatot kell megalkotni, amelyik az Szja. tv. 70. § szabályai szerint, minden munkavállalóra kiterjedően tartalmaz rendelkezéseket. Ezeket a juttatásokat a "bruttósított" 16 százalékos SZJA mellett, 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás is terheli.

A piacról szabadon beszerezhető utalványok használatát a törvény bár nem kedvezményezi, de továbbra is adott, mint lehetőség és még mindig kedvezőbb a nettó juttatás-költség arány, mint a bérek esetében. Tehát, ha egy vállalkozás munkavállalói az Erzsébet kártya elfogadóhelyektől eltérő bevásárló helyeket preferálnak, akkor elviekben, a megszokott módon, ez most is megoldható. Egyébként ugyanilyen feltételek mellet lehet Erzsébet utalványt is juttatni az 5.000 Ft/hó kereten felül.

Az alábbi képen szemléltetjük a munkahelyi étkeztetés logikai felépítését:

Munkahelyi étkeztetés - béren kívüli juttatás
Kapcsolódó termékeink:


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2012. február 16., csütörtök

Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet német tulajdonosának

Számos olyan társaság működik Magyarországon, amelyik székhelye és tevékenysége szempontjából egyaránt belföldi vállalkozásnak minősül, de tulajdonosai részben, vagy egészben külföldön letelepedett személyek. A külföldi státust illetően árnyalt a kép több szempontból is. Megkülönböztethetünk az Európai Unión belüli személyeket, illetve úgynevezett harmadik országbeli személyeket. Az adózók között különbséget kell tennünk aszerint is, hogy természetes személyekről, jogi személyekről, jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozókról, illetve egyéb gazdálkodó szervezetekről van-e szó.

A jelenlegi bejegyzésünk témája a Németországban letelepedett jogi személy tulajdonosokkal kapcsolatos, akik részesedéssel bírnak Magyarországon bejegyzett vállalkozásokban. 

Magyarországi vállalkozás osztalékot fizet németországi tulajdonosának


A vállalkozói tevékenység természetes velejárója, hogy nyereség elérésére törekszik. Az is általános gyakorlat, hogy a tulajdonosok a megtermelt nyereség egy részét a vállalkozásuknál hagyják, újból befektetik, illetve egy másik részét pedig osztalék formájában kiveszik.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény  V. Fejezet 27. §-a tartalmazta éveken át az osztalék fizetésére vonatkozó adózási szabályokat. A hivatkozott törvény szóban forgó rendelkezéseit a 2005. évi CXIX. törvény 180. § (8). hatályon kívül helyezte. Hatálytalan: 2006. I. 1-től.

Keresve a külföldi jogi személynek kifizetett osztalékra vonatkozó jelenleg hatályos szabályokat, mindenképpen érdemes vizsgálat alá vonni, hogy van-e Magyarország és Németország között a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény.

A két ország között 1977.-ben jött létre olyan egyezmény, amely a kettős adóztatás elkerülését célozta. Ennek alapján készült az 1979. évi 27. törvényerejű rendelet. E rendelet egészen 2011. év végéig volt hatályban. Időközben pedig 2011. február 28. napján újabb egyezmény született, amely még ratifikálásra várt a két ország kormányai részéről. Év végéig ez is megtörtént, s így 2012. január 1. napján a korábbi egyezmény hatályát vesztette.

Az alábbiakban idézünk néhány részletet az említett jogszabályokból, majd levonunk néhány következtetést.

1979. évi 27. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős
adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók területén
Budapesten, 1977. évi július 18-án aláírt egyezmény kihirdetéséről
(A megerősítő okiratok kicserélése Bonnban, 1979. év augusztus hó 27. napján megtörtént.)

Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő
Államban illetőséggel bíró személynek fizet, a másik államban adóztatható.
(2) Ez az osztalék mindamellett abban a  Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság
illetőséggel bír, ennek az államnak a joga szerint megadóztatható; az adó azonban nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5%-át, ha a jogosult egy olyan társaság, amely az osztalékot fizető
társaság tőkéjének legalább 25%-ával közvetlenül rendelkezik;
b) a csendestárs (4) bekezdés szerinti bevételének 25%-át;
c) az osztalék bruttó összegének 15%-át minden egyéb esetben.
(3) Amennyiben az egyik Szerződő Államban a társasági nyereség adójának tétele a felosztott
nyereségekre alacsonyabb, mint a fel nem osztott nyereségekre és a különbség 20 vagy annál több
százalékpont, az adó, amelyet ebben az államban az osztalék után beszednek, a (2) bekezdéstől eltérően az
osztalék bruttó összegének 15%-a lehet. Ennek az is feltétele, hogy az osztalék ebben a Szerződő Államban
illetőséggel bíró társaságtól származzon és élvezője a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró olyan
társaság legyen, amelynek - egyedül vagy más, ez utóbbi társaságot uraló vagy e társaság által uralt
személyekkel együtt - az elsőként említett államban illetıséggel bíró társaságban a szavazatra jogosító
érdekeltsége közvetlenül vagy közvetve legalább 25%-os.
(4) A jelen cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti részvényekből vagy élvezeti
jegyekből, bányarészjegyekből vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból származó jövedelmetvalamint egyéb társasági érdekeltségből származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos elbírálás alá esik. Ide értendők a valamely vállalkozásban csendes társként való érdekeltségből, a nyereménykötvényekből vagy nyereségrészesedéses kölcsönből származó jövedelmek, továbbá a felosztások a beruházási társaságok (Investmentsfonds) részjegyeire.
(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetıséggel
bíró kedvezményezettjének a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetıséggel
bír, telephelye van és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez
tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikket kell alkalmazni.

