Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
Név:(ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2010. szeptember 23., csütörtök

Meleg étkeztetés formájában juttatott bevétel - étkezési utalvány

Ha valaki két cégnél munkaviszonyban van, mindkettő rész munkaidő, mindkettőnél kaphat 18 E Ft/hó meleg étkezésit 25 %-os kedvezményes adóval?

Kedvezményes adóztatás alá esik a meleg étkeztetés formájában (ide értve az ilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító utalványt is) juttatott bevétel bizonyos további feltételek teljesítése mellett.

A kérdés kapcsán el lehet azon gondolkodni, hogy jogos lenne-e az, ha az egyetlen munkahellyel rendelkező személyre vonatkozó értékhatár 18 E Ft, míg egy másik, ugyanannyi munkaidőt letöltő, de ezt két munkahelyen teljesítő személyre vonatkozó értékhatár ennek duplája, azaz 36 E Ft lenne? Az igazságérzetünk azt súgja, hogy ez nem lenne helyes. Ám nézzük, hogy mit mond a jogszabály erre vonatkozóan!

1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL (SZJA tv.)

Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások kedvezményes adózása

70. § (1) Egyes természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások bevétele után az adókötelezettséget a 71. § rendelkezései szerint kell teljesíteni.
(2) Az (1) bekezdésben említett bevételnek minősül - ha a juttató a munkáltató, a társas vállalkozás (e rendelkezés alkalmazásában bármelyikük a továbbiakban: munkáltató) - az a)-e) pontban felsorolt, a munkavállalónak (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának (e rendelkezés alkalmazásában a juttatásban részesülő, említett magánszemély a továbbiakban: munkavállaló)
b) meleg étkeztetés formájában juttatott bevételből a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) havi 18 000 forintot meg nem haladó rész;
(4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában
d) meleg étkeztetés formájában juttatott bevételnek minősül az étkezőhelyi vendéglátás, a munkahelyi étkeztetés, vagy közétkeztetés nyújtása révén juttatott bevétel (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is);


 Eddig olvasva a törvény szövegét, nem találunk összegszerű korlátozást egy-egy munkahelyhez (munkáltatóhoz) kapcsolódóan. De olvassuk tovább!

71. § (1) A magánszemély a 70. § rendelkezéseiben foglalt feltételek szerinti és értékhatáron belüli juttatás révén megszerzett bevétele után az őt juttatásban részesítő kifizető (a továbbiakban: juttató) 25 százalék adó fizetésére köteles.
(2) A juttató az (1) bekezdés szerinti adókötelezettségének megállapításához figyelembe veszi a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételek fennállásáról szóló nyilatkozatát. Ha az adott juttatás megfelel a vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész olyan adóköteles természetbeni juttatásnak minősül, amelyre vonatkozóan a 69. § (1) bekezdésének d) és e) pontját nem kell alkalmazni, egyéb esetben bármely feltétel hiányában a 69. § rendelkezései az irányadók.
(3) A juttatónak az adót a juttatás hónapja kötelezettségeként, a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre kell bevallania, illetőleg megfizetnie. A juttató a kedvezményes adózású juttatásokról nyilvántartást vezet.

Láthatjuk, hogy bizony, az értékhatár a juttatásban részesülőnél be van korlátozva a törvényben meghatározott 18 E Ft összegre. Ennek a feltételnek a teljesülését a magánszemély kötelező nyilatkozat tétele garantálja. Egyébként honnan is tudná az egyik munkáltató, hogy a másik milyen juttatásban részesíti a  szóban forgó magánszemélyt. És ez még nem minden! A 70. §  azt értékhatár túllépése esetén feloldást ad az értékhatár feletti részre a természetbeni juttatásokra általában kötelező elosztási feltételek alkalmazása tekintetében. Ez jelzés értékű abban a tekintetben is, hogy a "bármely feltétel hiányában" megfogalmazás szerint, csak abban az esetben lehet kedvezményes adózású ez a juttatás, ha a természetbeni juttatásokra vonatkozó "azonos értékben meghatározott keret terhére", vagy "azonos módszerrel meghatározott keret terhére" választható. Az azonos érték alapján történő juttatás azt jelenti, hogy a vállalkozás egy mondjuk havi 50 E Ft keret meghatározásáról dönt, amelyen belül lehet választani üdülési csekket, étkezési utalványt, iskolakezdési támogatást, stb. Ez minden munkavállaló által egyformán elérhető és igénybe vehető kell legyen. Az azonos módszer alapú elosztás pedig a tipikus cafeteria rendszer, amely különböző jellemzők alapján megalkotott csoportok résztvevői számára határoz meg juttatási keretet. Ez a keret lehet eltérő összegű az egyes csoportok tekintetében, de a csoporton belül már mindenki ugyanolyan értékű juttatásra jogosult.

