Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon a Cégiránytű hírlevelére. A hírlevélben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. A hírlevél küldése ingyenes és bármikor leiratkozhatsz, ha már nincs szükséged rá!
(Keresztneved, vagy ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)
Név:*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2010. május 29., szombat

Társas vállalkozó személyes közreműködése gyes ideje alatt

Egy Kft. ügyvezetője jelenleg gyes-en van. A társaság élelmiszer boltot üzemeltet.
A bejelentett alkalmazottakkal nem tudja lefedni a nyitvatartási időt. Lehetséges-e visszajelenteni tagi jogviszonyba, jövedelem kivét nélkül, és a minimálbér után fizetni a járulékokat?

A kérdésből közvetve kitűnik, hogy a Kft. vezető tisztségviselője egyben tulajdonosa is a társaságnak. A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony

2007. szeptember 1-jétől a vezető tisztségviselő e feladatát
  • a Ptk13. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy
  • munkaviszonyban
láthatja el.

Nem láthatja el a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.


A vezető tisztségviselő e jogállása miatt, a témában fokozott körültekintéssel kell eljárjon. Nézzük meg, hogy mit mond a törvény a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására!


Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a 26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíját) a naptári év folyamán addig kell levonni, amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.

(3) Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

Tehát amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban ( vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban) áll – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni. Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.


A járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.


A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg.
A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó gyermekgondozási segélyben részesül, de csak abban az esetben, ha a gyermekgondozási segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A saját Kft-ben való tagi jogviszonyban történő személyes közreműködés véleményünk szerint megvalósítja a vállalkozói tevékenység gyakorlásának feltételét. Fő szabály szerint pedig a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után kell a járulékokat megfizetni. A gyermekgondozási segély ideje alatt a társas vállalkozó mentesülhetne a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettségtől, de a törvény rendelkezései szerint a segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytathatja. Önmagában a vezető tisztségviselői feladatok ellátása a a 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról jogszabály szerint nem minősül személyes közreműködésnek.

91. § (1) A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében.
(2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.


A bolti munkák végzése azonban nem vezető tisztségviselői feladat ellátása, hanem személyes közreműködés, amely tagi jogviszonyban kimeríti a vállalkozói tevékenység személyes folytatásának fogalmát. Megoldás lehet viszont a problémára a bolti feladatok munkaviszonyban történő ellátása. Nézzük meg ismét, hogy mit mond erről a jogszabály!

1998. évi LXXXIV. törvénya családok támogatásáról

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy - ide nem értve a nagyszülőt - keresőtevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat, kivéve a kiskorú szülő gyermekének gyámját,
b) a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat.


Összefoglalva
  • A társas vállalkozás gyesen lévő tagja a gyermek egyéves korát követően munkaviszonyt létesíthet a Kft.-vel és keresőtevékenységet folytathat időkorlátozás nélkül. 
  • A munkaviszonyban történő munkavégzés véleményünk szerint nem minősül a  vállalkozói tevékenység személyes folytatásának és nem vezet a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettséghez.
  • Munkaviszonyban a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállására vonatkozó szabályok szerint a "főállásban" gyesen lévő személy után a ténylegesen kivett jövedelem alapján kell a járulékokat figyelembe venni. 
  • A gyerek egyéves koráig nem látunk lehetőséget a boltban történő munkavégzésre csak a tevékenységére jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség szabályának betartásával.

Vezető tisztségviselő szerződés minta

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 25., kedd

Osztalékfizetés betéti társaságoknál

A Vállalkozásunk (Bt.) a 2008. évi beszámolóban osztalék kifizetést hagyott jóvá, amit idén szeretnénk kivenni. Milyen feltételei, kötelezettségeink vannak ezzel kapcsolatban, valamint milyen és mennyi adót, járulékot kell fizetni, bevallani, és mikor? Be kell-e jelenteni a cégbíróság felé?
Ennek a vállalkozásnak 3 tulajdonosa van, az egyik kültag (47,62 %) alkalmazott is a vállalkozásban, és a munka érdemi részét csak ő végzi. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy csak ez az egy tag vegye fel az egész osztalékot. Itt nyilván az EHO korlát is érdekes lehet (felső határ). Megerősítést kérnék azzal kapcsolatban, hogy ez járható út-e anélkül, hogy többlet költséggel járna?
Az Apehnál azt mondták, hogy ha a másik két tulajdonos nyilatkozik arról, hogy ők lemondanak a részükről, és nem nevezik meg, hogy kinek a javára, és egy újabb határozatban arról nyilatkoznak, hogy az egész összeg kifizethető a harmadik tagnak, akkor nincs adó és járulék vonzata. Tehát nem számít ajándéknak. Még egy feltételt mondtak, hogy az osztalékot mindenféleképpen utalással kell kifizetni.



A betéti társaságokra vonatkozó nyereségfelosztási szabályok a Gt.-ben:

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról

90. § (1) Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a nyereség és a veszteség a tagok között a vagyoni hozzájárulásuk arányában oszlik meg. Semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár.
93. § (1) A tagok gyűlése határoz a társaság mindazon ügyében, amelyet törvény vagy a társasági szerződés a társaság legfőbb szervének a hatáskörébe utal. A tagok háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozattal bármely kérdés eldöntését a tagok gyűlése hatáskörébe utalhatják.
(2) A tagok gyűlése hatáskörébe tartozó kérdésekben a tagok ülés tartása nélkül írásbeli vagy más bizonyítható módon történő szavazás útján is határozhatnak, kivéve, ha bármely tag az ülés megtartását igényli. A társasági szerződés az ülés tartása nélküli határozathozatal lehetőségét kizárhatja.
(3) A határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. A társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet, de legalább egy szavazat minden tagot megillet.
(4) A tagok gyűlése a leadható összes szavazatszámhoz viszonyított szótöbbséggel hozza meg határozatát. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis. A határozathozatal egyszerű szótöbbséggel történik, kivéve azokat a kérdéseket, amelyek esetében törvény vagy a társasági szerződés háromnegyedes szótöbbséget vagy egyhangúságot ír elő.
(5) Háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozat kell az üzletvezetési és képviseleti jog megvonásához. Valamennyi tag egyhangú szavazatával meghozott határozat kell - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - a társasági szerződés módosításához, valamint a társaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének az elhatározásához.
(6) A társasági szerződés módosítását - a 18. § (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetek kivételével - valamennyi tagnak alá kell írnia.

18. § (2) A gazdasági társaság cégnevét, székhelyét, telephelyeit és fióktelepeit, valamint a társaság tevékenységi köreit - ha a tagok ezt a társasági szerződésben nem zárták ki - a társaság legfőbb szerve egyszerű szótöbbséggel is módosíthatja.
(3) A társasági szerződés felhatalmazhatja a gazdasági társaság ügyvezetését - a főtevékenység megváltoztatása kivételével - a (2) bekezdés szerinti döntések meghozatalára, és ezzel összefüggésben a társasági szerződés módosítására.