Az (5) bekezdés kivételeket fogalmaz meg arra az esetre, amikor az általános szabály nem alkalmazható. Ilyen helyzet áll elő akkor, ha az osztalékot fizető társaság országában (azaz Magyarországon) a haszonhúzó német társaság olyan telephelyet is üzemeltet, amely összefüggésbe hozható az osztalékfizető által megtermelt nyereséggel.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ainak hatálybalépéséről

A 2011. évi LXXXIV. törvénnyel a Magyar Közlöny 2011. július 4-i, 75. számában kihirdetett, a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, – Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény 30. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik a hatálybalépésről:
„Az Egyezmény a ratifikációs okmányok kicserélésének napját követő 30. napon lép hatályba...”
A ratifikációs okmányok kicserélésének napja: 2011. november 30.
Az Egyezmény hatálybalépésének napja: 2011. december 30.
A fentiekre tekintettel, összhangban a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével megállapítom, hogy a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2011. évi LXXXIV. törvény 2. és 3. §-ai 2011. december 30-án, azaz kettőezer-tizenegy, december harmincadikán hatályba lépnek.
Összhangban továbbá a 2011. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésével, megállapítom, hogy a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és vagyonadók területén Budapesten 1977. évi július 18-án aláírt Egyezmény, valamint az annak kihirdetéséről rendelkező 1979. évi 27. törvényerejű rendelet 2012. január 1-jén, azaz kettőezer-tizenkettő, január elsején hatályukat vesztik.

37/2011. (XII. 13.) KüM határozat


2011. évi LXXXIV. törvény
a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről


10. Cikk
Osztalék
(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban.
(2) Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a jogszabályai szerint, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.
E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
(3) E cikk alkalmazásában az „osztalék” kifejezés részvényekből, „élvezeti” részvényekből vagy „élvezeti” jogokból, bányarészjegyekből, alapítói érdekeltségből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint más olyan jövedelmet jelent, amelyet annak az államnak az adózási jogszabályai, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek, és a befektetési alap jegyére történő nyereségfelosztásból származó jövedelmet jelent.
(4) Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztaléknak az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.


A jelenleg hatályos törvény (4) bekezdése hasonló tartalmú kivételt fogalmaz meg, mint a korábbi rendelkezés (5) bekezdése.

Az angol nyelvű változat
Article 10
Dividends


(1) Dividends paid by a company which is a resident of a Contracting State to a resident of the other Contracting State may be taxed in that other State.
(2) However, such dividends may also be taxed in the Contracting State of which the company paying the dividends is a resident and according to the laws of that State, but if the beneficial owner of the dividends is a resident of the other Contracting State, the tax so charged shall not exceed:
a) 5 per cent of the gross amount of the dividends if the beneficial owner is a company (other than a partnership that is not liable to tax) which holds directly at least 10 per cent of the capital of the company paying the dividends;
b) 15 per cent of the gross amount of the dividends in all other cases.
This paragraph shall not affect the taxation of the company in respect of the profits out of which the dividends are paid.
(3) The term „dividends” as used in this Article means income from shares, „jouissance” shares or „jouissance” rights, mining shares, founders' shares or other rights, not being debt-claims, participating in profits or other income which is subjected to the same taxation treatment as income from shares by the laws of the State of which the company making the distribution is a resident, and distributions on certificates of an investment fund.
(4) The provisions of paragraphs 1 and 2 shall not apply if the beneficial owner of the dividends, being a resident of a Contracting State, carries on business in the other Contracting State of which the company paying the dividends is a resident, through a permanent establishment situated therein and the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with such permanent establishment. In such case the provisions of Article 7 shall apply.
(5) Where a company which is a resident of a Contracting State derives profits or income from the other Contracting State, that other State may not impose any tax on the dividends paid by the company, except insofar as such dividends are paid to a resident of that other State or insofar as the holding in respect of which the dividends are paid is effectively connected with a permanent establishment situated in that other State, nor subject the company's undistributed profits to a tax on the company's undistributed profits, even if the dividends paid or the undistributed profits consist wholly or partly of profits or income arising in such other State.
Article 31
Termination
This Agreement shall continue in effect for an unlimited period but either of the Contracting States may, on or before the thirtieth day of June in any calendar year beginning after the expiration of a period of five years from the date of its entry into force, give the other Contracting State, through diplomatic channels, written notice of termination and, in such event, this Agreement shall cease to have effect, and respectively expire:
a) in the case of taxes withheld at source, in respect of amounts paid on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given;
b) in the case of other taxes, in respect of taxes levied for periods beginning on or after the first day of January of the calendar year next following that in which notice of termination is given.
The date of receipt of such notice by the other Contracting State shall be definitive for the determination of the deadline.
DONE at Budapest on 28 of February 2011 in two originals, each in the Hungarian, German and English languages, all three texts being authentic. In the case of divergent interpretation of the Hungarian and the German texts, the English text shall prevail.
2011. évi LXXXIV. törvény