Ebben a bejegyzésünkben csak a kérdés megválaszolására összpontosítottunk, és nem tértünk ki egyéb, a témával összefüggő adózási, járulékfizetési kérdésekre.

 Kapcsolódó termékeink:

Cafeteria nyilvántartó





Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. szeptember 22., szerda

Diákkedvezmény - árengedmény

Indítok egy kis paintball-pályát. A paintball általában a fiatalabb korosztály számára érdekes. Ezért szeretném a fiatalok figyelmét azzal felkelteni és a pályámat vonzóbbá tenni, hogy nálam kapnak kedvezményt a diákok. Viszont nem tudom, hogy most ezt csak hasra ütésszerűen kell kitalálnom, hogy nálam a diákok ha mutatják az igazolványt, akkor szimplán kapnak mondjuk 30% kedvezményt, vagy ennek vannak törvény adta előírásai? Be kell-e jelentenem mondjuk az APEH-nál, hogy adok diákkedvezményt? Kapok-e valami állami támogatást diákkedvezményre? Van-e valamilyen jogszabály, ami foglalkozik a diákkedvezménnyel? 

Tudtunkkal nincs olyan jogszabály, amely külön nevesítené a diákkedvezményt, mint adózási különlegességet. Arról sem tudunk, hogy létezne olyan állami támogatás, amely az ilyen előnyt biztosító vállalkozásokat kedvezményezettnek tekintené. Ha mégis van ilyen, akkor arra kérjük olvasóinkat, hogy a megjegyzés rovatban tegyék ezt közkincsé.
Általában viszont elmondható, hogy egy kedvezményes belépőjegy, az tulajdonképpen árengedményt jelent. Az árengedménnyel pedig több adótörvény is foglalkozik. Idézzük előbb fel ezeket:

1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
B)
A vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

2. az adózó által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás révén nyújtott természetbeni juttatás, továbbá a termék megismertetése, forgalmának növelése céljából adott, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint természetbeni juttatásnak minősülő áruminta, ha az nem tartós használatra rendelt dolog és mennyisége nem éri el a kereskedelemben forgalmazott/forgalmazható legkisebb mennyiséget;


1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek

7. § (1) A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
w) a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét;

8. A természetbeni juttatások közül adómentes:

8.14. a kifizető által
a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye - megfelelő magánszemély számára adott
aa) árengedmény,
ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az - megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték;
b) üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta, azzal, hogy árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas;


2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról

71. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele:
a) az olyan ár- és díjengedmény vagy ár- és díjvisszatérítés (a továbbiakban együtt: árengedmény), amelyet az eredeti esedékességhez képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény;
c) az a pénzösszeg, amelyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatás igénybe vevőjétől - mint az áthárított költség igazolt végső viselőjétől - kap, feltéve, hogy az így kapott összeget az adóalany saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettségként tartja nyilván.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett árengedmény abban az esetben üzletpolitikai célú, ha