Összegezve
  • A törvény kötelező jelleggel írja elő azt, hogy a nyereségből a tagok a vagyoni betéteik arányában kell részesüljenek. E szabály alól akkor van kivétel, ha a társasági szerződés az arányos kifizetéstől eltérő szabályt állapít meg. Mivel semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizár, ezért értelmezésünk szerint csak arra van lehetőség, hogy a tagok a betéteik arányától eltérő mértéket állapítsanak meg a társasági szerződésben. Ennek elhatározásához egyöntetű döntés szükséges. 
  • Mi nem látunk arra lehetőséget, hogy a tagok nyilatkozata helyettesíthetné a társasági szerződés eltérő rendelkezését. 
  • A nyereség részesedés kifizethetőségéről a betéti társaság üzletvezetőjének nem szükséges nyilatkoznia. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabálytól eltérő rendelkezés (pontosabban ennek hiánya) hátterében az állhat, hogy a Bt. beltagja jogosult az üzletvezetésre és ő egyben korlátlanul (teljes magánvagyonával) köteles helyt állni a hitelezőkkel szemben. Különlegesebb helyzetet teremthet, ha a társasági szerződés üzletvezetési jogosultságot engedélyez a korlátoltan felelős kültagnak is. Arról nem is beszélve, ha egyedül a kültag viszi az üzletmenetet és teszi kockára akár a beltagok magánvagyonát is. 
  • Az osztalék készpénzzel történő kifizetését korlátozó jogszabályról nincs tudomásunk.

Az osztalékból származó jövedelem

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

66. § (1) A magánszemély osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. E törvény alkalmazásában (azzal, hogy nem minősül osztaléknak az a)-b) pontban említett jogcímen szerzett bevétel, ha azt a törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál - pl. az osztalékból megállapított személyes közreműködői díj-kiegészítésként - kell figyelembe venni).
a) osztalék
aa) a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés;
ab) a kamatozó részvény kamata;
ac) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem;
ad) a kockázatitőkealap-jegy hozama;

(2) Az adó mértéke

a) bármely EGT-államban működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdére bevezetett értékpapírnak az adott tagállam joga szerint osztaléknak (osztalékelőlegnek) minősülő hozama után 10 százalék;
b) az a) pontban nem említett osztalék (osztalékelőleg) esetében 25 százalék.



1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
3. §
(3) A magánszemély az adóévben megszerzett
a) vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
c) 25 százalékos adóterhet viselő osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [Szja tv. 16. § (1) bekezdés és 74. §] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg

után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36-37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)-e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (a továbbiakban: hozzájárulás-fizetési felső határ).


2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről

46. § (9) A kifizető olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülő személynek, amely tartalmazza a kifizető és a bevételt, jövedelmet szerző nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az osztalék kifizetésének évét, a bizonylat (igazolás) kiállításának időpontját, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelőleg fizetése esetén, illetőleg ha az osztalék-, társasági adót a kifizető nem vonta le, adó-visszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki.

Összegezve
  • Az osztalék külön adózó jövedelemnek minősül. A magánszemély részére jóváhagyott osztalékból forrásadót kell vonni, amely összeghatártól függetlenül 25 %. Bizonyos esetekben a törvény átminősítheti az osztalékból származó jövedelmet (személyes közreműködői díj-kiegészítésként történő figyelembevétele a tevékenységre jellemző kereset alapján), de ez most nem témája írásunknak.
  • Az osztalék után a kifizetőnek 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie egészen addig, amíg el nem éri a 450 ezer forintos korlátot (hozzájárulás-fizetési felső határ). Az említett korlát alapján fizetendő járulékot a beszámító tételek, főleg a bér esetében felmerülő, a Tbj. 19. § (3) alapján megfizetett  (a tárgyévben még fizetendő) természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékok figyelembevételével kell megbecsülni. Itt is megemlítendő, hogy a tag személyes közreműködői díj-kiegészítéseként figyelembe veendő összeg, a  tevékenységre jellemző kereset alapján, itt is átminősítheti részben, vagy egészben ezt a kötelezettséget.
  • Adó és járulék megfizetés az osztalék kifizetését követő hónap 12-ig.

Osztalék kalkulátor



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 21., péntek

Transzferár alkalmazása az engedmények tükrében

Adott két Kft, melyek a társasági adótörvény értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.
A székhely és a telephely ugyanaz a két cégnél, mivel mindkét cég tevékenysége kereskedelem és forgalmazott termékeik szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Előfordul, hogy egy-egy terméket úgy értékesítenek, hogy az egyik cég termékét összeszerelik a másik cég termékével és a létrejött árukapcsolás összeszerelve kerül a piacra. Ilyenkor a két cég között számlázás történik, az adott alkatrészt az egyik cég a másik felé értékesíti, amely cég az adott árut saját árujával együtt a piacon értékesítésre bocsátja, vagy az átszámlázott terméket segédanyagként használja fel. A két cég közötti értékesítés engedményes áron történik, az áruk listaárából bizonyos százalékú engedményt biztosítanak szóbeli megállapodás alapján. A kedvezmény lényegesen nem nagyobb, mint amit más viszonteladók felé is biztosítanak (kb. 10 %-kal magasabb az engedmény).
A kérdésem az volna, hogy ha két kapcsolt vállalkozás között ilyen jellegű teljesítés történik, akkor szükséges-e a transzferár alkalmazása?
Van-e valamilyen korlát, ami mentességre ad lehetőséget?



A kérdés a transzferár téma több területét is érinti. Vegyük sorra őket, nézzük meg mit mond a 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról!

Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása

18. § (1) Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó - az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül - adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó, vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
(2) A szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni:
a) összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon;
b) viszonteladási árak módszerével, amelynél a szokásos piaci ár az eszköznek, szolgáltatásnak független felek felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal;
c) költség és jövedelem módszerrel, amelynek során a szokásos piaci árat az önköltség szokásos haszonnal növelt értékében kell meghatározni;
d) egyéb módszer alapján, ha a szokásos piaci ár az a)-c) pontokban foglaltak alapján nem határozható meg.

(4) A szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek.
(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.


Az első következtetés, amit le tudunk vonni, hogy ha kapcsolt vállalkozások az egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), akkor módosítaniuk kell adózás előtti eredményüket a törvényben leírt módon. Ezt mérettől függetlenül, minden kapcsolt vállalkozások közötti szerződés teljesítés tekintetében meg kell tenni. A 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szintén ezt támasztja alá:

Alapelvek
1. § (8) A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

Második következtetés pedig az, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.

A kisvállalkozás fogalmát a 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról elnevezésű jogszabály határozza meg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek
a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

Fontos megjegyezni, hogy kapcsolt vállalkozások tekintetében ezeket a mutatókat össze kell számítani! A 10 millió euró év végén kb. 2,7 milliárd forint értéket jelentett.
Az adóhatóság a kapcsolt vállalkozások közötti ár alkalmazását minden esetben - vállalkozási kategóriától függetlenül - vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével nem célszerű olyan szerződéseket kötni, amelyek szóbeli megállapodásra épülnek. Már csak azért sem, mert a vállalkozó saját bizonyítási lehetőségeit korlátozza be vele.

Felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e transzferár nyilvántartást vezetnie a kisvállalkozásnak (vagy mikrovállalkozásnak) minősülő vállalkozásnak? A törvény szövegéből az derül ki, hogy nem kötelező. A 22/2009-esPM rendelet, 2010. január 1-jétől fogja felváltani a 18/2003-as, jelenleg hatályban lévő PM rendeletetet. A Tao tv. által felsorolt meghatározási módszerek mindkét rendeletben hasonló módon vannak értelmezve. Egy jelentős különbség e tekintetben, hogy az új rendelet lehetővé teszi azt is, hogy az árképzés alapjául szolgáló piaci adatokat ne csak nyilvános adatbázisokból lehessen felhasználni, hanem bármely, az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisból. A számítások lehetséges módszereire most nem térünk ki részletesen. Megemlítünk azonban egy figyelmen kívűl alig hagyható szempontot! Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Megfordul ez a bizonyítási kötelem abban az esetben, ha az adózó rendelkezik a hivatkozott kormányrendelet által meghatározott nyilvántartással.

Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

97. § (3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. (Art.)

Ami az engedményre vonatkozó eltéréseket illeti, itt nem a lényegesség a mérvadó. Meg kell határozni a nyilvántartásban azt az ársávot, amelyen belül a független feleknek adott engedmények mozognak és ahhoz viszonyítva kell az eltérést megállapítani. Elfogadott gyakorlat az ársáv középértékéhez történő igazítás. Bár konkrét szabályozás nincs ezzel kapcsolatban, de nyilvánvaló, hogy egy sávhoz viszonyítva nem lehet eltérést mérni. Az csak egy konkrét összeg lehet.

Összegezve
  • A transzferár alkalmazását minden vállalkozás számára törvény írja elő.
  • A kisvállalkozásnak minősülő vállalkozások számára a kormányrendeletben szabályozott nyilvántartással történő rendelkezés nem kötelező, de véleményünk szerint erősen ajánlott.
  • A piaci ártól való eltérést mindenképpen dokumentálni kell, hiszen az adóalap korrekció szükségessége, illetve indokolatlansága az ellenőrzés során a vállalkozót terhelő feladat.
  • A piaci ártól való eltérés nem lényegesség kérdése. Ha van eltérés, akkor az adóalapot módosítani kell! Az eltérés számszerüsítésére érdemes a kormányrendeletben felvázolt módszertant követni.
Kapcsolódó termékeink.

Kapcsolt vállalkozás vizsgáló



Kapcsolt vállalkozás szerződés nyilvántartó


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 20., csütörtök

Hiányzó bizonylatok és következmények

Melyik paragrafus alapján kell eljárni, ha az adóhatóság leltározást végzett és adóalany az adott terményről, nyilvántartásából nem tudta előadni az adott termék idei beszerzési számláit. Az adóhatóság 3 napos határidőt adott neki arra hogy a szükséges számláit bemutatása. A helyszíni leltározás fordulónapi leltár az idei pénztárgép nyugták és számlák alapján az adott termékből 120 liter többletet állapított meg. Milyen szankciókra számíthat az adózó?

Az alábbiakban kigyűjtöttük az adózás rendjéről szóló  2003. évi XCII. törvény ide vonatkozó rendelkezéseit.

Az adókötelezettség
14. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles jogszabályban vagy e törvényben előírt:
a) bejelentésre, nyilatkozattételre,
b) adómegállapításra,
c) bevallásra,
d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g) adatszolgáltatásra,
h) adólevonásra, adóbeszedésre,
i) pénzforgalmi számlanyitásra
[az a)-i) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].

44. § (1) A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
(2) A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy
a) a bennük foglalt feljegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályokban előírt bizonylatokon alapuljanak,
b) adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait,
c) azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja,
d) az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.

A bizonylat megőrzése
47. § (1) A 44. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni.
(2) Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni.
(3) Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie.

95. § (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
(3) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.
(4) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével engedélyezi, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A határidő az ellenőrzés határidejébe nem számít bele.

96. § (1) Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni.
(3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.

103. § (1) Az állami adóhatóság, illetőleg a vámhatóság alkalmazásában álló adóellenőr jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és jármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármű rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és megőrzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.

A becslés
108. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
(3) Becslés alkalmazható
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására,
e) ha az e törvény 91/A. §-a szerint megkezdett ellenőrzés során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani.

(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni.
(9) A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki - a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli és - a feltételek fennállása esetén - a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza.

Adóbírság
170. § (1) Adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az adóhiány 75%-a, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
171. §
(2) Nincs helye az adóbírság mérséklésének, sem hivatalból, sem kérelemre, ha az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze.
(3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget.

Mulasztási bírság

172. § (1) A magánszemély adózó - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
e) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti vagy a számviteli törvényben meghatározott pénzkezelési szabályzatra vonatkozó rendelkezéseket megsérti,
f) iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,

(7) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, bevallási, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási, bizonylat kiállítási kötelezettség elmulasztása, továbbá a számviteli törvény szerinti pénzkezelési szabályok megsértése esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés előző mondata alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.

Értelmező rendelkezések
178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában
13. igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,
14. irat: jogszabályban meghatározott bizonylat, a könyvvezetésről szóló jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások, továbbá a tervek, szerződések, levelezések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, határozatok (végzések), számlák és más kivonatok, igazolások, tanúsítványok, köz- és magánokiratok,


Összefoglalva
A törvény 3 napos határidőt engedélyez a hiányzó iratok pótlására.
A hiányzó iratok becslési eljárás alkalmazását eredményezhetik.
A becslési eljárás alapján esetlegesen adóhiány is megállapítható (társasági adó, különadó, helyi iparűzési adó).
Az adóhiány 75 százaléka lehet az adóbírság, ha megállapítást nyer, hogy a bizonylatokat eltitkolták, meghamisították.
További következmény az adóhiánytól független mulasztási bírság, amely nem magánszemély adózó esetében 500 ezer forintig terjedhet.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 19., szerda

Továbbértékesítési céllal vásárolt telek Áfa vonzata

Szeretném megtudni ,hogy ha egy cég magánszemélytől vásárol továbbértékesítési céllal építési telket, akkor az eladáskor figyelembe veheti-e felvásárlási árban az áfát?

 Nézzük először is, hogyan adózik a telek értékesítéskor.

86. § (1) Mentes az adó alól:
j) a beépített ingatlan (ingatlanrész) és az ehhez tartozó földrészlet értékesítése, kivéve annak a beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítését, amelynek
ja) első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg; vagy
jb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év;
k) a beépítetlen ingatlan (ingatlanrész) értékesítése, kivéve az építési telek (telekrész) értékesítését;
l) az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása.


7. építési telek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek és építési terület, amely egyúttal nem minősül beépített ingatlannak;


Tehát a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról az építési telket kivonja az adómentes értékesítés köréből. Most pedig nézzük meg, hogy mikor engedi meg az áfa törvény az adólevonási jog gyakorlását.

Adólevonási jog keletkezése és terjedelme

119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.

Általános esetben, amikor az értékesítő a fizetendő adót meg kell állapítsa, az egyben a beszerzőnél előzetesen felszámított adóként jelentkezik és megnyilik az adó levonási jog is.

(2) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügyletben a termék értékesítőjére, szolgáltatás nyújtójára a 61. § alkalmazandó, az adólevonási jog - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor keletkezik.
  •  61. §(egyszeres könyvvezetés; költségvetés alapján gazdálkodó szervek)
120. § Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;
b) termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított;
c) termék importjához kapcsolódóan
ca) maga vagy közvetett vámjogi képviselője megfizetett, illetőleg
cb) maga vagy közvetett vámjogi képviselője fizetendő adóként megállapított;
d) előleg részeként megfizetett;
e) a 11. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékértékesítéséhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított

[a)-e) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].