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény


HARMADIK RÉSZ
OSZTALÉKADÓ
V. Fejezet
27. §


A KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE
VI. Fejezet
28. § (1)
(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.
(4) A (2) és (3) bekezdés alkalmazásakor a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető - de nem a kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült - költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.
(5) A (3) bekezdés szerinti összeget a jövedelem jogcíme szerint és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget, nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát, de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.
(6) A (2)-(5) bekezdés alkalmazásában társasági adónak megfelelő adónak minősül a kapott osztalék alapján külföldön fizetett (fizetendő) adó is.

A kettős adózás elkerüléséről szóló fejezet láthatóan nem tartalmaz semmilyen szabályt a külföldi tulajdonosnak fizetendő osztalék esetére.

A 2011. évi LXXXIV. törvény 10. cikke foglalkozik az osztalék fizetési szabályokkal.
Az első megállapításunk, hogy fő szabályként az egyezmény kimondja: "az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi társaság a németországi tulajdonosának kifizetett osztalék után az osztalékban részesülőt a német állam megadóztathatja. Tehát az egyezmény ezt elvi lehetőségként kezeli.

Második megállapításunk, hogy bizonyos feltételek mellett ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű. Ha azonban az osztalék haszonhúzója a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy (jelen esetben németországi), az így megállapított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 százalékát, ha a haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír;
b) az osztalék bruttó összegének 15 százalékát minden más esetben.

A feltételes szabály bizonyos mértékben hasonló a 2011. év végéig még hatályban lévő korábbi szabályokhoz, azonban mégis lényeges különbségeket is tartalmaz. Korábban legalább 25 százalékot elérő részesedéshez volt kötve az 5 százalékos adókulcs (ami jelenleg 10 százalékos közvetlen részesedéshez kötődik). Ugyanakkor feltétel volt az is, hogy az alkalmazott 5 százalékos adó és a társasági nyereségadó között kevesebb legyen, mint 20 százalékpont a különbség. Amennyiben ez utóbbi feltétel nem teljesült, a jelentős befolyással bíró tulajdonos osztalékát is 15 százalék adó terhelte.

A mostani szabály lényegében egyszerűsödött és csak a 10 százalék tulajdonrész meglétéhez köti a kedvezményesebb 5 százalék alkalmazhatóságát.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ezt a szabályt is, csak mint lehetőséget kezeli az "Egyezmény" és a szerződő két ország törvényalkotóira van bízva, hogy kivetik-e az adót a meghatározott keretek között.

Idéztük az angol nyelvű változatot is. A törvény ugyanis kimondja, hogy három nyelven került kihirdetésre (angol, német és magyar) és ha bármilyen értelmezési probléma merül fel a német, illetve magyar verzió esetében, akkor mindig az angol nyelvű az irányadó.

Végül mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy bár az egyezményben van olyan szabály, amely lehetőséget kínál az osztalékadó kivetésére, a  jelenleg hatályos  társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény nem tartalmaz erre vonatkozó jogkövetkezményt.

Véleményünket alátámasztja egy 2009. 05. 27. -én kelt adóhatósági tájékoztató is, amely bejegyzésünk időpontjában is aktív tartalomként szerepel az APEH honlapján:


A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján
"A külföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet kamatból, jogdíjból, valamint előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járódíjból származó jövedelme után társasági adót, a 2005. december 31-ig kifizetett osztalékból származó jövedelme után pedig osztalékadót fizetett. 2006. január 1. -től az osztalékadó, mint adónem megszűnt, így a 2006. január 1. -től szerzett osztalékjövedelmek után már nem kell osztalékadót fizetniük a külföldi társaságoknak. Mivel az utolsó osztalékadóval terhelt kifizetések 2005. évben történtek, külföldi szervezetek osztalékadó-különbözet visszaigénylésére vonatkozó kérelmet az elévülés általános szabályai szerint legfeljebb 2010. december 31-ig nyújthatnak be igazgatóságunkra!"