a) az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is - azonos feltételek mellett -ésszerűen elérhető, vagy
b) az árengedmény nyújtójától független féllel is - azonos feltételek mellett - köthető és számára ésszerűen elérhető megállapodásban előre rögzített, vagy az annak alapján számított árengedmény pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások pénzben kifejezett - adó nélkül számított - összesített ellenértéke.
(3) A termék beszerzőjével, szolgáltatás igénybe vevőjével kötött előzetes megállapodás alapján az árengedmény nyújtója dönthet úgy is, hogy az általa az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek szerint nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összege a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása adóalapjába mégis beletartozik, illetőleg azzal az adó alapja utólag sem csökken [77. § (3) bekezdése], feltéve, hogy a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek terhére akár az árengedmény nyújtója, akár - az árengedmény nyújtójával kötött előzetes megállapodás alapján - más értékesít terméket, nyújt szolgáltatást. Ilyen esetben az utóbb említett ügylet - a nyújtott árengedmény pénzben kifejezett összegének, mint vagyoni előnynek erejéig - ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak minősül.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának további feltétele, hogy az adóalany a kapott összeget saját nyilvántartásában elkülönítetten és tételesen mutassa ki, továbbá ehhez kapcsolódóan adólevonási jogot ne gyakoroljon.

76. § Termék importja esetében az adó alapjába nem tartozik bele:a) az olyan árengedmény, amelyet az eredeti esedékesség lejáratához képest az ellenérték előrehozott megtérítésére tekintettel a teljesítésig adnak; illetőleg
b) a korábban beszerzett termék mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény.

77. §
(3) Az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt.

Számla adattartalma

169. § A számla kötelező adattartalma a következő:
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;


A fenti jogszabályi megfogalmazásokból kitűnik, hogy adható árengedmény, de nem mindegy, hogy kinek, mennyit és hogyan. Az árengedmény ugyanis ráfordításként is értelmezhető a vállalkozás részéről. Ha bruttó módon vennénk figyelembe, akkor például egy ezer forintos belépőjegynél a 30% árengedmény azt jelenti, hogy kaptunk ezer forintot, mi pedig adtunk 300 forintot. Tehát a ráfordításunk 300 forint.

Egy vállalkozás árképzési politikájában sok szempontnak kell érvényesülnie. Az árbevételnek fedezetet kell nyújtania a költségeire. És itt nem csak a tényleges pénzköltésről beszélünk, hanem olyan költségekről is, amelyek nem járnak azonnali pénzkiadással, de elszámolásuk mégis nagyon fontos, mert a jövőbeni működést meghatározhatják. Ilyen például az amortizáció. A kérdésben szereplő paintball pályát sem kell minden hónapban felújítani, de egy idő eltelte után viszont kell. Ehhez pedig forrás szükségeltetik.

Másik szempont az eredmény, a profit. Sok vállalkozó arra játszik, hogy "eltüntesse az eredményt", csak azért, hogy ne kelljen társasági adót fizetnie. Természetesen ezzel a húzással a cége értékét is eltünteti. Márpedig a cégépítésnek arról is szólnia kell, hogy értéket teremtünk, amelyet adott esetben értékesíteni is tudunk. Arról nem is beszélve, hogy a hitelképességünket is lenullázzuk, ha nem tudunk eredményt felmutatni.

Tehát a költségfedezeti, illetve a profit igény tulajdonképpen meghatározzák az üzleti tervünkbe kerülő árainkat. Ezen kívül még további szempontok is vannak, amelyek a munkaerő gazdálkodás, illetve az üzletpolitika területére mutatnak. A kérdés feltevője is érzi azt, - hozzátesszük helyesen, - hogy a szolgáltatást vonzóvá kell tenni bizonyos célcsoportok számára, kedvezmények biztosításával is.

A társasági adó törvény megalkotói is úgy érezték, hogy a vállalkozási tevékenység érdekében figyelembe vehető költségnek ismerhető el az adózó által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény. A "bárkinek" kifejezés egy kis értelmezésre szorul. Mi úgy gondoljuk, hogy a "bármelyik nyugdíjasnak", vagy "bármelyik diáknak" megközelítések bele férnek ebbe a fogalomba. Természetesen a kedvezmény mértékét az ésszerűség határain belül, az előbbiekben vázolt árképzési politika figyelembevételével kell meghatározni.

