Feliratkozás a bejegyzésekre

Ha szeretnél értesülni ennek a blognak az új bejegyzéseiről, akkor iratkozz fel az alábbi űrlapon. Az értesítőben olyan megjegyzéseinkről is olvashatsz, amelyek nem nyilvánosak. Az értesítő küldése ingyenes!
Név:(ahogyan szeretnéd, hogy megszólítsunk)*
E-mail cím:*
E-mail cím újra:*

2010. március 25., csütörtök

Saját üzletrésszel kapcsolatos szabályok

Egy korlátolt felelősségű társaságnak két 50-50% -os tulajdonosa van. A jegyzett tőke 3 000 E Ft.
"A" tulajdonos át szeretné adni "B" tulajdonosnak az üzletrésze 15%- át. "B" tulajdonos nem rendelkezik a megvásárláshoz szükséges tőkével, ezért úgy döntenek, hogy az átadni kívánt részt előbb a Kft. -vel megvásároltatják,  majd egy éven belül térítés nélkül átadják. 
Milyen tulajdonosi arány alakul ki az átadást követően?


A kérdés megválaszolásához a Gt. néhány vonatkozó szabályát nem árt áttekinteni, mert vannak, illetve lehetnek megkötések, úgy az üzletrész felosztás, mint az elővásárlási jogok tekintetében.

121. §
(2) Minden tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ha a tag másik önálló üzletrészt szerez meg, eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik.

123. § (1) Az üzletrész a társaság tagjaira - a társaság saját üzletrészét (135. §) kivéve - szabadon átruházható. A társasági szerződésben a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosíthatnak, illetve az üzletrész harmadik személyre történő átruházását egyéb módon korlátozhatják vagy feltételhez köthetik.
(2) Az üzletrészt harmadik személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétét teljes mértékben befizette. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre - ha azt a társasági szerződés nem zárja ki vagy nem korlátozza - elővásárlási jog illeti meg.
(3) Ha a tag a vele közölt vételi ajánlat bejelentésétől számított tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kívánt élni. A társaság vagy az általa kijelölt személy esetén a határidő a bejelentéstől számított harminc nap.

130. § (1) Az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés, valamint a házastársi közös vagyon megosztása esetén osztható fel.
(2) A törzsbetét legkisebb mértékére vonatkozó rendelkezéseket az üzletrészek felosztása esetében is alkalmazni kell.
(3) A társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárhatja.

135. § (1) A társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg. Csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették.

(2) Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrész megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvény szerinti beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

(3) A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni.

(4) A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kell - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - törzsbetéteik arányában számításba venni. Az osztalékra való jogosultság szabályai megfelelően alkalmazandók a társaság megszűnése esetén a társasági vagyon felosztása során is.

(5) Az (1) bekezdés alapján megvásárolt üzletrészt - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak - törzsbetéteik arányában - térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.


Összefoglalva:
  • Minden tagnak csak egy üzletrésze lehet.
  • Ez az üzletrész szabadon átruházható.
  • Részleges átruházáshoz az üzletrészt fel kell osztani. Az adás-vétel útján értékesítendő üzletrész felosztását a törvény megengedi, de a társasági szerződés ezt kizárhatja. A felosztás utáni üzletrészekre is érvényes, hogy nem lehet 100 ezer forintnál kevesebb.
  • Az értékesítésre felajánlott üzletrész tekintetében a  tagot, a társaságot, illetve a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg. A megajánlott eladási árat közölni kell az érintettekkel. A tagnak 15 nap, a társaságnak 30 nap áll rendelkezésére a döntéshez.
  • A társaság saját üzletrészt csak akkor vásárolhat, ha rendelkezik törzstőkén felüli szabad vagyonnal, amely osztalék fizetését is lehetővé tenné. 
  • A társaság "fizetőképességét" hat hónapnál nem régebbi beszámolóval kell alátámasztani. Tehát június 30-ig ez lehet az év végi beszámoló, e dátumot követően közbenső mérleget kell készíteni.
  • A megvásárolt üzletrész sorsáról egy éven belül kell dönteni, kivéve ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik!
  • A saját üzletrész egyik rendezési módja a térítésmentes átadás a meglévő tulajdonosoknak a törzsbetéteik arányában.
Mint a mesebeli királyfi esetében, ha vettünk minden akadályt, akkor mehet az ügylet. És most egy kis matematika. Lássuk, hogyan alakulnak a tulajdoni viszonyok!