  • 11. §
    (2) Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítés:
    a) az adóalany vállalkozásán belül végzett saját beruházása, ha ennek eredményeként tárgyi eszközt állít elő;
    b) az adóalany
    ba) vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
    bb) vállalkozásához vásárolt vagy importált
    termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg;


121. § Az előzetesen felszámított adó levonásának joga megilleti az adóalanyt akkor is, ha a terméket, szolgáltatást
a) olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, amelynek teljesítési helye külföld, de amelyet, ha belföldön teljesítene, adóköteles lenne;
b) a 89. és 92. §, a 93. § (2) bekezdése, valamint a 98-117. §-ok szerint adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja;
  • 89. §  - Közösségen belüli értékesítés
  • 92. § -  Közösségen belüli fuvarozás
  • 93. § (2) - importált termék adóalapjába beépülő szolgáltatás
  • 98-117. § - Közösség területén kívülre történő értékesítés; nemzetközi közlekedés; termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek; közvetítői tevékenység; termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek.
c) a 86. § (1) bekezdésének a)-f) pontjai szerint adómentes szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, feltéve, hogy
ca) a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül; vagy
cb) az a 98. § (1) bekezdése szerint adómentesen értékesített termékhez, vagy olyan termékhez kapcsolódik közvetlenül, amelyen a 101. § (1) bekezdése szerint adómentesen végeztek munkát.
  • 86. § (1) - Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel (biztosítási, viszontbiztosítási szolgáltatás nyújtása; hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás; biztosítéki célú kötelezettség vállalása és közvetítése; pénzügyi eszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása; vagyoni értékű jog átengedése és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása)


  • 98. § (1) - értékesítés a Közösség területén kívülre
  • 101. § (1) - bérmunka
122. § (1) Annak a személynek, szervezetnek, akinek (amelynek) adóalanyisága kizárólag a 6. § (4) bekezdésén alapul, adólevonási joga az ott meghatározott feltételek teljesülésekor keletkezik.
 6. § (4) - nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére.
(2) Az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg
a) a 6. § (4) bekezdésének a) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet az adóalanynak fizetendő adóként kellene megállapítania akkor, ha a termék értékesítése adóköteles lenne;
  • 6. § (4) - nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott új közlekedési eszközt értékesít belföldön kívülre, de - a beszerző nevére szóló rendeltetéssel - a Közösség területére.

b) a 6. § (4) bekezdésének b) és c) pontjában említett esetben nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a termék értékesítése után fizetendő adóként megállapított. 

6. § (4) bekezdésének b) és c)
  • b) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet beépített ingatlant (ingatlanrészt), és ehhez tartozó földrészletet sorozat jelleggel értékesít, feltéve, hogy
  • ba) annak első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy
  • bb) első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év [ba) és bb) alpont a továbbiakban együtt: beépítés alatt álló, illetőleg beépített új ingatlan];
  • c) egyébként nem adóalanyi minőségben eljáró személy, szervezet sorozat jelleggel építési telket (telekrészt) értékesít.
Az ingatlan sorozatjelleggel történő értékesítése miatt adóalannyá váló személynek, szervezetnek a sorozatjelleg megvalósulását eredményező negyedik ingatlan értékesítésekor adólevonási joga is keletkezik.
A felsorolt levonási lehetőségekből látszik, hogy egy nem adóalanytól (magánszemélytől) vásárolt telek árában vélt áfát nem lehet levonásba helyezni. Már azért sem, mert a magánszemély által felszámított ár nem is tartalmazott áfát. Ha tartalmazott volna, akkor azt a magánszemélynek be is kellett volna fizetni az állami költségvetésbe. Egy ilyen adómegállapítás megnyithatta volna a levonási jogosultságot. Természetesen a beszerzéskor és nem a továbbértékesítéskor.

Összegezve megállapításainkat:
Véleményünk szerint a továbbértékesítendő telek eladási árára fel kell számítani az áfát, hiszen az áfa törvény általános szabályai szerint adóköteles az adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása. A magánszemélytől történt beszerzés, - mivel az nem tartalmazott előzetesen felszámított áfát - nem keletkeztetett levonásba helyezési jogosultságot.


Áfa arányosítás kalkulátor
Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 17., hétfő

Személyesen közreműködő kültag a betéti társaságban

Bt.formában kis-kereskedünk feleségemmel és egy alkalmazott foglalkoztatásával. Én mint beltag minimál bérre bejelentve, feleségem kültag, a Bt-nél nincs alkalmazva, mint betegápoló tb szempontjából bejelentett /a betegápolás mellett 4 óra egyéb munkát vállalhatna/.
Kérdésem: az alkalmazottunk hiányzása esetén feleségem időnként /heti egy alkalommal/ napi 4 órában dolgozhat-e helyette,és milyen feltételekkel?
Ezidáig helyettesített mint kiskönyves, most meg az elektronikus bejelentést alkalmazzuk.
Azt hallottuk, hogy mint kültag tulajdonos minden járulék fizetése nélkül bemehet tulajdon üzletébe és dolgozhat ellenszolgáltatás nélkül.Igaz ez?


Először is a feleség jogállását érdemes tisztázni. Meg tudjuk erősíteni, hogy az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló jogszabály alapján az ápolási díjban részesülő személy biztosítottnak minősül.

5. § (1) E törvény alapján biztosított
g) a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével - amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét,
(2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője; szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában említett összeget.

9. § (1) Az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.
(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani.
(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül - akkor is fennáll, ha
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,
b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban
részesül,
c)
amennyiben az ellátások folyósítását közvetlenül megelőző napon biztosított volt.


Ugyanakkor a feleség társas vállalkozónak is minősül a Bt. ben meglévő kültagi jogviszonya alapján. Annak eldöntéséhez, hogy a társas vállalkozások egyes tagjai után milyen mértékű járulékot kell fizetni, a legfontosabb azt tudni, hogy e személyek milyen jogviszonyban végeznek munkát a társas vállalkozásban.

A társas vállalkozás (gazdasági társaság) tagja alapvetően háromféle jogviszonyban végezhet munkát a társaságban:

- munkaviszony,
- megbízási jogviszony,
- tagsági jogviszony

A nem vezető tisztségviselő tagok, ha a társaságnál munkát végeznek, ez lehetséges:

- munkaviszonyban, ha munkaszerződés alapján végeznek munkát,
- megbízási jogviszonyban, ha megbízási szerződés alapján végzik tevékenységüket, és azt a Ptk. szabályai szerint kötötték,
- tagsági jogviszonyban (társas vállalkozóként), ha a tevékenységüket nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében végzik.

10. § (2) A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:
a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a szabadalmi ügyvivői társaság, a szabadalmi ügyvivői iroda tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig, egyéni cég tagja esetében az egyéni cég tagjává válás napjától az egyéni cégben fennálló tagság megszűnésének napjáig,
b) egyéb esetben a társas vállalkozásnál létesített tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig
tart.


Társadalombiztosítási szempontból a társas vállalkozó lehet:

- főfoglalkozású,
- munkaviszonyban álló,
- tanuló,
- kiegészítő tevékenységet folytató.