Az Szja törvény, amely elsősorban a jövedelmet szerző (tehát a juttatásban részesülő) szempontjából kezeli a dolgokat, a Tao törvényhez hasonló módon értelmezi ezt a fogalmat és adóalapba nem számító juttatási lehetőségként említi. Itt a "nyilvánosan meghirdetett kampány" okozhat némi bizonytalanságot. Véleményünk szerint a kampány időtartamát semmilyen szabály nem korlátozza. Ez azt jelenti, hogy akár folyamatos is lehet.

Végül a legtöbb szabály, ideértve a számla kötelező adattartalmát is, az Áfa törvényben található. Itt különböző engedmény fajták kerülnek nevesítésre. Ilyen lehet például a határidő előtti kifizetésekhez kötődő engedmény. Vagy a mennyiségi engedmény.
Az Áfa törvényben, az előbbi két törvényhez hasonló módon fellelhető az üzletpolitikai cél.
"Az árengedmény nyújtójától független féllel kötött és más független fél számára is - azonos feltételek mellett -ésszerűen elérhető" feltételt a minden diák számára azonos feltételekkel nyújtott kedvezmény egyértelműen teljesíti. Ami a számla adattartalmát illeti, azt a vállalkozásnál alkalmazott megoldás (pénztárgép, számítógépes számlázás, számla és nyugtatömb) függvényében kell értelmezni. Fontos, hogy a pénztárnál jól látható módon ki legyen téve egy olyan díjtáblázat, amelyből egyértelműen kiderül, hogy ki, milyen kedvezményt, milyen feltételek mellett, milyen időszakra vehet igénybe.

Kapcsolódó termékünk:
Üzleti terv készítő
Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. szeptember 15., szerda

Vagyoni értékű jog, vagy ingatlan apport?

 A nagyobb beruházások döntő többsége úgynevezett projekt cégek útján kerül megvalósításra. Ennek gyakorlati indokai vannak. Egyrészt a beruházások mögött általában több társaság, vagy magánszemély áll, akik önálló gazdálkodók. Ők egy bizonyos terv megvalósítása kapcsán lépnek szövetségre egymással. Nem lenne szerencsés ha a készülő beruházás kivitelezési költségei összekeveredhetnének az egyes résztvevők egyéb ügyleteivel. Ez bizalmi kérdés is, hiszen egy nem elkülönített tevékenység sok visszaélésre adhat lehetőséget. Másrészt ugyancsak az "alkalmi házasság" mellett szól, hogy senki sem szeretné, ha a partnereknek rálátásuk lenne egymás külön ügyeire, amely esetenként egészen szerteágazó is lehet. A szervezeti formák adta különbségekről nem is beszélve. Nem "szállhatna" be például egy magán társaság mondjuk egy önkormányzat gazdálkodásába.

A projekt cégekben a résztvevők tulajdoni részesedését az általuk bevitt (apportált) ingatlan és ingó vagyon határozza meg.

Az ingatlanok értékének megítélése műszaki szakértelmet feltételez. Ezért a szerződő felek, mielőtt a megkötendő társasági szerződésben rögzítik az értéket, műszaki szakértői véleményt szereznek be, amelyben egy arra jogosult (minden fél által elfogadott) szakértő, becslési eljárással megállapítja a szóban forgó ingatlan értékét. Ez egy különösen fontos és kihagyhatatlan mozzanat akkor, amikor az apportálás könyvvizsgálói közreműködéssel történik. E közreműködésnek hitelesítési funkciói vannak. A könyvvizsgáló ugyanis nem végez értékbecslést és az értékről csak a  műszaki szakértői vélemény birtokában tud nyilatkozni.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, illetve ingó vagyontárgyak esetében az érték meghatározása gyakran számít vitás kérdésnek. A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog lehet, ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is.

Fontos, hogy nem vehető figyelembe olyan apport érték, amely a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként venné figyelembe.

Az immateriális javak között vagyoni értékű jogként azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a vagyonkezelői jog, a szellemi termékek felhasználási joga, a licencek, továbbá a koncessziós jog, a játékjog, valamint az ingatlanhoz nem kapcsolódó egyéb jogok. Szellemi termékek közé sorolandók: a találmány, az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver termékek, az egyéb szellemi alkotások, a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás, a védjegy, függetlenül attól, hogy azt vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve használatba vették-e azokat vagy sem.