Feltételezve mondjuk egy 60 000 E Ft saját tőkét, a két tulajdonos üzletrésze 30-30 millió forintot ér. A 15% leválasztott üzletrész ennek megfelelően 9 millió forint.

E blogbejegyzésnek nem témája az üzletrésszel kapcsolatos könyvviteli és adózási elszámolások levezetése, ezért ezzel a résszel nem is foglalkozunk. Változatlannak tekintjük a saját tőkét is a saját üzletrész vásárlás és az ingyenes felosztás időpontjában.

A Kft. által történt visszavásárlást követően három üzletrész tulajdonosa van a társaságnak.
A térítésmentes átadásnál a két magánszemély tulajdoni arányát úgy kell meghatározni, mintha a birtokukban lévő törzsbetétek a száz százalékot képviselnék.
Ennek megfelelően az "A" tulajdonosnál maradt 35%=3 000 E Ft x 0,35 = 1 050 E Ft
"B" tulajdonosnál pedig van 1 500 E Ft. (A Kft. -nél 450 E Ft).
"A" tulajdoni aránya az ingyenes felosztáshoz: 1 050 E Ft  / 2 550 E Ft = 41,18%
"B" tulajdoni aránya: 1 500 E Ft / 2 550 E Ft = 58,82%

Az előbbi arányokat figyelembe véve a 9 millió forint könyv szerinti értéket képviselő saját üzletrészből, illetve a 450 E Ft leválasztott jegyzett tőkéből "A" tulajdonos 3,7 millió forint juttatásban részesül, míg "B" tulajdonos 5,3 millió forint vagyongyarapodást regisztrálhat. Az összegszerűség adózás szempontjából érdekes, mert a tulajdoni arányokon ez már nem változtat. A 3 millió forint jegyzett tőkéből "A" része 1 235,4 E Ft, míg "B" része 1 764,6 E Ft.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. március 24., szerda

Gyes ideje alatt személyes közreműködés társas vállalkozásban

Egy főállású munkaviszonyban levő hölgy, jelenleg GYES-en van, egy EVÁ-s Bt.-be beltagként 2010. 03. hóban belépett. Bevételi nyilvántartást vezet a Bt. Osztalék jövedelemként veszi majd ki jövedelmét, így SZJA fizetési kötelezettsége nem keletkezik.
A járulékfizetésre vonatkozólag nem találok semmit.
Ha jól tudom, ha van biztosítási jogviszony (munkaviszony vagy máshol társas vállalkozó), ahol megfizetik utána a járulékokat, a tényleges jövedelemre kell járulékot fizetni, kivéve a pénzbeli
EBJ-t.
EVÁ-nál, ha nem vesz fel jövedelmet, csak osztalékként, nincs járulékfizetési kötelezettség.
Viszont, ha jelenleg munkaviszonya után GYES-en van mi a szabály? Ha kell fizetni, akkor azt havi szinten kell, s az áprilisban lesz esedékes.
(Egyéni vállalkozónál azt látom, hogy az EVA alap 4%-a után kell fizetni járulékot.)


A kérdésben megfogalmazott feltételezések mind helyesek. A dolog azonban ennél sokkal bonyolultabb. Egyik lehetséges támpont a kérdéssel kapcsolatban az APEH tájékoztatója a tevékenységre jellemző keresetről.

 A személyi jövedelemadóról szóló (Szja) törvény 2010. január 1-jétől hatályos szabályai szerint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (Eva) hatálya alá nem tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának  az adóév során felvett személyes közreműködői díját, illetve az elszámolt vállalkozói kivétjét – ha az nem éri el a tevékenységére jellemző keresetnek megfelelő összeget – a felvett osztalékból, illetve a vállalkozói osztalékalapból ki kell egészítenie, kivéve, ha közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.

Mivel csak az EVA hatálya alá nem tartozó társas vállalkozásokra vonatkozik a szabály, ez azt jelenti, hogy az EVA hatálya alá tartozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának nincs ezzel kapcsolatban adófizetési kötelezettsége.