Kizárásos alapon megállapíthatjuk, hogy a feleségre a lehetséges munkavégzési megoldások közül a tagsági jogviszonyban történő személyes közreműködés illik. Társadalombiztosítási szempontból (amennyiben a betegápolási státusz legalább heti 36 órás foglalkoztatottságot jelent), úgy tovább kell vizsgálnunk, hogy a több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony mennyiben áll fenn.


Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén

31. § (1) Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.
(2) A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban és a 26. § (1) bekezdésében említett ellátások után együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A nyugdíjjárulékot (tagdíját) a naptári év folyamán addig kell levonni, amíg a biztosított nem nyilatkozik arról, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig megfizette. Nyugdíjjárulék-túlfizetés esetén a foglalkoztató a túlfizetés igazolását követő 15 napon belül köteles a járulékot visszafizetni a biztosítottnak.

(3) Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani. A heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal egy tekintet alá esik az országgyűlési képviselői jogviszony.


Tehát amennyiben a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban ( vagy ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban) áll – akár egy, akár több munkáltatónál – és foglalkoztatása a munkaviszonyában/munkaviszonyaiban együttesen eléri a heti 36 órát, akkor a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján kell megfizetni. Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.

Bejelentési kötelezettség

A munkáltató és a kifizető adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének közlésével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra
rendszeresített nyomtatványon - T1041 számún - bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított  személyi adatait (neve, születési neve, anyja születési neve, születési helye és ideje),
állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát,
magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező munkáltató, kifizető bejelentése kiterjed a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is.

A bejelentést
a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő 8 napon belül kell
teljesíteni.

Nyilvántartási kötelezettség

A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni, és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy
abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság - nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli. A foglalkoztató a biztosítottakról köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a magán-nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét.

A járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.
28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó
a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.



A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó ápolási díjban részesül, de csak abban az esetben, ha az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A betegápolást szabályozó törvényből:

1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról

42. § (1) Nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó, ha
d) keresőtevékenységet folytat és munkaideje - az otthon történő munkavégzés kivételével - a napi 4 órát meghaladja,

44. §
(3) Az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít. Az ápolási díjban részesülő személy - ide nem értve a Tbj. 26. §-a alapján nyugdíjjárulék fizetésére nem kötelezett személyt - az ellátás után nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésére kötelezett. A települési önkormányzat az ápolási díj folyósításának időtartamára a társadalombiztosítási járulék nyugdíjbiztosítási ágazatára jutó járulék fizetésére kötelezett.


Összefoglalva

A Tbj tv szerint a biztosítot társas vállalkozó után a járulékfizetés alapja a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. A járulékalap alsó határát arányosan arányosan csökkenteni kell azon időszak figyelembevételével, amely alatt a társas vállalkozó ápolási díjban részesül, de csak abban az esetben, ha az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja.

A saját Bt-ben való személyes közreműködés véleményünk szerint megvalósítja a vállalkozói tevékenység gyakorlásának feltételét. Azt nem találtuk sehol leírva, hogy a betegápolási státusz egyenértékű-e egy legalább heti 36 órás munkaviszonnyal. Amennyiben igen, akkor elkerülhető a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség és elegendő a társas vállalkozásban a járulékokat [társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat)] a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem alapján megfizetni. A személyes közreműködés, akár díjazás nélkül is történhet, amely nem keletkeztet biztosítási jogviszonyt. A Bt tevékenységében ily módon közreműködő tagra szerintünk nem vonatkozik a bejelentési kötelezettség.

Más a helyzet, ha a "36 órás védőpajzs" nem áll fenn! Ebben az esetben nagyon sokba kerülne a személyes közreműködés a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetési kötelezettség miatt. Legalább a minimálbér alapulvételével, járulékot kellene fizetni még akkor is, ha a kültag egy fillér juttatásban sem részesül. Ez ráadásul bejelentési kötelezettséggel is jár.

Az alkalmi munkavállalói megoldás működik, mert így a feleség nem "főállású" vállalkozóként, hanem munkaviszonyban tevékenykedik. Ez azonban szintén bejelentési kötelezettséggel jár. 


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 16., vasárnap

Szolgáltatás export Áfája

Eddig magabiztosan nyilatkoztam a 2010-es export szolgáltatás áfáról, de most egy ügyfelem ki akar bocsájtani egy nagy számlát és kissé elbizonytalanodtam.
A szolgáltatás nyújtó magyar Kft. A szolgáltatás igénybe vevő svájci Rt. A szolgáltatás tárgya piackutatás, amit a magyar cég alapvetően az interneten végzett keresgéléssel és egy tanulmány készítésével teljesített. A szerződés kelte 2009 augusztus. A teljesítés 2010, teljesítésigazolással.
Én úgy gondolom, hogy  a számlát "áfa területi hatályán kívüli" jelzéssel , áfa nélkül kell kiállítani. De ez így túl egyszerűnek tűnik. A vevő Svájcban bevallja az áfát, majd levonja és kész?
A magyar Apeh pedig az áfáról lemond?


Az Áfa törvény tagadhatatlanul bonyolult rendszerét valamivel könnyebb átlátni, ha néhány alapelvvel tisztában vagyunk. A magyar nyelvben meghonosult általános forgalmi adó elnevezés lehet, hogy kevésbé tükrözi ennek az adónemnek a funkcióját, mint a más nyelvekben használatos elnevezés, amely magyarra fordítva többnyire annyit jelent, hogy hozzáadott érték adó, többletérték adó [Value added tax (VAT); Mehrwertsteuer (MwSt.)].

Az EU irányelveiben megfogalmazásra került, hogy a fogyasztás megadóztatása ott kell érvényesüljön, ahol ez a felhasználás ténylegesen történik.

Az adóalanyoknak nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítési helyre vonatkozó általános szabályt a szolgáltatást igénybe vevő, nem pedig a szolgáltatást nyújtó letelepedési helye alapján kell megalkotni.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét meghatározó szabályok alkalmazásában, és az üzleti élet terheinek csökkentése érdekében azokat az adóalanyokat, akik nem adóztatandó tevékenységeket is folytatnak, adóztatandóként kell kezelni valamennyi nekik nyújtott szolgáltatás tekintetében. Hasonlóképpen azon nem adóalany jogi személyeket, akik HÉA  azonosítószámmal rendelkeznek, adóalanynak kell tekinteni. A rendes szabályoknak megfelelően ezek a rendelkezések nem terjedhetnek ki azon szolgáltatások nyújtására, amelyeket az adóalany a saját vagy a személyzete céljaira történő felhasználásra kapott.

Amennyiben a szolgáltatást nem adóalanyok részére nyújtják, az általános szabály továbbra is az, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye van.

Bizonyos körülmények között a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabály nem alkalmazható sem az adóalanyok, sem a nem adóalanyok esetében, és meghatározott kivételeket kell alkalmazni. Ezeknek a kivételeknek nagyrészt már létező követelményeken kell alapulniuk, és tükrözniük kell a fogyasztás helye szerinti adózás elvét, miközbennem helyezhetnek aránytalan adminisztratív terheket egyes kereskedőkre.

Amennyiben az adóalany olyan személytől kap szolgáltatást, aki nem ugyanabban a tagállamban telepedett le, bizonyos esetekben a fordított adózási mechanizmus kötelező, azaz az adóalanynak magának kell megállapítania az igénybe vett szolgáltatásra vonatkozó HÉA megfelelő összegét.