Különösen kiemelnénk a jogvédelemben nem részesülő, de titkossága révén monopolizált javak közül a know-how és gyártási eljárás fogalmát. Ilyen know-how lehet például egy olyan módszer is, amely valamilyen vállalkozási eljárás alkalmazását írja le, amelynek alkalmazása révén valamilyen jelentős gazdasági eredményt lehet elérni. Természetesen ennek értékét az apportálónak szintén dokumentálnia kell. A termék sajátossága folytán véleményünk szerint csak abban az esetben tekinthető értéknek, ha a szóban forgó módszer ténylegesen alkalmazható és hozza is az elvárt eredményt. Egyébként a blöff kategóriájába tartozik. A hitelezők védelme érdekében a Gt. tartalmaz is egy olyan szabályt, amely szerint a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Vagyis, ha az know-how eljárást apportáló tag magasabb értéket jelölt meg a társasági szerződésben, mint amennyit valójában ér, úgy ezért a társaság perelheti az okozott kár miatt. A Gt. még azt is hozzáteszi, hogy azok a tagok, akik tudtak az érték különbségről és ennek ellenére azt elfogadták, azok egyetemlegesen szintén felelősségre vonhatók.

Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok különösen: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű használatához kapcsolódó - jogszabályban nevesített - hozzájárulások, díjak (vízi közmű-fejlesztési hozzájárulás, villamos energia hálózati csatlakozási díj, gázhálózati csatlakozási díj) megfizetése alapján szerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogok.

A bevitt vagyon tehát meghatározza a tulajdoni részesedést. A tagok a társasági szerződésben a tulajdoni aránytól eltérő jogosultságokat is meghatározhatnak. Lehet az önkormányzatnak 51% tulajdonrésze, ugyanakkor a kisebbségi tulajdonos magántársaság többséget kaphat a szavazati jogosultság, illetve egyes tisztségviselői feladatkörök ellátásának tekintetében.

Felmerül a kérdés, hogy mit érdemes az önkormányzatnak egy ilyen projekt társaságba apportálnia? A választ a meghatározható értékek adják meg. Amennyiben az a cél, hogy összejöjjön egy 300 millió forintos önerő egy szálloda beruházáshoz, úgy az önkormányzatnak (vagy az általa tulajdonolt cégnek) 150 millió forintot meghaladó vagyont kell bevinnie az új vállalkozásba, hogy többségi tulajdonjogát biztosítsa..

Találkoztunk olyan véleménnyel, amely szerint mindenképpen csak vagyoni értékű jogot szabad bevinnie, hogy egy esetleges sikertelen projekt során el ne ússzon az ingatlan vagyona. Ez úgy első hallásra, egy hozzá nem értőnek jól hangzik. Ám van némi bökkenő.

Először is ennek a 150 millió forintos értéknek dokumentáltan meg is kell lennie. Nos egy ingatlan, amelyik hoz mondjuk a tulajdonosának évi 15 millió forint eredményt, az eséllyel értékesítheti az adott ingatlan használati jogát 10 évre 150 millió forintért. Egy olyan ingatlan azonban, amely évi 20 millió forint veszteséget hoz, az a kutyának sem kellene még egy forintért sem. Hiába ér pénzt maga az ingatlan, a hasznosítása semmit sem ér. Ezért szóba sem jöhet, hogy e használati értéket valaki 150 millió forintra értékeljen.

A másik akadály, amely egy kicsit tovább mutat, az maga a projekt által támasztott igény. Egy "Kereskedelmi szálláshelyek és szolgáltatások minőségi fejlesztésének támogatására" kiírt vissza nem térítendő 600 milliós támogatás elnyerése feltételekhez kötött. A pályázónak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ingatlanára a pályázat kiírója első helyen jelzálogot jegyezzen be. Amennyiben az önerő olyan eszközök révén biztosított, amely nem a pályázó tulajdonában áll, úgy lehetőség van arra, hogy az ingatlan tényleges tulajdonosa járuljon hozzá a jelzálog bejegyzéséhez, illetve, hogy készfizető kezességet vállaljon.