Ami a járulékfizetés szabályait illeti, az említett tájékoztató a következőképpen fogalmaz:

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény (Tbj.) módosult rendelkezéseiben is új előírás 2010. január 1-jétől, hogy a „főfoglalkozásúbiztosított társas vállalkozónak és a „főfoglalkozású” biztosított egyéni vállalkozónak (akkor is, ha evázók) havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetnie, kivéve, ha
– a járulékbevallásban bejelentést tesznek arról, hogy a tényleges jövedelem kisebb annál,
– közteherviselési kötelezettségének az egyszerűsített közteherviselésről szóló (Ekho) törvény szerint tesz eleget.


A „főfoglalkozású” a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a biztosított társas vállalkozónak nincs legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya, illetve egyéb olyan jogviszonya (például GYES), amely alapján biztosítottnak minősül. Véleményünk szerint a kérdésben szereplő személy, jogviszonya alapján, alapesetben nem minősíthető „főfoglalkozású” biztosított társas vállalkozónak, hiszen a gyesben részesülő szülő társadalombiztosítási szempontból folyamatosan biztosított, ha a biztosítását megalapozó jogviszonya (pl. munkaviszonya) egyébként fennáll, de a gyes végett fizetés nélküli szabadságot vett igénybe.

Ezek után az első következtetést levonhatjuk: A kérdésben szereplő személynek amennyiben a gyermekgondozási segély fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja, úgy nem kell a tevékenységre jellemző kereset alapján járulékot fizetnie.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 27. és 28. §-a foglalkozik a járulékfizetési szabályokkal:

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó határát arányosan csökkenteni kell

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –,

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott körülmények nem állnak fenn a naptári hónap teljes tartamán át, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy naptári napra a 27. § (1) bekezdésben meghatározott járulékalap harmincad részét kell alapul venni. A járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával.

A 27. § fekteti le tulajdonképpen a társas vállalkozó járulékfizetésének fő szabályát:

27. § (1) A társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozó személyes közreműködésére tekintettel kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után fizeti meg. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban – a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra az előzőek szerinti összeg harmincad részét kell figyelembe venni.

(2) A biztosított társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdése szerinti nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és a 19. § (3) bekezdése szerinti egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapjával  azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.


Vitás kérdés lehet a  „a társas vállalkozó személyes közreműködése” fogalom.
A blogbejegyzés elején hivatkozott APEH tájékoztatóból ezzel kapcsolatosan a következőt emelnénk ki:

A társas vállalkozás tagjának személyes közreműködői jogállását elsődlegesen a tag és a társas vállalkozás között fennálló, okiratokkal (létesítő okirat, szerződés, megállapodás stb.) igazolható jogviszony vagy jogszabály alapján lehet meghatározni. Ha azonban a tag tevékenységének lényeges tartalmi elemeiből megállapítható tényállás alapján az előzőektől függetlenül is megvalósul a személyes közreműködés, úgy adózási szempontból a valós tartalomnak megfelelően végzett tevékenység a mérvadó. Ha pl. a tag a társasággal munkaviszonyban áll, a személyes közreműködés nem vonatkozik azon tevékenységére, amelyet a munkaszerződése szerint munkaviszonyban lát el. Ebből azonban önmagában nem következik, hogy a társasággal munkaszerződést kötő tag esetében nincs helye a személyes közreműködésre vonatkozó adó és járulék szabályok alkalmazásának. Ha a tag akár a társasági szerződés vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján, akár a munkaviszonyában ellátott tevékenységén kívül is közreműködik a társaság tevékenységében, és erre tekintettel a társaság a szokásos vállalkozási haszonból fizethető osztalékot meghaladó osztalékban (is) részesíti, indokolt lehet a személyes közreműködésként folytatott tevékenységre jellemző keresetnek megfelelő személyes közreműködői díjkiegészítés megállapítása.

Amennyiben a Bt. beltagja kizárólag csak a vezető tisztségviselői, azaz a képviseleti feladatokat látja el, úgy a Gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény meghatározó lehet a kérdésben:

91. § (1) A társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében.
(2) Nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.
(3)A tagot személyes közreműködéséért – a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján – díjazás illetheti meg.