Az adóalanyok között zajló, országhatárokon átnyúló termékértékesítések, szolgáltatás nyújtások esetében a hozzáadott érték folyamatos beépülése folytatódik a továbbértékesítések, illetve a más termékekbe, szolgáltatásokba való integrálódás során. E láncolatnak akkor van vége, amikor a termék, vagy szolgáltatás a végső fogyasztóhoz elért. Ő az, aki úgy fizeti meg a fogyasztási (hozzáadott érték) adót, hogy számára már nincs levonási lehetőség. A kölcsönösség alapján, olyan termékek és szolgáltatások esetében, amelyek átlépik az országhatárt, ezt a hozzáadott érték adó nélkül kell megtegyék. Ha nem így lenne, akkor a számlán egy olyan Áfa szerepelhetne, amelyet egy másik ország költségvetésének terhére lehetne visszaigényelni úgy, hogy ott befizetés nem történt. Mivel a termék, illetve szolgáltatás kapcsán kiállított számlán áfa nem szerepel az exportáló ország elesik az utolsó fázisban hozzáadott érték adójától, de talán ezt kompenzálja az export bevétel. Fordított esetben a partner országból hozzánk érkező termék esetén ugyanez a helyzet. A behozott termék nem tartalmazza a származási ország szabályai szerinti áfát.

A hozzáadott érték adó technikai beépítése a célországban úgy valósul meg, hogy az importáló adózó felszámítja az áfát (mintha ő állította volna elő a terméket), és további feltételek megléte esetén ugyanakkor levonásba is helyezheti (mint a beszerzését terhelő áfát). Ettől kezdve minden hozzáadott érték a célország költségvetésébe folyik be.

Ugyanezen a logikán alapul az is, hogy nem adóalanyok részére történő országhatáron átnyúló értékesítés esetén a termék árának az Áfát is tartalmaznia kell, hiszen ők végső fogyasztóként még a származási országbeli adózótól vásárolnak közvetlenül, aki az utolsó, aki még adófizetésre kötelezett lehet.

Természetesen az élet ennél sokkal bonyolultabb, ezért úgy az irányelvekben, mint a mi Áfa törvényünkben számos kivétel teszi izgalmassá a jogszabály helyes értelmezését.

Visszatérve a kérdésre, a 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról főszabályként a következőképpen fogalmaz:

2. § E törvény alapján adót kell fizetni:
a) adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása,
b) terméknek az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzése és
c) termék importja
után.

Szolgáltatás nyújtása

13. § (1) Szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.

Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében

Általános szabályok

37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


A kérdésben szereplő piackutatási tevékenység és az ennek eredményeképpen elkészült tanulmány egy olyan adóalany megrendelésére készült, aki gazdasági célú letelepedési helye a Közösség területén kívül van. Az általános szabályok alapján ez a tevékenység az Áfa törvény hatályán kívüli területre esik, ezért a szolgáltatásról kiállított számla véleményünk szerint Áfát nem tartalmazhat.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

Találmányból, szellemi termék hasznosításából származó jövedelem

Két magánszemélynek van egy találmánya – (Know-how).
A szabadalmat átadták cégüknek 50-50%-ban. A jogot a cég kapja meg, értékeként megjelöltek X összeget, melyet nem kértek addig, amíg ennek „elbírálása” nem történik meg. Ez megtörtént. Le van védve a találmány. Amint ezt hasznosítják lesz bevételük, vagyis akkor fizet a cég számukra. Ami most már esedékes lassan.
Ez egyéb jövedelemnek kell minősüljön, a magányszemélyeknek nem vállalkozók, nincs adószámuk: SZJA Tv. 28 § 7.c szerint.
Lehet-e10% költségátalányt itt figyelembe venni, mivel költséget nem tudnak felmutatni?
Ennek a jövedelemre van-e EHO fizetési kötelezettség, s erre is vonatkozik a 450 e Ft határ -  a nyilatkozatig a kifizetőnek kell levonnia, s befizetni az SZJA-val együtt? Az SZJA-nál is nyilatkozni kell a levonás mértékéről? Vagy erre a kifizetésre más vonatkozik?


Először is nézzük meg mi tartozik a nem anyagi javak fogalomkörébe. Bár az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) a nem anyagi javak fogalmát a 11. számú mellékletbe "rejtette el" a  vállalkozói költségek elszámolásai közé, azért úgy gondoljuk, hogy a vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkező magánszemély esetében is irányadó.

Nem anyagi javak

b) A nem anyagi javak fogalma
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.


A kérdés megválaszolásához az 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról (Szt.) törvényt szintén érdemes figyelembe venni. A jogszabály megkülönbözteti a szolgálati, az alkalmazotti, illetve az előbbi jogviszonyokon kívüli találmányt.

Szolgálati és alkalmazotti találmány

9. § (1) Szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki.
(2) Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki, anélkül, hogy ez munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik.
10. § (1) A szolgálati találmányra a szabadalom a feltaláló jogutódjaként a munkáltatót illeti meg.
(2) Az alkalmazotti találmányra a szabadalom a feltalálót illeti meg, a munkáltató azonban jogosult a találmány hasznosítására. A munkáltató hasznosítási joga nem kizárólagos; a munkáltató hasznosítási engedélyt nem adhat. A hasznosítási jog a munkáltató megszűnése vagy szervezeti egységének kiválása esetén a jogutódra száll át; egyébként másra nem szállhat, illetve nem ruházható át.

A szolgálati találmány értékesítése esetén a feltalálót találmányi díj illeti meg bizonyos feltételek teljesülése mellett, amelyre most nem térünk ki (13. § (1).
Az alkalmazotti találmány hasznosítására való jog ellenében olyan mértékű díj jár, amilyet a munkáltatónak - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében fizetnie kellene.
Ha a szabadalomnak több szabadalmasa van, saját hányadával bármelyik szabadalmas társ rendelkezhet. A szabadalmas társ részesedési hányadára a többi szabadalmas társat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.

Amennyiben a találmány nem tekinthető sem szolgálatinak, sem alkalmazottinak és ezt egy vállalkozás egyszerű kívülállóként használhatja fel, akkor ennek alapja a feltalálóval megkötött hasznosítási szerződés (szabadalmi licencia-szerződés). Ilyenkor a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

Hasznosítási szerződés

27. § (1) Hasznosítási szerződés (szabadalmi licenciaszerződés) alapján a szabadalmas engedélyt ad a találmány hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

A magánszemély a hasznosítási szerződés alapján olyan bevételre tesz szert, amely nem tekinthető nem önálló tevékenységből származónak. A találmány hasznosítási jogának átengedéséből származó jövedelemre az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szja tv.) jogszabályban az egyéb jövedelem részletezései között találunk utalást.

Egyéb jövedelem

28. § (1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

(7) Egyéb jövedelem – ha e törvény másként nem rendelkezik –
a) a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás ellenében kapott bevételnek a jog, illetőleg az említett jogosultságok megszerzésére fordított (ingyenes vagy kedvezményes szerzés esetében ideértve a megszerzéskor adóköteles bevételt is) a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része;
d) a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetében a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült költségeket meghaladó része.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.