A külföldi személyek részére történő forrásadó-különbözet visszatérítése a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények alapján

A társasági adóhoz és az osztalékhoz számos termékünk kötődik, amelyeket a főoldalunkról kiindulva elérhetők: http://www.cegiranytu.hu/

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2012. február 11., szombat

Az egyéni vállalkozó és az életbiztosítás


Amennyiben az egyéni vállalkozó saját magára köt életbiztosítást, vizsgálni kell, hogy szoros kapcsolatban van-e a vállalkozói tevékenységével, illetve azt is, hogy bele tartozik-e a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás fogalmába.

Ha nincs összefüggésben a vállalkozói tevékenységével, úgy azt költségként nem számolhatja el, vagyis  a vállalkozáson kívüli pénzkiadásként kell kezelni. Ebből adódóan, bár adóköteles biztosítási díjról beszélünk, az egyéni vállalkozónak nem keletkezik jövedelme, hiszen magán személyként saját magának fizeti. Feltételezve, hogy olyan életbiztosításról van szó, amelynek van befektetési része, a szerződésben meghatározott futamidő végén, vagy menetközbeni visszavásárláskor, a nyereség rész kamatjövedelem jogcímen adóköteles lesz az egyéni vállalkozónál, mint magánszemélynél.

A vállalkozói tevékenység indokolhatja kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás megkötését. Az ilyen jellegű biztosításra jellemző, hogy csak és kizárólag halál esetén szolgáltat és egész életre szól. A vállalkozónak mérlegelnie kell, hogy mennyire tartja baleset veszélyesnek tevékenységét és számításba kell vennie, hogyan tud gondoskodni családjáról, ha egy nem várt, végzetes esemény bekövetkezik.

Tehát indokolt esetben az egyéni vállalkozó elszámolhatja a kockázati (halál esetére szóló) biztosítás díját költségként. Itt nagyon fontos a rendeltetésszerű joggyakorlás. Vagyis a vállalkozó üzleti tevékenységének indokolnia kell egy ilyen jellegű biztosítás megkötését és ennek díja is arányos kell legyen a kockázatviselés mértékével (nem lehet célja egyértelműen az adóalap mérséklése).

A kockázati (halál esetére szóló) életbiztosításnak is lehet visszavásárlási értéke (tartalmazhat befektetési elemeket). Mindaddig azonban, amíg egész életre szól, addig a biztosítási szerződés egyetlen szolgáltatása a halál bekövetkezéséhez kötődik. A szerződés lehetővé teheti ugyanakkor, hogy a szerződő kezdeményezésére a biztosítás határozott idejűvé átalakítható legyen. Egy ilyen lépés a szerződés módosítás időpontjával, adókötelessé változtatja a biztosítást. Az esemény bekövetkezésekkor az egyéni vállalkozó a visszavásárláskor megkapott összeget a vállalkozói bevételek között köteles kimutatni és természetesen fizetnie kell majd utána vállalkozói nyereségadót.

11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:
9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;


10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;



Kamatjövedelem
d) a magánszemély
da) biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból,
db) életbiztosítási szerződés alapján, nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatása címén
megszerzett - egyébként nem adómentes - bevételének az a része, amely meghaladja
1. a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett díj(ak) - kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta -,
2. az adóköteles (adózott) biztosítási díj(ak)
összegéből a kivont díjtartaléknak (ideértve e törvény alkalmazásában a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások biztosítástechnikai tartalékát is) a kivonás előtti díjtartalékhoz viszonyított arányos részét azzal, hogy nem alkalmazható e rendelkezés azon bevételre, amelyre jogosító biztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta, valamint azon bevételre, amelyre jogosító életbiztosítási szerződés más - nem magánszemély - által fizetett díja vagy díjának egy része adómentesnek minősült, és a magánszemély - a szerződés átalakításával lehetővé vált díjtartalék-kivonásig - a díj, mint egyéb jövedelem után az adót nem fizette meg, továbbá azzal, hogy a díjtartalék ismétlődő kivonása esetén az ismételt arányosítást a befizetett díjaknak a korábbi díjtartalék-kivonásoknál már figyelembe vett, arányosított díjakkal csökkentett részére kell elvégezni;

Kapcsolódó termékeink:
Cafeteria nyilvántartó
Cafeteria szabályzat minta
Külföldi jövedelem kalkulátor
Megbízási díj tervező
Vállalkozások kamatelszámolása

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.