Kijelenthető-e minden esetben, hogy az a vezető tisztségviselő, aki képviseleti jogának gyakorlásán kívül sem munkaviszonyban, sem megbízási jogviszonyban munkát nem végez, az személyesen nem működik közre?

Egy kis létszámú vállalkozásnál, ahol az egyetlen képviseleti feladatokon túlmutató vezetői feladatokat ellátó személy csak a beltag lehet, ott nehezen lenne bizonyítható, hogy a Bt. egyedüli beltagja személyesen nem működik közre. Különösen igaz ez akkor, ha a bevételszerző tevékenység zavartalanul folyik és az adóév végére az osztalék fizetés lehetősége is fennáll.

Más lehet a helyzet akkor, ha vannak olyan további szereplők, akik a termelői-szolgáltatói tevékenység működtetését biztosítani tudják.

Mint az APEH tájékoztatójában is olvasható, a munkaviszony keretei között ellátott feladatok nem jelentenek személyes vállalkozói közreműködést. Itt egy kis kitérővel azt is meg kell vizsgálnunk, hogy egy gyermekgondozási segélyben részesülő személy folytathat-e munkaviszonyban tevékenységet a GYES ideje alatt?

A kérdésre a családok támogatásáról  szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst. tv.) 21. §-a adja meg  a választ:

21. § A gyermekgondozási segélyben részesülő személy – ide nem értve a nagyszülőt – keresőtevékenységet
a) a gyermek egyéves koráig nem folytathat, kivéve a kiskorú szülő gyermekének gyámját,
b) a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat.

Ebből azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a gyermek egy éves kora után a Bt. beltagja  folytathat kereső tevékenységet munkaviszonyban a saját betéti társaságában. A GYES melletti munka végzésre sor kerülhet úgy, hogy az érintett munkavállaló megszakítva a fizetés nélküli szabadságát ismét munkába áll munkáltatójánál, de történhet úgy is, hogy az érintett egy másik foglalkoztatónál jogviszonyt létesít. Ha a biztosítást megalapozó munkaviszony nem a saját Bt. -nél áll fent, attól még itt is létesíthet ilyen jogviszonyt, természetesen egyeztetve az eddigi munkáltatójával. Fontos körülmény, hogy a Bt. az egyedüli beltagjával csak abban az esetben létesíthet munkaviszonyt, ha ezt a lehetőséget a társasági szerződése kifejezetten tartalmazza!

Amikor a magánszemély egyedül a Bt.-ben fejt ki kereső tevékenységet, akkor a ténylegesen megszerzett jövedelem alapján kell a járulékokat megfizetni az általános szabályok figyelembe vételével.

Több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállásáról beszélhetünk, ha a Bt. -vel létesített munkaviszony „második” munkahelynek minősül, azért mert a biztosítási jogviszony az előző munkahellyel továbbra is fennáll. Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizet a 19. § (3) bekezdésében meghatározott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.

Ebben az esetben a társadalombiztosítási járulék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék, valamint a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem.

Összefoglalva:

1. Megállapítható a személyes közreműködés: a tevékenységre jellemző kereset alapján kell járulékot fizetni. A Bt. bevételt termel, van osztalékfizetés és nincsenek olyan további szereplők, akik e tevékenységet a kérdésben szereplő beltag közreműködése nélkül is el tudnák látni. A beltag fizetés nélküli szabadságon van a GYES ideje alatt.

2. Kizárólag vezető tisztségviselői feladatok ellátása: Nincs díjazás, nincs járulékalap. A Bt. egyértelműen működő képes tud lenni a beltag személyes közreműködése nélkül is. A beltag fizetés nélküli szabadságon van a GYES ideje alatt (függetlenül attól, hogy ki a munkáltatója)

3. Munkaviszony keretében történő közreműködés a Bt. -ben (amennyiben a beltag a gyes előtt is itt volt munkaviszonyban), a gyermek egy éves korát követően: a tényleges jövedelem után, járulék fizetés az általános szabályok szerint. Egyedüli beltag esetében további feltétel a társasági szerződés által megengedett munkaviszony.