A törvény a 10 százalékos költséghányad alkalmazását csak az önálló tevékenység, illetve a költségtérítés esetében teszi lehetővé. Az egyéb bevételek adózási szabályai csak a bevétel megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadásról szólnak.

18. § (1) Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az e törvényben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), vagy
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka (10 százalék költséghányad).


A szerzői díjas tevékenység két részre bontható. Az előállítás körülményeinek függvényében járhat díj a találmány elkészítéséért, létrehozásáért, másrészt a pedig a felhasználás átengedéséért. A két tevékenység adózása lényegesen eltér egymástól. Az első egy önálló tevékenységnek minősülő megbízásos jogviszony, amely a minimálbér 30 százalékát meghaladó jövedelem felett biztosítási jogviszonyt keletkeztet és járulékfizetési kötelezettséggel jár. Ebben az esetben a 10 százalékos költségátalány is figyelembe vehető.

195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról


3. § Ha a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás (a továbbiakban együtt: szerzői jogi védelem alatt álló mű) hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés (a továbbiakban együtt: felhasználási szerződés) alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés (közreműködés) díjazását kell figyelembe venni.

A használati szerződés alapján átengedett felhasználási jog viszont, az egyéb jövedelem kategóriában más szabályok szerint adózik. A 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről (Tbj. tv.) alapján járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül.

Járulékalapot nem képező jövedelem

d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj.

A szerzői és az előadói díjak közül tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet Szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amelyre nem vonatkozik a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettség (a felhasználás jogának átengedéséért fizetett díjrész).

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás

2. § Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség (eho) terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, kifizetőt (a továbbiakban együtt: kifizető) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti belföldi magánszemélynek juttatott, a 3. § (1) bekezdésében, a belföldi magánszemélyt az általa megszerzett, a 3. § (3) bekezdésében meghatározott jövedelem után.
3. § (1) A kifizető - kifizető hiányában vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerinti
a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél
aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
után.


Az eho a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az Szja adóelőleg alapjára vetítve kell kiszámítani és megfizetni. A négyszázötvenezer forint (hozzájárulás-fizetési felső határ) a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségekre vonatkozik, tehát nem ez a kategória.

Természetesen a kifizetőnek alkalmaznia kell az Szja tv. által előírt adóelőleg levonási szabályokat, az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételi kötelezettségek figyelembevételével.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség

46. §
(3) Ha az a bevétel, amelyből az összevont adóalapba tartozó jövedelmet kell megállapítani, kifizetőtől származik az adóelőleget a kifizető állapítja meg (a továbbiakban: adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető).

(8) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek - kivéve, ha a (7) bekezdés szerint az adóelőleg megfizetésére a magánszemély köteles - a megállapított adóelőleget a kifizetés (a juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, továbbá az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezése szerint kell bevallania azzal, hogy a rendelkezés alkalmazásában elszámolt adóelőlegként a magánszemély által a befizetésre nyitva álló határidőig megszerzett bevételt terhelő adóelőleg vehető figyelembe.

47. § (1) Az adóelőleg alapját az adóalap meghatározására irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani, a (2)-(3) bekezdés szerinti eltérésekkel, figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is.
(2) Az adóelőleg alapja
a) feltéve, hogy nem a b)-c) pont rendelkezését kell alkalmazni,
aa) - ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó

rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;
b) nem önálló tevékenységből származó bevétel
c) költségtérítés esetében

48. § (1) Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által írásban adott nyilatkozat (adóelőleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelőzően rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.
(2) Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély az adott esettől függően nyilatkozik
a) a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,
b) az adóelőleg-megállapítás módjáról,
c) a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,

49. § (1) Az adóelőleg a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege alapján az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti legmagasabb adókulccsal számított összeg, kivéve, ha a

(2)-(16) bekezdés rendelkezését kell/lehet alkalmazni.
(2) Ha a magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozik, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az adó mértékére vonatkozó rendelkezés szerinti alsó adókulcs sávhatárát, a kifizető az adóévben az alsó adókulcs alkalmazásával állapítja meg az adóelőleget mindaddig, amíg a magánszemély e nyilatkozatát vissza nem vonja, de utolsóként legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meg nem haladják az említett sávhatárt.



A hasznosítási szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A hasznosítási szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a szabadalmi oltalom megszűnt.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. május 15., szombat

Követelések a beszámolóban

Mikor kell értékvesztést elszámolni és mennyit?
Meddig szerepelhet a követelés a mérlegben?


A követelés fogalmát a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) fogalmazza meg.

29. § (1) Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak, valamint a különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is.

(2) Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők) között kell kimutatni minden olyan, a vállalkozó által teljesített - a vevő által elismert - termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból származó követelést, amely nem tartozik a (3)-(4) bekezdés szerinti követelések és a 27. § (3), (5)-(6) bekezdésében nevesített pénzkölcsönök közé.


A (3)-(4) bekezdés a  kapcsolt, illetve az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követeléseknek állít külön kategóriát. Az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozó ezeket külön mérlegtételként nem kell, hogy szerepeltesse.

A követelések értékelése

Beszámoló készítéskor értékelni kell a követelés állományt. Eltekintve a kisösszegű követelések csoportos értékelési lehetőségétől (számviteli politika), a mérleg fordulónapján fennálló követeléseket egyedileg kell értékelni. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a  termékértékesítés, szolgáltatás teljesítés a másik fél által elfogadott, elismert legyen és ezt dokumentumok is bizonyítsák (átvett számla, teljesítési nyilatkozat, visszaigazolt egyenlegközlő levél).

55. § (1) A vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelésjellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti - veszteségjellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

A tartós és jelentős fogalmakat a vállalkozó a számviteli politikájában határozza meg.

Tartósnak értékelhető a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti veszteségjellegű különbözet, amennyiben a figyelembe vett összeg várhatóan egy éven belül ( a következő gazdasági évben) nem fog befolyni.

Szintén a vállalkozó határozza meg, hogy az egyes eszközök tekintetében mit minősít jelentős összegnek, eltérésnek, változásnak. Irányadó lehet e tekintetben a Sztv. -ben meghatározott jelentős összegű hiba fogalma.

3. jelentős összegű hiba: ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások - eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő - értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során - ugyanazon évet érintően - megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő értékének együttes (előjeltől független) összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka meghaladja az 500 millió forintot, akkor az 500 millió forintot;

Tehát egy 100 M Ft mérlegfőösszeggel rendelkező vállalkozás esetében a 2 százalék 2 M Ft összeget jelent, amely már jelentősnek minősülhet. A követelésekre elszámolt értékvesztést be kell mutatni a kiegészítő mellékletben. A törvény az Egyszerrűsített éves beszámolót készítők részére sem ad e kötelezettség alól felmentést.

(4) A követelések eredeti, a 65. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyilvántartásba vételi (devizakövetelés esetén a 60. § szerinti árfolyamon számított) értékét, az üzleti évben elszámolt, illetve visszaírt, a halmozottan elszámolt értékvesztés összegét - legalább a mérlegtételek szerinti megbontásban - a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.