És végül a harmadik akadály a hitelfelvétel, amely szintén szükséges az önerő biztosításához. Talán van olyan bank Magyarországon, amely egy negatív értékű használati jogra hitelt helyezne ki? Kötve hisszük!

Igazából az önkormányzatnak nincs játéktere ebből a szempontból. Egyedül az ingatlana számít olyan értéknek, amely szóba jöhet az apportnál.


Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.

2010. szeptember 9., csütörtök

Üzemanyag megtakarítás aktualitások

Ez év január 1-től az üzemanyag-megtakarítást már nem lehet korlátok nélkül adómentesen elszámolni. A százezer forintos kifizetési korláttal kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ez mennyire kötődik egy adott időszakban elért megtakarításhoz? Igénybe veheti-e ezt bárki? A kormány rendelet szerinti alapnormát hogyan kell értelmezni?

A kérdések tulajdonképpen a témával kapcsolatos értelmezési nehézségekre, illetve az alkalmazási problémákra hívják fel a figyelmet. Nézzük meg először is, hogy mit mondanak a jogszabályok!

1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL (SZJA tv.)

III. Fejezet

FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:

20. ÜZEMANYAG-fogyasztási norma: a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló jogszabály szerinti üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás mértéke. Amennyiben így nem állapítható meg a norma, akkor a gyártó által, vagy műszaki szakértő által megállapított mérték.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem

25. § (1) Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezéseire is, a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható - legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.
A (2) bekezdés a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járásról szól.

27. § (1) A nem önálló tevékenységből származó bevételt az adóalap megállapítása előtt csökkenti
a) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont (befizetett) tagdíj összege, ideértve az önálló tevékenység hiányában költségként el nem számolható kamarai tagdíj címén befizetett összeget is;
b) figyelemmel a (2) bekezdés rendelkezésére, a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára - a munkaköre (tevékenysége) szerint a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű vezetőjeként teljesített kilométer-futásteljesítménye alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint.

(2) ÜZEMANYAG-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint az (1) bekezdés b) pontjában említett, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény alapján a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma, és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiség és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik az előzőek szerint meghatározott normához képest.


60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet

a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről

1. § A közúti gépjárművek, a mezőgazdasági vontatók, a hatósági jelzéssel ellátott lassú járművek és a segédmotoros kerékpárok (a továbbiakban együtt: gépjárművek), a gépjárművezetés oktatására használt gépjárművek (a továbbiakban: oktató gépjárművek), az önjáró mezőgazdasági gépek (a továbbiakban: mezőgazdasági erőgépek), a motorfűrészek és az erdészeti közelítő eszközök (a továbbiakban: erdészeti gépek), valamint a halászati hajtóerőgépek üzemanyag- és kenőanyag-felhasználása - az igazolás nélkül elszámolható költség meghatározásához - az e rendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján vehető figyelembe.

2. § (1) Üzemanyag-fogyasztási normaként
a) az 1. melléklet, az 1/A. melléklet vagy a (2) bekezdés szerint meghatározott alapnorma (a továbbiakban: alapnorma), általánostól eltérő üzemeltetési mód esetében a 2. mellékletben meghatározott korrekciós tényezőkkel módosítva, vagy
b) a 4. §-ban meghatározott alapnorma-átalány
vehető figyelembe.
2) Az 1. mellékletben fel nem tüntetett típusú, valamint az 1/A. melléklet alapján meg nem határozható alapnormájú, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy
a) a gyártó adatai, vagy
b) az üzemanyag-fogyasztás mérése
alapján műszaki szakértő állapíthatja meg.
3. § (1) A gépjárművek kenőanyag-felhasználása - a (2) bekezdésben az olajcseréhez meghatározott mennyiségen felül - a 2. § szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma 7 ezrelékének megfelelő mennyiség.
(2) A motorolaj és hajtóműolaj cseréjéhez felhasználható mennyiség a gyártó által megjelölt mennyiség lehet.4. § (1) A gépkocsik, a segédmotoros kerékpárok és a motorkerékpárok alapnormája a 2. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alapnormaképzési módszer helyett - egyszerűsített elszámolásként - a (2)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint alapnorma-átalányként is meghatározható.