4. Többes jogviszony, a Bt. -vel létrejött munkaviszony „második” munkahely: Járulék fizetés a tényleges jövedelem után, kivéve a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.

5. Amennyiben a biztosítást megalapozó jogviszony (pl. munkaviszony)  nem áll fenn, a gyes önmagában nem ad biztosítást, de tartama alatt jár az egészségügyi szolgáltatás és – a nyugdíjjárulék fizetésére tekintettel – a szolgálati idő megállapítása során is figyelembe kell venni [26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, munka-rehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban részesülő személy a díj, segély, támogatás, járadék összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet].


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. március 21., vasárnap

Elektronikus úton nyújtott szolgáltatás - számla harmadik országból

A történet érdekes és tanulságos. A szenvedő alanyban kétségeket, nyugtalanságot és felháborodást ébresztő.

Igénybe veszel egy ingyenesnek hirdetett szolgáltatást az interneten. Csak később döbbensz rá, amikor már késő, hogy a fránya „apró betűsökből” tudnod kellett volna, az ingyenesség harminc nap után megszűnik. Anélkül, hogy tudatában lettél volna, olyan szerződési feltételeket fogadtál el, amelyek alapján a harminc napot túllépve, egy hat hónapos fizetéses hirdetési időszakba futottál. Egy szép napon jön a fizetési felszólítás. nem hiszel a szemednek. Megpróbálod törölni a hirdetésed, de a program nem engedi. Elkezdesz utána járni a dolgoknak. Minél több információhoz jutsz, annál inkább rájössz, hogy csapdába kerültél.

Vannak a világnak olyan részei, ahol IBC (International Business Company) nemzetközi cégbejegyzést lehet öt munkanap alatt szerezni. A feltételek minimálisak. Legyen egy megjelölt székhelyed (bőséges ajánlat). Fizess ki mintegy ezer Euró illetéket az első éves működésért, majd  kb. félezret a további évekért. Nyiss egy bankszámlát (úgy 400 EUR) és el is készültél.
Se könyvelés, se könyvvizsgáló, sem egyéb macerás adminisztráció. Az ország határain kívüli tevékenységedből származó bevételeid teljes adómentességet élveznek. Indulhat a biznisz!

Több hónapos gyötrődés után elhatározod, hogy kifizeted a követelt összeget. Semmi kedved pénzbehajtók karmai közzé kerülni. Átutalásodat követően elektronikus úton megkapod a számlát.
Lelki nyugalmad azonban még ekkor sem áll helyre. Biztos, hogy ezzel vége van az ámokfutásnak? Nincsenek-e további rejtett csapdák? Valóban ezzel megszűnt minden követelés? Nem kell-e esetleg az igénybe vett szolgáltatás után még Áfát is fizetni?

A kétnyelvű (angol–magyar) számla papír alapon nem áll rendelkezésre. Ennek ellenére a számla kibocsátó azt közli, hogy ez nem egy elektronikusnak minősülő számla, hanem az eredeti számla kinyomtatási lehetőségét biztosítja a felhasználó számára.

A 2007. évi általános forgalmi adóról szóló CXXVII. törvény a számláról a következőket írja:
174. § (1) Számla papíron vagy elektronikus úton egyaránt kibocsátható.

Tehát vagy elektronikus úton, vagy papír alapon. Az elektronikushoz időbélyegző, vagy egyéb olyan számítástechnikai követelmény párosul, amely a hitelességet kétséget kizáróan biztosítja.
A szóban forgó számla nem ilyen. Akkor pedig szükség lenne a papír alapúra.

A számlán szerepel az eladó cég és a vevő magánszemély neve címe. Adószám nincs, csak a cég IBC bejegyzési száma. Van számlaszám és azonos dátuma van a kiállításnak, a teljesítésnek, illetve a fizetési határidőnek. Az Áfa 0%, a megadott bankszámla magyar pénzintézetre utal. Továbbá a szövegmezőben olvasható a megjegyzés, hogy az „Aktuális egyenleg 0 HUF (azaz nulla Ft)”

Az ismertetett jellemzők alapján megállapítható, hogy a bizonylat nem felel meg a magyar előírásoknak. De egyáltalán szükséges-e ez? A számla kötelező tartalmi elemei és megjelenési formája csak a hazai, illetve a közösségi jogszabályok alapján kiállított számlákra vonatkozik és nem kötelező érvényű egy harmadik országbeli adóalanyra. Az ilyen számlák befogadhatósági feltételeiről kevés szó esik. A valódiságának talán egyetlen szempontja, hogy jogképes, bizonyíthatóan létező személy által legyen kiállítva. És természetesen valós gazdasági eseményt takarjon.