Jó lenne még tisztázni a "várhatóan" fogalmát. Erre iránymutatást csak annyiban ad a törvény, hogy  "a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján" kell megítélni az értékvesztés elszámolásának szükségességét. Ilyen információ lehet az eddigi fizetési hajlandóság is, amennyiben egy-egy ügyfél vonatkozásában több tételből álló követelés állomány szerepel a nyilvántartásban. Ide sorolhatók a fizetési felszólítások, átütemezési megállapodások, egyeztető levelezések. Természetesen fontosak lehetnek a mérleg fordulónapját követő, de a beszámoló készítéséig ismerté vált további információk a vevő anyagi helyzetéről, hitelképességéről, esetleges felszámolási eljárás megindításáról. A rendelkezésre álló információkat  dokumentálni kell.

A mérlegben történő szerepeltetés a következő szabályok szerint kell történjen:

65. § (1) A mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszközöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
(6) A mérlegben a követelést az (1)-(5) bekezdés szerinti könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon (a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással, eszközátadással) nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták.
(7) A mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.


Figyelni kellrá, hogy a Sztv. szerint az elévűlt követelés is behajthatatlannak minősül!

Behajthatatlan követelés

3. §
10. behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.


A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell!

Az elévülés fogalmát a Ptk. tartalmazza. Nem tévesztendő össze az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben szereplő adó megállapításához való jog elévülésével

164. § (1) Az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről az elévülést a következőképpen definiálja:

Az elévülés

324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
(3) A követelés elévülése az azt biztosító kézizálogból való kielégítést nem akadályozza.

325. § (1) Az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet.
(2) A felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására irányuló megállapodás semmis.

326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott.

327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
(2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.


Az értékvesztés elszámolása

Az elszámolt értékvesztés egyéb ráfordításnak minősül, tehát az üzleti eredményt is befolyásló tényező, amely egy hitelképességi vizsgálatnál (megújításnál) fontos szerepet játszhat.

81. §
(3) Az egyéb ráfordítások között kell kimutatni:
a) a 41. § (1)-(2) és (4) bekezdése szerint az üzleti évben képzett céltartalék összegét, a képzett céltartalékot növelő összeget;
b) a behajthatatlan követelésnek az üzleti évben leírt összegét;

(4) Az egyéb ráfordítások között elkülönítetten kell kimutatni:
a) az értékvesztés összegét, ideértve az immateriális javak, a tárgyi eszközök 53. § (1)-(2) bekezdése szerint elszámolt terven felüli értékcsökkenésének összegét, a követelések 55. § (1)-(2) bekezdése, a készletek 56. § (1)-(3) bekezdés szerint elszámolt értékvesztésének összegét;

Értékvesztés a társasági adóban

Az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao tv.) szintén tartalmaz meghatározást a behajthatatlan követelés tekintetében. Lényeges különbség, hogy a 365 napon túl ki nem egyenlített követelés 20 százalékának behajthatatlanként történő kezelése a számviteli nyilvántartások tekintetében nem jelent tényleges behajthatatlansági kategóriát!

4/a. behajthatatlan követelés: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető;

Az értékvesztés nyilvántartása

A Tao tv. meghatározza a nyilvántartott értékvesztés fogalmát. E nyilvántartás úgy a számviteli elszámolások (visszaírások, kivezetések), mind a társasági adóalap levezetése szempontjából nagyon fontos analitika.

26. nyilvántartott értékvesztés: a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és adózás előtti eredménynövelésként figyelembe vett értékvesztés csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel;

Az adóalap megállapításakor csökkentő jogcímek

7. § (1) Az adózás előtti eredményt csökkenti:

n) a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, valamint a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés; e rendelkezést a hitelintézet és a pénzügyi vállalkozás a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,


Az adóalap megállapításakor növelő jogcímek

8. § (1) Az adózás előtti eredményt növeli:

gy) az adóévben követelésre (kivéve hitelintézetnél és pénzügyi vállalkozásnál a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó és befektetési vállalkozásnál a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelést) elszámolt értékvesztés összege,


29/G. §
(5) A 3. számú melléklet 10. pontjában foglaltakat első ízben a 2005-ben kezdődő adóévtől elszámolt értékvesztésre, behajthatatlan követelésre kell alkalmazni.

3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez

A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai
A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások
10. a bíróság előtt nem érvényesíthető, továbbá az elévült követelés miatt elszámolt ráfordítás;


Összegezve a társasági adóra gyakorolt hatást, láthatjuk, hogy az adóévben elszámolt értékvesztés adóalap növelő. Csökkenthető ugyanakkor az adóalap  a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált résszel. Ez azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. Nem szabad figyelmen kívűl hagyni, hogy legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig csökkenthető az adóalap. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 365 napon túl ki nem egyenlített követelésre, amennyiben a számviteli szabályok szerint (tartós és jelentős) legalább 20 százalék értékvesztést elszámolunk, akkor ezzel az összeggel az adóalap csökkenthető. Természetesen a teljes elszámolt értékvesztés adóalapot növelő tételként történő figyelembevétele mellett.

A rendelkezésre álló információk birtokában nyilván az egyéb ráfordításként való értékvesztés elszámolást nem lehet az előbb említett 20 százalékhoz igazítani. Több éven áthúzódó követelés esetén azonban számolni lehet azzal, hogy gyakorlatilag 5 év alatt a teljes követelés leírható. Például egy 10 Mft összegű követelés esetében az adóalpra gyakorolt hatás a következőképpen nézne ki:

Árbevétel 8000 E Ft
Befizetendő Áfa (25%) 2000 E Ft
Követelés összesen 10000 E Ft
Egyéb ráfordítás (értékvesztés 50%) 5000 E Ft
Adózás előtti eredmény +8000 Ef Ft - 5000 E Ft = 3000 E Ft
Adóalap növelő 5000 E Ft
Adóalp csökkentő 10000 X 20%  = 2000 E Ft
Korrigált adóalap 6000 E Ft
Adófizetési kötelezettség (feltételezve 16% társasági adót) 960 E Ft

Láthatjuk, hogy a fenti példában értékvesztés elszámolása nélkül 8000 E Ft adóalappal kellett volna számolni, míg az elszámolás következtében ez 6000 E Ft-ra módosult. Természetesen ha a követelés korábbi évben keletkezett, akkor a példa évében -2000 E Ft lett volna a hatás.
A követelés hatása a társasági adóra ( a keletkezés évében) 1280 E Ft
Befizetett Áfa 2000 E Ft
Összesen: 3280 E Ft
Adómegtakarítás évenként 10000 X 20%  = 2000 E Ft x 16% = 320 E Ft (feltétel az értékvesztés fokozatos elszámolása, legalább 20 százalék évente).
Összes adómegtakarítás az öt év alatt 5 x 320 E Ft = 1600 E Ft
Amennyit elbuktunk 3280 - 1600 = 1680 E Ft
Eközben az üzleti partnerünk jól járt, mert levonásba helyezhette az előzetesen felszámított áfát (még ha nem is igényelhette vissza a ki nem fizetettség miatt).

Más eredményre jutnánk, ha időközben változó Áfa és társasági adó mértékekkel számolnánk.
Fordított adózás esetében a követelés elszámolója már pénzénél van (a megelőlegezést leszámítva), míg a partner be kellett fizesse az Áfát. Ez tűnik az igazságosab megoldásnak.

Beszámoló mintatár

Beszámoló mintatár egyéb szervezeteknek

Számviteli politika



Értékelési szabályzat

Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat! Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva. Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.