(7) A (2)-(6) bekezdésben meghatározott alapnorma-átalány a - gyártótól, illetőleg a kereskedelmi forgalmazótól származó - dokumentációban (kezelési utasításban) meghatározott minőségű üzemanyagra vonatkozik.
5. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás e rendelet szerint történő meghatározásához a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométeróra állását is fel kell tüntetni.
6. § (1) A mezőgazdasági erőgépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását a 3. és 4. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.
6. § (1) A mezőgazdasági erőgépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását a 3. és 4. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.
(2) A mezőgazdasági erőgépeknél útnyilvántartásnak minősül az igénybevételi nyilvántartás.
(3) Az erdészeti gépek üzemanyag és kenőanyag, valamint a kiegészítő berendezésekhez szükséges hidraulikaolaj felhasználását, továbbá a halászati hajtóerőgépek üzemanyag- és kenőanyag felhasználását az 5. mellékletben meghatározottak szerint kell megállapítani.


Úgy gondoljuk, hogy az mindenki számára világos, hogy az üzemanyag megtakarítás esetében nem önálló tevékenységből származó jövedelemről van szó.

Ezt a megtakarítást az alábbi feltételekkel lehet kifizetni:
1. útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény alapján kell elszámolni,
2. közúti gépjárművek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztására tekintettel,
3. kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma figyelembevételével (az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagárral számolva),
4. összehasonlítva a munkáltató, illetve a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyag-mennyiségnek ugyancsak az APEH által közzétett üzemanyagáron számított értékével.

Az SZJA törvényben szereplő "kormányrendelet szerinti - korrekciós tényezőkkel módosított - alapnorma" kifejezés mintha azt sugallná, hogy az alapnorma-átalány szóba sem jöhet. Ezzel szemben a kormányrendeletben  az szerepel, hogy üzemanyag-fogyasztási normaként az alapnorma-átalány is figyelembe vehető.

Egyébként a melléklet alapján történő számítással az a gond, hogy rendkívüli módon elavult. Például Opel Astra személygépkocsiból csak egyetlen tétel szerepel, az Astra (1,6 i), 7,3 l/100km alapnormával. Ez alapnorma-átalányban 9,5 liter/100km fogyasztást jelent (1501-2000 cm3-ig kategória), ami több megtakarítás kimutatását teszi lehetővé.

Szerencsés esetben rendelkezünk a gyártó adataival és nem kell műszaki szakértőt igénybe venni. A történetnek azonban itt még nincs vége! Az "általánostól eltérő üzemeltetési mód esetében" helyzet ugyanis szinte minden esetben fennáll. Ennek alkalmazása pedig nem opciós kérdés, hanem kötelező. Tovább gondolva ez olyan részletes útnyilvántartást igényel, amely az évszakokat, az útviszonyokat, a fővárosi közlekedést, stb. egyaránt figyelembe veszi.

De akkor hol van az SZJA tv. által megengedett bizonylatolási követelmény, amely az "(1) bekezdés b) pontjában említett, útnyilvántartással (menetlevéllel, fuvarlevéllel) igazolt kilométer-futásteljesítmény"-ről beszél? A menetlevél, illetve a fuvarlevél nem tartalmaz olyan adatokat, amelyből a korrekciós tényezőkkel számolni lehet! A kormányrendelet, ha a korrekciós tényezők tekintetében nem is, de további igényekkel visszaköszön az SZJA törvénynek: "5. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás e rendelet szerint történő meghatározásához a személyi jövedelemadóról szóló törvényben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométeróra állását is fel kell tüntetni". Ezt a részét tehát semmiképpen nem lehet megúszni és az említett nyilvántartások bármelyikét is alkalmazzuk, azt ki kell egészíteni az említett adatokkal, még akkor is, ha ebben sok logikát nem látunk.