Általános szabály:
37. § (1) Adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2) Nem adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.


Az Áfa törvény bővelkedik kivételekben is. Ilyen eset például az  elektronikus úton nyújtott szolgáltatások igénybe vétele.

Amikor az igénybe vevő olyan nem adóalany, aki a Közösség valamely tagállamában telepedett le, letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség valamely tagállamában, és az előzőekben említett szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül, akkor a 46. § (2) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

A hivatkozott pont: 46. § k) elektronikus úton nyújtott szolgáltatások.

Az Áfa törvény meghatározza az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások fogalmát:

a) elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátása, honlap tárolása és üzemeltetése, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartása,
b) szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése,
c) kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátása, valamint adatbázis elérhetővé tétele,
d) zene, film és játék – ideértve a szerencsejátékot is – rendelkezésre bocsátása, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport és szórakoztatási célú műsorszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítése, sugárzása,
e) távoktatás,
feltéve, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik. A szolgáltatás nyújtója és igénybe vevője közötti, ilyen hálózaton keresztüli kapcsolat felvétele és tartása – ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is – azonban önmagában még nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

Véleményünk szerint az interneten szerepeltetett hirdetés is ebbe a kategóriába tartozik. Tehát ennek alapján – a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany esetében –  szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett. A „nem adóalany” kifejezés gyakran elbizonytalanítja az embereket. Az Áfa törvény 36. §-ának különös értelmezési alapelvei foglalkoznak a kérdéssel. Ennek értelmében az egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró adóalanyt a részére nyújtott valamennyi szolgáltatás viszonylatában is adóalanynak kell tekinteni.

Alap esetben a magánszemély egyáltalán nem tartozik az Áfa törvény hatálya alá, hiszen a jogszabály megfogalmazása szerint adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

Valószínű, hogy a történet itt véget ér szereplőnk számára és csak a kellemetlen emlékek maradnak meg még sokáig. Amúgy a történetnek koránt sincs vége. Folynak a feljelentések, bejelentések  Fogyasztóvédelemnél, APEH-nél, Rendőrségnél. Fórumok, panaszfalak foglalkoznak a kérdéssel. És közben nap, mint nap újabb gyanútlan emberek kerülnek bele tisztességtelen eszközöket alkalmazó kalandorok hálójába.



Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. március 10., szerda

Integrátori szerződés Áfa vonzata

 Adózók integrátori  termeltetési és finanszírozási szerződést kötöttek egymással. Az Integrált és az Integrátor e szerződés keretein belül az Integrált  tevékenységéhez szükséges anyagok megvásárlásának feltételeit rögzítették. Az Integrátor kötelezettséget vállalt arra, hogy a szükséges anyagokat egy bizonyos ütemezés szerint értékesíti az Integráltnak. Az Integrált pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy az említett anyagok ellenértékét egy meghatározott határidőig termés átadásával visszafizeti. A felek a köztük létrejött szerződést hitelszerződésnek tekintették és az Integrátor által menet közben kiszámlázott anyagokról szóló számlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót az Integrált visszaigényelte. Helyesen értelmezte-e az Integrált az Áfa törvény visszaigényelhető adóra vonatkozó 186. §-át?

Az Áfa törvény 66. §-a kimondja:
66. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, és megtérítése sem pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik, hanem termék értékesítésével, szolgáltatás nyújtásával, mindkét ügyletet önállóan kell figyelembe venni azzal, hogy az egyik a másiknak az ellenértéke.

Az adólevonási jog beállásának időpontját a 119. §-ban találjuk.
119. § (1) Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
          
A kölcsönszerződés szabályait pedig a Ptk 522-528 §-ai tartalmazzák. Ebből két szakaszt emelnénk ki:

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
528. § (1) A kölcsönre, valamint a kamatra irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a hitelező nem pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot ad kölcsön.


Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az Integrált adólevonási joga megnyílt abban az időpontban, amikor számára az Integrátor átadta a szükséges anyagokat és erről számlát bocsátott ki felé, megjelölvén teljesítési időpontként az átadás napját. Önmagában azonban az ily módon előzetesen felszámított Áfa visszaigényelhetősége még nem nyílt meg.

A visszaigényelhetőséget az Áfa törvény 186. §-a szabályozza. Ez egyrészt az Adózás rendjében (Art.) szabályozott értékhatárok és időpontok függvénye, másrészt pedig a kifizetettséghez kötött. Vagyis ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet fejében járó ellenérték adót is tartalmazó összegét az Art.-ban meghatározott esedékességig az adózó maradéktalanul nem téríti meg, vagy tartozása egészében más módon nem szűnik meg addig a negatív előjelű Áfa különbözet abszolút értékben kifejezett összegét - legfeljebb annak erejéig - csökkentenie kell az erre az ügyletre jutó levonható előzetesen felszámított adó teljes összegével.

Ez a "kiegyenlítettség" akkor valósul meg, ha a felek közötti megállapodásokból egyértelműen kitűnik, hogy az Integráltnak átadott anyagok ellenértékét az Integrátor kölcsön formájában az Integráltnál hagyja, az Integrált e kölcsön felvételéről elismervényt állít ki és ezt a tényt a Ptk. szabályai szerint kölcsönszerződés aláírásával nyugtázzák, amelyben a visszafizetés esedékességéről is rendelkeznek. Tehát az Integrátor vevői követelése megszűnik és helyébe lép egy adott kölcsönnel kapcsolatos követelés, amely természetesen a piaci árnak megfelelő kamat kikötését is feltételezi.

Önálló kölcsönszerződés hiányában, csupán az ellenérték halasztott fizetéséről beszélhetünk, amely csak a kifizetés (terméssel történő kompenzálás) időpontjában nyitja meg az előzetes Áfa visszaigényelhetőségét.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.

2010. március 9., kedd

Telefonszámla Áfájának könyvelése

Adott egy 100.000 ft összegű mobil telefon számla ( 80.000 + 20.000 áfa )

Első megoldás:

70.000 könyvelése áfásan, 30.000 könyvelése áfa mentesen (24+Áfa) történik.
 A magánszemély a 20%-ot (20 ezer forint) megtéríti számla ellenében:  16.000 + Áfa.

Második megoldás:

Előbb a magáncélú elkülönítése, azaz 100-20=80
A 80 ezer forint 70 százaléka (56 ezer forint) Áfásan, a 30 százaléka pedig (24 ezer forint) Áfa mentesen könyvelve (19,2+Áfa).
Plusz a magánszemélynek kiszámlázva a magáncélú használat miatt elkülönített 20 ezer (16+Áfa).


Melyik a helyes?

Véleményünk szerint a telefonszámla továbbszámlázott tételeit előre el kell különíteni, hiszen ez akár jogi személynek is lehet címezve, ha közös a használat és analitikus nyilvántartással alátámasztott.

A magáncélú használat vélelme az Áfa törvény szerint annak a résznek a 70-30 százalékos megosztását jelenti, ami a cégnél marad.

Esetünkben a 80 ezer 70 százaléka, azaz 56 ezer Áfásan könyvelendő, hiszen a "vegyes" használat miatt, ennek Áfa tartalma nem vonható le.

A maradék 30 százalék Áfája  (24+Áfa) viszont levonható. És természetesen a kiszámlázott 16+Áfa előzetesen felszámított Áfa is.


Segítsd te is jogszabály értelmező munkánkat!
Ha véleményed, eltérő, vagy megerősítő információd van a témával kapcsolatban, vagy további
kérdésed, akkor szólj hozzá a "megjegyzés" fülre kattintva.
Amennyiben e-mailben azonnal értesülni akarsz az új bejegyzésekről, úgy az oldal alján
található Feliratkozás: Bejegyzések (Atom) feliratra klikkelve érheted ezt el.