Mindezeket figyelembe véve, szeretnénk inkább a kormányrendeletnek hinni és úgy gondoljuk, hogy az alapnorma-átalány a számításoknál szintén alkalmazható. A nem kockáztató típusú vállalkozások azonban biztosabbra mehetnek, ha a gyári adatokat veszik figyelembe az alapnorma meghatározásánál. A kérdésről megoszlanak a szakmai vélemények, de érdemben figyelembe vehető ellenérvvel eddig még nem találkoztunk.

Az eredeti kérdés másik témája a juttatásban részesülő személye. Olvashatunk olyan szakértői véleményeket, ami szerint például egy Kft ügyvezetője nem részesülhet ilyen juttatásban. A törvény úgy fogalmaz, hogy "a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára - a munkaköre (tevékenysége) szerint ...".
Véleményünk szerint egy munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő, amennyiben a társaság tulajdonában álló gépjárművet az üzleti ügyek intézésére használja, ugyanúgy részesülhet üzemanyag-megtakarítás jogcímen kifizetett jövedelemből, mint bármelyik más alkalmazott. Ha a társaság nem alkalmaz külön arra a célra egy gépjárművezetőt, hogy az ügyvezetőt "szállítsa", és ezt a feladatot is maga a vezető tisztségviselő látja el, akkor a munkakörébe természetszerűleg a társaság gépjárművének a vezetése is bele tartozik.
A jogszabályalkotó szándékával ez mindenképpen összhangban van. Hiszen azért jutalmazza a törvény adómentes kifizethetőséggel az üzemanyag megtakarítást, mert ennek közvetlen haszna van a társadalom számára a balesetek csökkentése, illetve a káros anyag kibocsátás terén. Száguldozó, a megengedett sebességet túllépő gépjárművel ugyanis lehetetlenség üzemanyagot megtakarítani. Ha pedig ez így van, akkor miért lenne kivétel az ügyvezető által üzemeltetett gépjármű?

Végül pedig a göngyölíthetőség kérdése. Itt is megoszlanak a vélemények. Egyértelmű állásfoglalásra pedig tudtunkkal az adóhatóság sem vállalkozott. A mi álláspontunk szerint a törvény a "teljesített kilométer-futásteljesítménye alapulvételével - üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint" megfogalmazásával nem kapcsolja össze a kifizetést egy bizonyos időszakkal. Legalábbis mi ezt , minden igyekezetünk ellenére, a szövegkörnyezetből nem tudjuk kiolvasni. Ha össze lenne kapcsolva egy adott időszakkal, akkor az így hangzana: a tárgyhónapban elért futásteljesítmény alapján ... Maga az átmeneti szabály, amely a 2009 évi megtakarítás januárban történő kifizetéséről rendelkezik, szintén nem a decemberi futásteljesítményt emlegeti, hanem azt mondja, hogy a "2009-es adóévre tekintettel megállapított üzemanyag-megtakarítás".
Ennek a logikának a mentén pedig azt kell mondanunk, hogy a megtakarítás, amennyiben egy hónapban több, mint 100 ezer forint, akkor az a következő hónap kifizetésénél is figyelembe vehető. Ellenkező esetben például az időszakos munkálatokban érdekelt ágazatokkal szemben (mezőgazdaság) igazságtalan is lenne a rendelkezés.

 Az üzemanyag megtakarítás nem egyszerű kérdés. Ennek ellenére érdemes foglalkozni vele, hiszen jelentős adókedvezmény kötődik hozzá, amelyről kár lenne lemondani.

Nem elég vállalkozni, a vállalkozást szeretni kell és nem elég szeretni, de tudni, tudni kell! Tisztában vagyunk vele, hogy az adótörvények tekintetében senki sem mondhatja magáról el, hogy ő aztán tudja a tutit. Ugyanakkor bízunk benne, hogy bejegyzéseinkkel egy kicsit hozzá tudunk járulni egy-egy jogi csűr-csavar tisztább megítéléséhez, vagy legalábbis átgondolásához. Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Kérünk továbbá, hogy értékeld írásunkat az alábbiakban feltüntetett jelölő kockák segítségével.